Ugy szamolom, nagyjabol hetfon jut el mindenkihez legujabb iromanyom, ugyhogy fel a fejjel gyerekek, meg egy egesz hetet kell tulelni a hetvegehez. Eleg sok temarol tervezek szot ejteni a bejegyzesben, ugyhogy ne is pazaroljuk az idot, mindenfele frappansnak gondolt bevezetovel, hanem csapjunk a loerok koze.
Fel perccel ezelott jelentettek, hogy az egyik sved srac, aki par nap mulva ment volna haza, tegnap tornazas kozben leesett az ajtofelfara szerelt rudrol, es elvitte a mento. Allitolag nem tort el a csigolyaja, cask elmozdult, de lehet, hogy muteni kell. Ezert kell sok hamburgert enni, es keveset mozogni. Majd ertesitelek benneteket az allapotarol.
A legregebbi adossagom a sivatagi repules. Ehhez rogton in medias res el kell mondani, hogy 9000 feet-en (foldi patkanyoknak: kb 3000 meter) mondom a Nick-nek, hogy vegye elo a fenykepezot, es csinaljon fenykepeket. Erre elkezd morogni, hogy mirol akarok en ott fenykepeket csinalni, amikor NINCS SEMMI a kozelben. Felpillantottam a szemuveg alol, es meg kellett allapitanom, hogy valoban nem volt semi latnivalo, par ezer negyzetmerfoldnyi szilas, homokos sivatagon kivul. Sebaj, azert eroskodtem, hogy csinaljon cask fenykepeket, mert nekem kell a bloghoz. Erre bekapcsolta a gepet, es kiderult, hogy a kartyat benne felejtettem a laptopomban. Igy kep nem keszult, a gratulaciokat, pedig szemelyesen vagy telefonon, reggel 10 es este 6 kozott csendes oceani ido szerint lehet atnyujtani szereny szemelyemnek.
Egyebkent nem is gondoltam volna, hogy itt a sivatag, az tenyleg sivatag. Kb olyan volt az elmeny, mintha Dubai-ba mentunk volna. Ahogy sullyesztettek minket befele, ereztuk amint a homero megindul felfele, az izzaddsag meg a hatunkon lefele. Egyebkent erdekes egy hely az az Imperial, fizikailag van ugyan torony a repteren, de ember nincs benne. Allt ott egy Fed-Ex-es gazturbinas masina, meg a terminal epulet elott ket-harom citation jet. De iranyitas annyi sem volt, mint mikor Dunakeszin kiall valaki hetkoznap a haz ele, es osztja az eszt a radion. Ugyhogy szepen bejelentettuk, hogy leszallunk, egy citation, hogy ok meg felszallnak, egy harmadik citation meg, hogy ok is leszallnak de menjunk cask elore, oket nem zavarjuk. Szoval megbeszeltuk a frankot ott egymas kozott. Kar hogy nem keszultek kepek, de meg lesz majd ra alkalom. A visszaut esemenytelensege nem ismer hatarokat, ugyhogy lepjunk is tovabb.
Jah, laikusoknak Citation jet-es kep
Na nezzuk mirol is kell meg meselnem. Ja igen.
Tehat: Szegyenlos Amerikai, mint nemletezo fogalom.
Egyik este ugy dontottunk az indiannal, hogy lemegyunk a downtown-ba megnezni, az igazi eletet SD-ben. Lementunk egy karaoke barba, es en dobtam egy dupla-tripla ipon szajonaget. A szinpadon egy valodi vizilo vonaglott, szeizmikus hullamokkal boritva el testenek buja tajait. Avagy kevesbe lirikusan fogalmazva, egy akkora batar allat csaj, sikoltozott a mikrofonba, 3 szammal kisebb poloban, hogy komolyan kezdtem aggodni, testi epsegeert. Nameg persze latoszervem is befogadokepessegenek hataran egyensulyozott. Majd ezek utan jott egy srac. Jofej volt, es latszott rajta, hogy elvezi amit csinal, de nem vagyok biztos benne, hogy ha ezt europaban koveti el olyan osztatlan sikert arat, mint San Diego belvarosaban. Konkretan kepzeljetek el egy 150-160 kilos gombocot, amint teljes odaadassal strippel a szinpadon, es kozben onfeledten uvolti az Ice Ice Baby-t.
Tanulsag: Szegyenlos Amerikai, mint nemletezo fogalom
Kiraly ez az orszag, en mondom, csak sok hotdogot kell hozza enni.
