kedd, augusztus 15, 2006

Oshkosh folyt..


Szóval a valtozatosság kedvéért ismételten tele van mindenem ezekkel a blogszerkesztőkkel. Az a szerencsétlen, elmebeteg, nyomorult, aki lescriptelte ezt a cuccot, úgy csinálta, hogy nem a képhez csatolta hozzá a nagyobb képhez vezető linket, hanem ahhoz a sorhoz, ahová legelőszöt belinkeled. Hogy ezt milyen logika vezérelte, nem tudom, de csak gratulálni tudok hozzá.
Értsd: nem tudom elmozdítani a képeket a szöveg elejéről, mert akor elveszik a link, és lőttek a nagyobb képnek, és sasolhatjátok kicsiben.
Na mindegy, így kulturálatlanul kinéző blogbejegyzés lesz ez az Oshkoshi. Engem most már nem érdekel. Ezt kapjátok, ezt eszitek :-)

Node folytassuk, mert sosem jutunk ötről a hatra.
A megérkezésünk utáni első komoly "élmény-kép" alább látható
Csak, hogy mindenkinek tiszta legyen a kép. Most épp a "midwest"-en vagyunk. Farm országban. A John Deer nevű cég pedig számolatlan mennyiségben bocsátotta a rendezvény rendelkezésére a traktorait, terepjáróit, homokfutóit, és golf-autóit. A fent látható járgányokat "tram"-nek nevezték, és lényegében tömegközlekedési járatok voltak. Három ilyen vonal biztosította az eljutást a reptér déli csücskéből, az úgynevezett "North 40"-ba, amely a reptér északi részében, a 9-27-es pálya északi illetve délnyugati oldalán parkoló, mintegy 8000 repülőgépet jelölte. Az igazi érdekesség, hogy mind a traktor sofőrje, mind pedig a vontatmány hátuljában ülő személy, úgynevezett volunteer, vagyis általában valami öreg muksó, aki a szabadságában fogta magát és a Cessna 195-ösét, feljött 30-adszorra is Oshkoshba, és önkéntesen vállalta, hogy naponta pár órát furikázza a népet megállótól megállóig. Lényegében az összes lényegi munkát ilyen volunteerok végezték, a biztonsági kordon felügyeletétől kezdve egészen a repülőgépek földi mozgásának ellenőrzéséig, a jegyeladáson keresztül, bizonyos önkiszolgáló éttermekben kajaosztásig.
Ez pedig itt az ultralight-os őrültek háza tája. Nem mondom, hogy eddig megvetettem volna azokat, akik ilyen szuper könnyű masinával röpködnek, de tény, hogy sokat nőttek ezek a fiúk, és persze lányok a szememben. Nagyon sokukban még bőven érződött az az igazi "flieger" mentalitás és összetartás, amely a világ ezen a pontján gyakorlatilag kiveszőben van, az indusztrializált repülős társadalomból. Majd ezt egyszer elmagyarázom. Szóval a Barn, volt második otthonunk. Amint azt az indiánlány előszeretettel hangoztatta (nem mintha nem jöttünk volna rá magunktól, mert őt még Oshkoshban is mindenki a nevén szólítotja :-), már két évvel ezelőtti Oshkoshi túrája kapcsán is az ultralight-osok hangárjában volunteer-kodott, így a John is, és én is erre a sanyarúnak egyáltalán nem nevezhető sorsra jutottunk (azzal a különbséggel, hogy én ezen kívül elzarándokoltam a Flight-Line-ra is, de erről majd később). Az UL-esek ugyanis, Gery szavaival élve, tudnak élni. A vodkával töltött dinnye csak egy volt a húzásaik közül. így most lássunk párat a masináikból.
Ezt a képet érdemes kinagyítani. Az előtérben látható kék csodát fogalmam sincs, hogy hívják. A lényege, hogy MINDENNÉL könnyebb. Konkrétan asszem olyan 100 kiló az egész szerkezet, motorral együtt, és nem kell hozzá semmiféle papír, hogy az ember vezesse. Kár, hogy közelebbi képet nem csináltam róla, de így is látszik talán, hogy nem egy repülő tankról van szó.
Ez a csoda bőven pályázhat a leg értelmetlenebb repülő szerkezet kategória győztes címére. Konkrétan egy kétemotoros easy-rider. De semmilyen kategóriába nem fér bele, mivel UL-nek túl nehéz, és túl sok motorja van, kétmotorosnak meg... Na ne röhögtessük ki egymást. De azért király kis repülő, nem?
Ugyanaz közelről... pepitában.

És a két Rotax. Próbálok még többet mondani róla, de nem tudok. :-) szemem szám, tátva. Lépjünk!


Azt hinnéd trike. Tévednél. Frankó, rendes aerodinamikai kormányzással megáldott vászonherkentyű... tricikli... Nem semmi

Kicsit ugrunk időben, de tematikailag az UL-ekhez közel tartoznak az ún. "Home-built", vagyis a sufniban tuningolt, és felépített repcsik. Most persze azt gondolnátok csörgő-zörgő tákolmányokról van szó. Fityiszt, ezt lessétek meg.


Ezért pici, hogy kiférjen a garázsajtón, de cserébe megy, mint a golyó.
Közelebbről.
Szintén nem egy mindennapos szerkezet. Otthon épített (otthon, ha emlékezetem nem csal, "kit" repcsiknek hívják ezeket), kis fogyasztású életveszély. Kb így tudnám aposztofálni.
Na erre próbáld ráfogni, hogy hagyományos szárny elrendezés.

Azt mondod P-51? Azt mondom ott ketyeg a Rotax az orrában. Úgy bizony, ez egy Home-Built replica. Beszarás, mi?

Nyájas olvasóim!

A holnapi napra vagyon kitűzve az IFR vizsga maradéka, így én most elteszem magam. Kéretik drukkolni. A továbbiakban folytatjuk Oshkosh-sal, valamint megemlítjük majd Catalina szigetet, és az áthúzást, valamint a paprikás csirkét és az olajbogyót. További kellemes csütörtököt mindenkinek. Találkozunk holnap.

Pusszanat

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha esetleg költözni akarsz: Meg lehetne próbálni egy telepíthető blog motort használva (ha kell segítek) vagy megpróbálkozhatsz akár egy CMS rendszer használatával is.

Névtelen írta...

Hát az ultrakönnyű csillagászatit ugrott az elmúlt években, olcsón üzemeltethető, mentes a hatósági hülyeségek nagy részétől. Repültem egy nagyobb vegyes ul, A kat. gépekből álló csoportban ahol kb 100 csomónál felzárkózott mellénk a csehek ul köteléke.
Mi indultunk előttük, ők meg berántották a futókat és és vidáman csattogtak utánunk.
behúzható futó + állítható légcsvar nesze neked itt tart a lassú vászon légitriciklinek tartott ultrakönnyű.

Meow írta...

Drukk-drukk..
Majd átolvasom, egyenlőre az első 2 sort és az utsó kettőt sikerült :)

Meow írta...

Kiddo!!!
Gratula :)) Büszke vagyok Rád :)

Na most lövöm le a poént, hogy megvan az IFR :))

Csóóóók :P

Névtelen írta...

Hello!

Olvasom azért én is, ha jól értem akkor gratulálok!

Üdv VaZso