Check ride, Da Vinci kód

Jó későn írom a mai bejegyzést, illetve nektek korán, de most így alakult. A mai első témához kapcsolódik kvíz kérdésünk.

Tisztelt rajongóimtól kérdezem: Vajon miért nem tudom én a számat befogni semmilyen körülmények között?

A megoldást beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.
Amúgy nem túl jó a sztori, de azért elmesélem, mert kb ez az össz ami érdekes ma velem történt. Egy Chris Fulbright nevű oktatóval repültem az IFR tanfolyam-közi ellenörző repülést. Kellett három megközelítést repülni. Hál istennek ugyanazt az útvonalat repültük mint az elmúlt héten a Nick-kel, úgyhogy az ellenőrző által keltett hascsikaráson kívül más okom nem volt, hogy különösebben ideges legyek. A dolgok jól is alakultak, egészen addig, amíg le nem értünk a partra, ahol San Diego nyugati VFR gyakorló légtere található, telistele a SOCAL radarképét össze dzsuvázó, számára ismeretlen eredetű és célú repcsi radarvisszhangjával. Ennek megfelelően a fószernek be nem állta a szája a rengeteg forgalomtájékoztatástól. Boldog boldogtalannak mondta, hogy mikor kezdjen pánikolni. Mi szép nyugodtan repülünk, mit sem zavartatva magunkat, mikor legnagyobb sajnálatomra nekünk is nyikogott valamit valami Cessnáról, amely testi épségünket veszélyezteti. Én rutinosan sasolok a szemüveg alól, Chris mondja, hogy nincs meg a forgalom. Na erre a SOCAL bedurran, és közli, hogy akkor kezdjünk valami elkerülő manőverbe, mert neki bizony fogalma sincs, hogy az merre megy, és mit csinál. Persze a Chris erre megpillantja a forgalmat, amit a SOCAL kicsit túlreagált, és mondja, hogy no problemo, látjuk, és nem kell semerre mennünk, mert már rég túl van a jón a forgalom, már csak második körben támadhat minket, de addigra mi már sehol nem leszünk. Erre a fószer a radar előtt látványosan megnyugodott, és mondta, hogy köszöni szépen, csak az van, hogy ő mr senkiben nem bízik itt kint ma délután.
Na erre a CsePeti, akit ilyenkor megszáll az ihlet, és tudathasadásos állapotba zuhanva 10 ezer órás Jumbo kapitánynak képzeli magát, mit mond?
- Nyugi van, mi sem!
SOCAL lenyomja az adógombját, hogy hallhassuk ahogy röhög, a Chris vigyorog mellettem, majd asszongya: Micsoda bohócok vannak itt ma délután. Ez ki lehetett?
Majd elköveti aznapi legnagyobb hibáját, és rám néz. Én nagy önelégülten, hogy micsoda frappáns rádiózást tudok előadni, sugárzom mellette.
Chris néz rám, látom, hogy nem hisz a szemének. Te voltál??? Nagy büszkén bólogatok. Az meg a kb 1200 órájával az égre emeli tekintetét.
- Hát talán azért ezt nem kellene.
Talán mondanom sem kell, hogy a repülés további részében (csk hogy bizonyítsam magamnak, mekkora lufi arcom van) összesen két hívást mulasztottam el, amikre a Chris válaszolt helyettem, és kétszer sikerült félreértenem az irányító faszit. Asszem ezekkel a jófejségekkel még várnom kellene pár ezer órát.
Ettől függetlenül a check-ride köszönöm szépen jól ment, bár leszállásnál nem girítottam úgy meg, mint a mulktor, a Chris meg volt elégedve a teljesítményemmel, és még a fenti sztorit sem emlegette fel a rep-utánin. Hátha elfelejti, én megpróbálom.

Más. Kellett vennem egy mosogató szivacsot. Úgy tűnik az indián higiéniai érzékét bántotta, hogy ugyanazt a szivacsot használtam a kád és a mosdó tisztításához. Nem értem, ráadásul azon is kiakadt, hogy a WC kefével (amit mindössze egyetlen egyszer használtam rendeltetésének megfelelően), szoktam a poharakat kimosni. De hát olyan nehéz ledugni az aljukra a rendes szivacsot!!!

Megnéztük a Da Vinci kódot. Ezzel kapcsolatban az egyetlen említésre méltó élmény, hogy már az egész világ felfogta, hogy a sztori egy fikció, meg minden, most hogy megjelent a mozifilm, a hülye barom amcsiknak még 64-szer el kell magyarázni mind a 150 TV csatornán, hogy miről is van itt szó. Jó kis ország ez, én mondom.

Najó, mentem aludni.
De azért elmondom, hogy nem tetszik, hogy megcsappant a kommentelők száma. Ha így folytatjátok, büntiben lesztek ám, de komolyan.
Sírás lesz a vége, én mondom.

Csövi