Mi is volt a kovetkezo?
Postabontas: Bozothracos kerdese a kocsival kapcsolatban.
Olyan regen sutottem mar el ezt a poent!
A tortenet ott kezdodott, hogy a CsePeti megerkezett amerikaba. A vicc az, hogy tenyleg akkor kezdodott. A Ben (az egyik diszpecser srac) kirakott az ideiglenes szallasomon, a Countryside Apartman Complex-nal. Masnap reggel kb 4:30-kor ebredtem, majd ket oranyi idegtepo tokolodes utan, elkeseredetten vettem tudomasul, hogy meg mindig csak fel het van. Sebaj, gondoltam elindulok gyalog a suliba, jot fog tenni egy kis seta. Nem is tevedtem, valoban kellemes idojaras uralkodott, amikor azonban ahhoz a majd 1 merfoldes szakaszhoz ertem, hova elfelejtettek jardat epiteni, hat kicsit lefagyott a mosoly az arcomrol. Konkretan ahogy ott szaguldottak a 2 es fel tonnas Ford 150-tol 450-ig kb fel meterre tolem, hat nem igazan ereztem biztonsagban magam. Meg aznap kiderult ezen kivul, hogy a suli SEMMIT, azaz SEMMIT nem intez nekem papirok ugyeben, igy vagy kifejlesztem a teleportalodas tudomanyat meg aznap delelott, vagy kenytelen leszek kocsit berelni. Miutan feloranyi kiserletezes utan, meg mindig nem sikerult egy centivel sem odebb tele-izelodni, sohajtva elkertem a diszpecsertol az autokolcsonzo telefonszamat.
Ott aztan ert ujra vakarhattam a fejemet, mert dontest kellett hoznom. Vagy kiberelem az altaluk felajanlott kis japan autot (belso hang: ne, ne, ne!!!), vagy megkerdezem, volna-e valami amerikaiabb. Persze nem kell felteni a Kocsmapilotat! Asszondja a no, hogy van egy kis pickup-ja, mondom, nosza rajta nezzuk meg. Hat kiderult, hogy a kis pickup (most mar en is azt modnom, hogy kicsi, de akkor meg csak egy fel napja amerikanizalodtam kb) egy 3 literes, V6-os Ford Ranger. De hogy ne legyen minden tokeletes, belenezek, es mit latok!!! Hagyomanyos valto!!!!!!!!!!
Konyorogve neztem a nore. Eljovok 11 ezer kilometert az automata valtok es pohartartok hazajaba, es maga egy hagyomanyos valtot akar ramsozni?
Erre mondja, hogy ez van amerikai kocsiban, meg a kis Honda automataban, meg kerhetem a Ford Mustangot is heti 300 dolcsiert. Vegul persze a pickup-ot valasztottam, es jo is volt, mert meg sose vezettem automatat, es kicsit feltem tole, hogy ha azzal probalok itt az ismeretlen orszagban lavirozni a forgalomban, elobb vagy utobb beletaposok a fekbe, hogy kuplungoljak egyet.
