péntek, május 26, 2006

KSEE-KSNA-KSEE

Kellemes Szombat reggelt mindenkinek. Gondútam, adok nektek egy kis hétvégi olvasnivalót, aki pedig hétfőn, meló helyett olvas, azt szeretném kérni, hogy csak finoman tessék a felmenőimet szidni.
Az a baj a blog írással, hogy egyszer egy nap leülök, és próbálom összeszedni a gondolataimat az adott napról, valamint utolérni magamat, mikor rájövök, mi mindent is hagytam ki az elmúlt bejegyzésekből.

Borzasztó csajozás rovatunk mostanában szünetel, majd ha már nem komplett diliház az életem, talán több időm jut a helyi vadmacskák testnyílásainak meggyalázására tett kísérleteim megújítására is. Mostanában ugyanis több szálon futó cselekmények részese vagyok. Az a helyzet, hogy nagyjából mostanában esedékes az IFR bevégeztetése, valamint a jelenlegi lakásomból való kilakoltatás projektje, aminek az egyetlen hátulütője, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint kénytelen leszek beszerezni egy hálózsákot, és leköltözni a bícsre megosztani fekhelyemet az itt honos tarisznyarákokkal, amelyek valószínűleg általam elfogyasztott társaik tucatjaiért állnak majd véres bosszút rajtam. Újabb lakásra ugyanis kilátás jelenleg, és most kapaszkodjatok meg, mert egy tőlem szokatlanul póriasan egyszerű kifejezést fogtok olvasni, NINCS. Franko, mi? Node sebaj, sose féltsétek a kocsmapilótát, majdcsak kitalál valamit.

Köszönöm a kommenteket, csak gondoltam rátok ijesztek kicsit, mert kommunikációs hiányom lépett fel. Persze elgondolkodtató, hogy mintha mindenki arckissebítésből diplomázott volna itt a környéken. Erre aztán ugrottatok De megvagytok, jól vagytok, ez a lényeg, menjünk is tovább.

Porlasztó fűtés témakörben abszolút megoldást találtam ma, ugyanis az egyetlen alkalom, amikor ki tudtam ráncigálni a helyéről a lemotorozás során volt. Onnantól kezdve bebetonozta magát a helyére, és röhögött rajtam. Mentségemre legyen mondva, hogy a légiüzemben 15-ös szívótér alatt van ajánlva a használata, így a mai megközelítések közben nem volt rá komoly szükség. De ha erre azt mondjátok, hogy ez így nem pálya, hát kénytelen leszek egyetérteni tanult bajtársaimmal.

Ezzel (laikus olvasóim legnagyobb bánatára, akik kizárólag az erkölcstelen, szaftos, valamint alkoholban tocsogó sztorikra buknak) rá is térünk a mai napra. A hajnali hat órás kelés komoly testi megterhelést jelentett amúgy is elcsigázott kilóim számára. Reggel nyolcra volt ugyanis betervezve az első IFR útvonalam a Los Angelestől pár mérföldre délre fekvő Santa Anna John Wayne reptérre. Tegnap megkaptam az ukászt a Nick-től hogy dolgozzam ki az útvonalat. Tartottunk ezzel kapcsolatban egy kb két órás földi előkészítést, majd utána meglátogattam a suli pénztárosát, aki a számláinkat kezeli, hogy megtudjam, eddig hány ember vagyonát költöttem el önfeledt molylepke módjára történő repüléseimmel. Mikor a kórházban magamhoz tértem első komolyabb infarktusomból felhívtam a Nick-et, és közöltem, a jövőben nemhogy földi előkészítést ne tartson nekem, de a jótanácsaitól is tartózkodjon, főleg 40 dollárért óránként. Ugyanis kiderült, hogy az IFR csomagban benne van az elméleti tanfolyam, de ezek a különórák a fenti összeget emelik ki minden egyes alkalommal a kocsmapilóta önmagától kiforduló zsebéből. Király!
Szóval mára felkészültem rendesen, majd reggel hétre kitámolyogtam a reptérre. Az USA-ról sokminden rosszat lehet mondani (szoktam is néhanapján), de hogy a repülést nem segítik 100%-ban, legyen szó akár kisgépes, akár nagygépes repülésről, semmi szín alatt nem lehet rájuk fogni. Van itt egy ingyenesen hívható telefonszám, ahol egy általam csak Kálmán-ként aposztrofált ürge, ha kéred fél órában meteorológiai kiselőadást ad neked. Majd ugyanannál a fószernél feladhatod a „flájt-plént” is. Én gyorsan közöltem vele, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen szolgáltatást igénybe veszek, úgyhogy lassan és érthetően csacsogjon nekem. Sebaj, mondta erre kedvesen, neki is én vagyok az első --- aznap, és még ő sem ébredt fel teljesen, úgyhogy ne haragudjak, ha lassabb lesz a megszokottnál. Ezt poénnak szánta, mert az amcsik is képesek ám frappáns válaszokat adni. Kálmánom bemutatta, coastal Eddie-t, akit a kedves olvasók már mindannyian mint megszokott ivócimborát üdvözölhetnek (mondanom sem kell ma is borult reggelre ébredtünk), majd még 10 percben elmagyarázta az aznapra várható teljes időjárási spektrumot (mondjam, vagy mutassam, mennyit értettem belőle?), ami szinte teljesen felesleges volt, mert gyakorlatilag csak felolvasta a már amúgy is előttem fekvő METAR-t. Na mindegy, azért jó hogy itt ilyen is van.
Pár perce késéssel el is indultunk a Nick-kel, majd a már jól ismert nemi szerv lógatás következett a váróponton, miközben újabb dollárok varázsolódtak ki minden légcsavar fordulattal a kocsmapilóta zsebéből. Eközben készültek a következő dokumentációk.

