csütörtök, május 18, 2006

Gyors helyzetjelentés

Halihó!
Van két percem, úgyhogy gondoltam bejelentkezem gyorsan.
Időkeretem komoly leszűkülésére az ok: megérkezett San Diegoba az indiánlány, és fenekestül felforgatta eddigi nyugodt magányomat. Így most a repülések utáni édes semmittevés helyett néha vásárolni is el kell menni, meg mindenféle programokon résztvenni. Ezen kívül ma délután újabb csőlakóval bővül szerény hajlékom lakóinak serege. Rövidesen útra kelünk ugyanis Los Angelesbe, felvenni Szentgyörgyi Dezső nehézgépkezelő végzettségű, alumínium cső szállítmányozó kisiparost. Másfél napig fogja amúgy is szűkös sör-fejadagunkat megcsapolni. Majd fényképek és/vagy videok segítségével dokumentálom a tevékenységeinket.

Még egy gyors szó a mai napról, mert vérnyomásom ismét nem tudott az egészséges küszöb alatt maradni. Nick nevű oktatómnak ugyanis az a ragyogó ötlete támadt indulás előtt, hogy ellenőrízzük le a fedélzeten található VOR berendezéseket. Mindez nem is lett volna probléma, hiszen eddig ragyogóan működtek minden helyzetben, most azonban az 1-es számú berendezés (amire az ILS-t lehet behangolni) megmakacsolta magát. Semmilyen jelet nem fogott semmilyen irányból. Semmi gond, gondoltuk, majd a levegőben megjavul. Az időjárás, ezt talán mondanom se kell, kőkemény IMC volt mindenhol. Felszállást követően, talaj felett kb. 500 feet-en, épp készültünk bebújni a felhőrétegbe, mikor mind a két VOR berendezésünk úgy döntött, hogy megpróbál minket behúzni a csávába. A mutatók egyszerre kezdtek mozogni három különböző irányba, majd kivillantak a műszer kikapcsolását jelző zászlócskák.
Pánik indul a fedélzeten! Én rádiózom SOCAL-lal, Nick veszettül mutogat, hogy maradjunk a felhő alatt, de közben már laposítottam az emelkedést. Gyors döntés: leszállunk. Én elköszönök SOCAL tól, Nick tekeri a frekit, rádiót vált, én fordulok látás szerinti iskolakörre, Nick beszól a toronynak. Az egyetlen aggodalmam, hogy a Gillespie 27R pályájának végső egyenesén található kb 1000 fet magas hegy eltűnik egy felhőpamacs mögött.
Végül hősiesen megoldottuk a kialakult "vészhelyzetet", és még csak meg sem szegtünk vele túl sok szabályt.
Eltekintve attól, hogy lányos zavaromban 10 fok fékszárnnyal szálltam le (de, ahogy odanyaltam!!!), minden ragyogóan ért véget, és egész jó tapasztalat volt.

Najó, ennyit mára így kutyafuttában, majd jövök ha tudok (értsd: kijózanodtam :-)
Csövi

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Petikem, folytasd csak. Nagyon erdekes a blogod. Csak a fenykepek hianyoznak.

udv