Szoval nagy buszken viritottam a truck-omban vagy egy hetig, amikor jon az egyik sved gyerek (illetve kiderult, hogy nem is sved, hanem dan, de a svedekkel van), es kerdezi, hogy akarok-e autot venni. Mondom neki, hogy lehet rola szo, de limitalt a rendelkezesre allo anyagi hatter. Erre mutatja a konyhaba kirakott plakaton, hogy 3200 dollarert elado egy 1995-os Chevrolet Lumina. Mondtam neki, hogy ez szep es jo, de nekem meg mindig tul draga, asszondja erre, hogy nem problema mert mar lement az arral, es 2900-ert vihetem. Banatos kiskutya szemeimmel neztem ra. Nem erted, mondom, en csoresz vagyok, ha 2000 dolcsinal tobbet koltok itt el erre a kocsira, apamnak mar jobban megeri felberelni egy bergyilkost es eltenni engem lab alol. Rovid alku utan (szegeny gyereknek foggalma nem volt rola, kivel all szemben. Tanulsga: ne probalj olyasvalakivel alkudozni, aki a kozelkeleten nott fol), ugy tunt, hogy 2400 dolcsiert odaadna. Mi azonban meg mindig a konyhaban diskuraltunk, es az autot meg nem is lattam. A papiron az allt, hogy vagy 300 ezer merfold van benne. Ehhez kepest, ahogy kozeledtunk a kocsihoz, az en allam ugy kerult egyre lejjebb. Lattatok a kepeket. Tip-top allapotban volt a verda. Belulrol sehol egy szakadt karpit vagy ilyesmi. Kicsit nyoszorogtem a sracnak a 2400 dolcsi miatt, de tudtam, hogy elete legrosszabb uzletet koti. Ezt meg is mondtam neki, miutan kezet raztunk. Egyetlen kikotesem volt, hogy a Jason, akirol lattatok kepet (o az itteni Fuel-guy, vagyis o a felelos a gepek tankolasaert), megnezze mielott veglegesen rabolintok a biznic-re. Vele joba lettem mar ez alatt az egy het alatt is, es meselte, hogy korabban kocsikkal foglalkozott, es ismeri az osszes nyilas modszert, amivel el lehet fedni egy auto hibait. A kocsit meg aznap este betoltuk a hangarba, a Jason meg nekiallt szetkapni, beleszagolt az olajba, a hutovizbe, szoval ugy tett mint aki erti a dolgat. En vigyorogtam, a Kim, meg egyre jobban nyoszorgott, ahogy hallotta a Jason egyre elismerobb hummogeset a kocsival kapcsolatban.
Mennyibe kerul?
Szegeny Kim valaszolni akart, de most mar nem hagyhattam, hogy megussza.
3200 dollarert hirdette meg, mondom.
Jason: Nem rossz ar, szerintem fogadd el.
De aztan lement 2900-ra mert nem tudta eladni, folytattam
Jason: hmmm… Ez egy rendes srac.
Vegul – adom meg a kegyelemdofest – fel oraval ezelott megegyeztunk 2400 dolcsiban.
Jasonnak a tarkojaig csuszik a szemoldoke, ram nez, asszongya: Te tudsz valamit, nem?
Kim pedig csak nyoszorgott, ketsegbeesett pillantasokat vetve a kocsira, valamint az eluszott 800 dollarjara.
Ez a Chevy hiteles tortenete, a resztvevok a mai napig megtalalhatok, es kikerdezhetok.
Most mennem kell Wiener Schnitzel es Jonathan marad holnapra.
Reszkessetek!!!
Csovi
Fel perccel ezelott jelentettek, hogy az egyik sved srac, aki par nap mulva ment volna haza, tegnap tornazas kozben leesett az ajtofelfara szerelt rudrol, es elvitte a mento. Allitolag nem tort el a csigolyaja, cask elmozdult, de lehet, hogy muteni kell. Ezert kell sok hamburgert enni, es keveset mozogni. Majd ertesitelek benneteket az allapotarol.
A legregebbi adossagom a sivatagi repules. Ehhez rogton in medias res el kell mondani, hogy 9000 feet-en (foldi patkanyoknak: kb 3000 meter) mondom a Nick-nek, hogy vegye elo a fenykepezot, es csinaljon fenykepeket. Erre elkezd morogni, hogy mirol akarok en ott fenykepeket csinalni, amikor NINCS SEMMI a kozelben. Felpillantottam a szemuveg alol, es meg kellett allapitanom, hogy valoban nem volt semi latnivalo, par ezer negyzetmerfoldnyi szilas, homokos sivatagon kivul. Sebaj, azert eroskodtem, hogy csinaljon cask fenykepeket, mert nekem kell a bloghoz. Erre bekapcsolta a gepet, es kiderult, hogy a kartyat benne felejtettem a laptopomban. Igy kep nem keszult, a gratulaciokat, pedig szemelyesen vagy telefonon, reggel 10 es este 6 kozott csendes oceani ido szerint lehet atnyujtani szereny szemelyemnek.
Egyebkent nem is gondoltam volna, hogy itt a sivatag, az tenyleg sivatag. Kb olyan volt az elmeny, mintha Dubai-ba mentunk volna. Ahogy sullyesztettek minket befele, ereztuk amint a homero megindul felfele, az izzaddsag meg a hatunkon lefele. Egyebkent erdekes egy hely az az Imperial, fizikailag van ugyan torony a repteren, de ember nincs benne. Allt ott egy Fed-Ex-es gazturbinas masina, meg a terminal epulet elott ket-harom citation jet. De iranyitas annyi sem volt, mint mikor Dunakeszin kiall valaki hetkoznap a haz ele, es osztja az eszt a radion. Ugyhogy szepen bejelentettuk, hogy leszallunk, egy citation, hogy ok meg felszallnak, egy harmadik citation meg, hogy ok is leszallnak de menjunk cask elore, oket nem zavarjuk. Szoval megbeszeltuk a frankot ott egymas kozott. Kar hogy nem keszultek kepek, de meg lesz majd ra alkalom. A visszaut esemenytelensege nem ismer hatarokat, ugyhogy lepjunk is tovabb.