Jabba nem kapott reggel kávét

Szar az élet! Csak szerényen

Felszállás, kiemelkedés, útvonal eseménytelenül telt. A SOCAL (akiről immár bizonyára laikus olvasóim is sejtik, hogy egy jó humorral megáldott valami, amivel nekünk rádióznunk kell folyamatosan), sem volt túlterhelve forgalommal, ezért kissé átesett a ló túloldalára. A következő párbeszédnek voltunk fültanúi
SOCAL: Southwest 1190 Süllyedjen 6000 lábra forduljon 170-re.
SW1190: 6000 és 170 SW1190
SOCAL: Cessna 9986C Engedélyezve Burbank-ig, jó utat odáig, a multkor mi is el akartunk oda menni, de most Memorial hétvége van, és túl nagy lesz a tömeg.
N9986C: Nyugta engedélyezve Burbank-ig, Cessna 9986C, nem olyan vészes, mert mindenki lemegy majd San Diego-ba szörfözni, szerintem jó lesz az ott hétvégén
SOCAL: Hát nemtom, lehet, hogy felmegyünk majd kocsival, csak akkor meg majd vissza kell jönni
N9986C: Jah, hát ti tudjátok
SOCAL: Najó mostmár forgatnom kell ezeket a nagy gyerekeket („Big guys”), mert rongyolnak ezerrel
SW1190: Megyünk szörfözni, SW1190
SOCAL: Nyugta, de ahhoz süllyedj 4000-re bal forduló 120-ra

Most csak azt kérném, hogy képzelje el valaki ugyanezt Budapest Approach-nál, akinek ugye RENGETEG forgalma van állandóan. Peeeeeersze. Az a véleményem, hogy eljöhetne ide egy pár gyerek onnan megnézni, hogy is csinálják ezt a műsort egyes helyeken. Határhegyért meg dunába valamennyivel. Node, nem hőbörgök, mer még a végén rám fogják.
John Wayne-re ILS-t repültünk. Tiszta ATPL fíling volt, ahogy a felhőréteg fölött már rajta vagyunk a final-en, majd kibukkanunk az alján, pár mérföldre a karácsonyfaként kivilágított pályától.
Nem gurítottam meg, de mentségemre legyen szlva, kissé bennem volt a zabszem. Hogy miért? Nos, ez egy kis reptérnek számít, de megmutatnám a Nick által készített fényképeket a forgalomról.

A vissza útról csak egy mondatot. Aki ismer, tudja kedvenc mondásomat, de a jegyzőkönyv kedvéért álljon, itt még egyszer.
Szóval: Ma se lettünk újsághír.

A mai nap maradéka tanulással fog telni, meg este esetleg Fregatt. Majd ha eszembe jut még valami, hozzáírom később.
Csövi

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

höhö.... ikrek.... höhö

g

Névtelen írta...

Geri,eleg talalo kommentar!!! ;)Bevallom,amikor elöször meglattam a kepeket,csak hosszas elmelkedes,szemleles,ecseteles,aktak elemezese utan sikerült nemi különbseget felfednem a ket rendkivül hasonlo kep között...
Hugiiii