Jah, laikusoknak Citation jet-es kep
Na nezzuk mirol is kell meg meselnem. Ja igen.
Tehat: Szegyenlos Amerikai, mint nemletezo fogalom.
Egyik este ugy dontottunk az indiannal, hogy lemegyunk a downtown-ba megnezni, az igazi eletet SD-ben. Lementunk egy karaoke barba, es en dobtam egy dupla-tripla ipon szajonaget. A szinpadon egy valodi vizilo vonaglott, szeizmikus hullamokkal boritva el testenek buja tajait. Avagy kevesbe lirikusan fogalmazva, egy akkora batar allat csaj, sikoltozott a mikrofonba, 3 szammal kisebb poloban, hogy komolyan kezdtem aggodni, testi epsegeert. Nameg persze latoszervem is befogadokepessegenek hataran egyensulyozott. Majd ezek utan jott egy srac. Jofej volt, es latszott rajta, hogy elvezi amit csinal, de nem vagyok biztos benne, hogy ha ezt europaban koveti el olyan osztatlan sikert arat, mint San Diego belvarosaban. Konkretan kepzeljetek el egy 150-160 kilos gombocot, amint teljes odaadassal strippel a szinpadon, es kozben onfeledten uvolti az Ice Ice Baby-t.
Tanulsag: Szegyenlos Amerikai, mint nemletezo fogalom
Kiraly ez az orszag, en mondom, csak sok hotdogot kell hozza enni.
Mi is volt a kovetkezo?
Postabontas: Bozothracos kerdese a kocsival kapcsolatban.
Olyan regen sutottem mar el ezt a poent!
A tortenet ott kezdodott, hogy a CsePeti megerkezett amerikaba. A vicc az, hogy tenyleg akkor kezdodott. A Ben (az egyik diszpecser srac) kirakott az ideiglenes szallasomon, a Countryside Apartman Complex-nal. Masnap reggel kb 4:30-kor ebredtem, majd ket oranyi idegtepo tokolodes utan, elkeseredetten vettem tudomasul, hogy meg mindig csak fel het van. Sebaj, gondoltam elindulok gyalog a suliba, jot fog tenni egy kis seta. Nem is tevedtem, valoban kellemes idojaras uralkodott, amikor azonban ahhoz a majd 1 merfoldes szakaszhoz ertem, hova elfelejtettek jardat epiteni, hat kicsit lefagyott a mosoly az arcomrol. Konkretan ahogy ott szaguldottak a 2 es fel tonnas Ford 150-tol 450-ig kb fel meterre tolem, hat nem igazan ereztem biztonsagban magam. Meg aznap kiderult ezen kivul, hogy a suli SEMMIT, azaz SEMMIT nem intez nekem papirok ugyeben, igy vagy kifejlesztem a teleportalodas tudomanyat meg aznap delelott, vagy kenytelen leszek kocsit berelni. Miutan feloranyi kiserletezes utan, meg mindig nem sikerult egy centivel sem odebb tele-izelodni, sohajtva elkertem a diszpecsertol az autokolcsonzo telefonszamat.
Ott aztan ert ujra vakarhattam a fejemet, mert dontest kellett hoznom. Vagy kiberelem az altaluk felajanlott kis japan autot (belso hang: ne, ne, ne!!!), vagy megkerdezem, volna-e valami amerikaiabb. Persze nem kell felteni a Kocsmapilotat! Asszondja a no, hogy van egy kis pickup-ja, mondom, nosza rajta nezzuk meg. Hat kiderult, hogy a kis pickup (most mar en is azt modnom, hogy kicsi, de akkor meg csak egy fel napja amerikanizalodtam kb) egy 3 literes, V6-os Ford Ranger. De hogy ne legyen minden tokeletes, belenezek, es mit latok!!! Hagyomanyos valto!!!!!!!!!!
Konyorogve neztem a nore. Eljovok 11 ezer kilometert az automata valtok es pohartartok hazajaba, es maga egy hagyomanyos valtot akar ramsozni?
Erre mondja, hogy ez van amerikai kocsiban, meg a kis Honda automataban, meg kerhetem a Ford Mustangot is heti 300 dolcsiert. Vegul persze a pickup-ot valasztottam, es jo is volt, mert meg sose vezettem automatat, es kicsit feltem tole, hogy ha azzal probalok itt az ismeretlen orszagban lavirozni a forgalomban, elobb vagy utobb beletaposok a fekbe, hogy kuplungoljak egyet.
Szoval nagy buszken viritottam a truck-omban vagy egy hetig, amikor jon az egyik sved gyerek (illetve kiderult, hogy nem is sved, hanem dan, de a svedekkel van), es kerdezi, hogy akarok-e autot venni. Mondom neki, hogy lehet rola szo, de limitalt a rendelkezesre allo anyagi hatter. Erre mutatja a konyhaba kirakott plakaton, hogy 3200 dollarert elado egy 1995-os Chevrolet Lumina. Mondtam neki, hogy ez szep es jo, de nekem meg mindig tul draga, asszondja erre, hogy nem problema mert mar lement az arral, es 2900-ert vihetem. Banatos kiskutya szemeimmel neztem ra. Nem erted, mondom, en csoresz vagyok, ha 2000 dolcsinal tobbet koltok itt el erre a kocsira, apamnak mar jobban megeri felberelni egy bergyilkost es eltenni engem lab alol. Rovid alku utan (szegeny gyereknek foggalma nem volt rola, kivel all szemben. Tanulsga: ne probalj olyasvalakivel alkudozni, aki a kozelkeleten nott fol), ugy tunt, hogy 2400 dolcsiert odaadna. Mi azonban meg mindig a konyhaban diskuraltunk, es az autot meg nem is lattam. A papiron az allt, hogy vagy 300 ezer merfold van benne. Ehhez kepest, ahogy kozeledtunk a kocsihoz, az en allam ugy kerult egyre lejjebb. Lattatok a kepeket. Tip-top allapotban volt a verda. Belulrol sehol egy szakadt karpit vagy ilyesmi. Kicsit nyoszorogtem a sracnak a 2400 dolcsi miatt, de tudtam, hogy elete legrosszabb uzletet koti. Ezt meg is mondtam neki, miutan kezet raztunk. Egyetlen kikotesem volt, hogy a Jason, akirol lattatok kepet (o az itteni Fuel-guy, vagyis o a felelos a gepek tankolasaert), megnezze mielott veglegesen rabolintok a biznic-re. Vele joba lettem mar ez alatt az egy het alatt is, es meselte, hogy korabban kocsikkal foglalkozott, es ismeri az osszes nyilas modszert, amivel el lehet fedni egy auto hibait. A kocsit meg aznap este betoltuk a hangarba, a Jason meg nekiallt szetkapni, beleszagolt az olajba, a hutovizbe, szoval ugy tett mint aki erti a dolgat. En vigyorogtam, a Kim, meg egyre jobban nyoszorgott, ahogy hallotta a Jason egyre elismerobb hummogeset a kocsival kapcsolatban.
Mennyibe kerul?
Szegeny Kim valaszolni akart, de most mar nem hagyhattam, hogy megussza.
3200 dollarert hirdette meg, mondom.
Jason: Nem rossz ar, szerintem fogadd el.
De aztan lement 2900-ra mert nem tudta eladni, folytattam
Jason: hmmm… Ez egy rendes srac.
Vegul – adom meg a kegyelemdofest – fel oraval ezelott megegyeztunk 2400 dolcsiban.
Jasonnak a tarkojaig csuszik a szemoldoke, ram nez, asszongya: Te tudsz valamit, nem?
Kim pedig csak nyoszorgott, ketsegbeesett pillantasokat vetve a kocsira, valamint az eluszott 800 dollarjara.
Ez a Chevy hiteles tortenete, a resztvevok a mai napig megtalalhatok, es kikerdezhetok.
Most mennem kell Wiener Schnitzel es Jonathan marad holnapra.
Reszkessetek!!!
Csovi
1 megjegyzés:
Bepótoltam három nap lemaradását blogolvasásban, reggel még szédültem kissé de most már jobban vagyok, írtam is kommentet de az a dög webmanó engem is megtalált.
Megjegyzés küldése