Circumnavigation!

Mai napon elkanyarodunk kissé Oshkoshtól, és beszámolok a legújabb fejleményekről.
A tegnapi napon ugyanis, Joe Leone FAA vizsgáztató személyében a Szövetségi Légügyi Hivatal, úgy döntött, mostantol kezdve legálisan nyírhatom ki magam a felhőkben. Értsd: IFR pilóta lettem. Köszönöm mindenkinek a segítséget és támogatást hozzá. Főleg itt a blogon, hogy hűségesen olvassátok a hülyeségeimet. Tényleg jól esik.
Persze az igazi veterán blogolvasók már gondolhatják, hogy a CsePeti megint nem bírta befogni a lepénylesőjét.
Laikusoknak most tanácsolnám, hogy ugorjanak egy bekezdést, ahol végre elkezdünk a rendkívül buta, de annál sokkal kövérebb Emilyvel foglalkozni.

Szóval repülünk 4500 feet-en, On Top (ha ez valakit érdekel elmagyarázom, HC-s kapcsolatokkal rendelkezők megpróbálhatnák otthon is bevezetni). A feladat JLI VOR 246-os radiálján, és MZB VOR 326-os radiálján található CARIFF ponttól északra a 326-os radiálon szabvány várakozási légtérbe belépni és várakozni. Na, én gyorsan osztok-szorzok, majd kibököm ott neki, hogy ez egy Direct belépés lesz, lévén, hogy a JLI R246-ról közelítünk.
Erre asszondja, biztos???
Amint az várható, én ott helyben elvesztettem az eszméletemet. Újraszámolom a 70 fokos egyenest. Csak ugyanazt adja ki. Mondom, biztos, igen, és elkezdem ecsetelni, hogyan is fogunk belépni a várakozási légtérbe.
Erre asszongya: NEM!!!
Namost, az egy dolog, hogy bele akar zavarni a málnásba, és visszakérdez, de hogy kategorikusan kijelentse, hogy NEM, az már az én cizellált lelkemnek sem feküdt.
De IGEN, mondom, és elkezdem neki mutogatni a 70 fokos egyenest a pörgettyűs iránytűn.
Erre azt mondja ez a zseni, hogy amit én mondok, az Párhuzamos belépés.
Ezhülye! Már épp elkezdtem volna magyarázni neki, miért is teljesen hülye, amikor kissé ingerülten elkezdett a térdblokkja után kaparászni.
Hoppá, mondom, kezdi felhúzni magát emberünk. Annyira azért rutinos vagyok, hogy megfejtsem, a vörösödő fej, és a kissé összeszorított száj azt jelentheti, hogy a mai napon is VFR pilótaként kell majd berúgnom.
Nem lesz ez így jó. Mondom neki, hogy de azért nem vagyok benne teljesen biztos. Erre felrajzolja a papírra a várakozási légteret, majd behúzza rá a 70 fokos egyenest. A ROSSZ IRÁNYBA!!! Én ott helyben elszédültem, mert az alapján a mi belépésünk valóban a párhuzamos szektorba esett volna. Gyorsan elbúcsúztam az aznapi IFR vizsgámtól. Ha ugyanis Mr. Leone valóban Parallelt akar ott csinálni, az ÉLETBEN nem jutunk vissza a 326-os radiálra. Akkor ugyanis az entry végén balra kell fordulni, és onnan eltalálni a radiált, amihez a forduló végén BŐVEN messze leszünk. Szerencsére nem így történt, mert Joe elkezdett valami logikát belekeverni, ami arról szólt, hogy a legkevesebbet a könnycsepp (Teardrop) belépéshez kell. Ha emlékezetem nem csal Hamlet mondta annó erre, hogy "őrült beszéd, de van benne rendszer". Számolgatok, számolgatok, és végül arra jutottam, ha nincs qrvanagy pechem, hogy pont elkapjunk valami hátszelet, egy jó nagy 30-40-fokos intercept szöggel jó esetben kijön a Teardrop, és a végén eltaláljuk a radiált.
Igen, mondom neki, én tévedtem, valóban Teardrop.
Ha azt mondom CSUROM víz voltam rövid diskurzusunk végén, hát nem fejezem ki magam elég plasztikusan. Konkrétan az ázott kutya hozzám képest az év Playmate-je lehetett volna.
Persze, amint azt a bevezetőből sejteni lehet, végül összehoztam a Holdingot, utána pedig (valami véletlen csoda folytán) sikerült a jó irányba fordulni a DME Arc-on, és tartani a 10 mérföldet OCN VOR-tól.

És akkor ezután a borzasztó szakmai zagyva után, nézzünk valami emberibb téma után.
Megünneplendő IFR vizsgámat, este lementem a Fregattba. Ott pediglen, a szokásos népségen kívül találkoztam Catrina barátnőjével, Emilyvel.
Emlékeztek még Jessicára? Aki valaha tanult oroszul, és azóta a a keleti blokk avatatlan szakértője? Nos Emily annyiból rosszabb, hogy három évet élt Magyarországon. Na, erre varrjatok gombot. Valamennyit beszél magyarul is, amit persze én szokásos stílusomban kijavítottam párszor. Nem is csodálkoztam, amikor az én angolomra kijelentette, hogy "rossz a nyelvtan, de azért még érthető". Sikerült a lelkébe taposni? De kár.
Kis hazámat ugyanis le "piszkosozta".
Akik ismernek, azok tudják, hogy igyekszem az előítéletet olyan távol tartani magamtól, amennyire lehet. Múltamból fakadóan, nem érzem, hogy tisztem megitélni bárkit is származása, családja, vallása vagy a haja színe alapján. Emily azonban elkezdte M.o.-ot Romániához hasonlítani. Amikor rákérdeztem, hogy ezt mos fejtse ki bővebben, a válasz az ország közelsége volt. Asszongya, hogy csak pár óra autóútra van, akkor az lényegében ugyanaz. Én csak néztem.
Asszem kicsit belemásztam a lelkébe, amikor rákérdeztem, TÉNYLEG 3 évig élt-e Otthon.
Ennyire nem lehet valaki amerikai.
De lehet.
Ráadásul elkezdte mondani, hogy a magyarok mennyire nem szeretik egymást és a hazájukat.
így csak a poén kedvéért, meg ezért mert ezzel kicsit fel is húzott, előadtam neki egy olyan patriotista, hungarista, revizionista szöveget, hogy a Csurka, külön felvonást fog nekem szentelni kovetkező drámájában. Volt abban valami, amit mondott, nade nemár, hogy egy kövér amcsi tyúk megmondja nekem, hogy mi a frankó otthon. Pofám leszakad.
Én jól szórakoztam, ők pedig megállapíthatták, hogy vannak még igazi magyar-magyar hazafik.

Szakmai sztori.
Váltogatunk ma kicsit.
Mick Joyce ismételten kitalálta, hogy Catalina szigetre akar repülni. Múltkor ugyanis, amikor a Sal-lal repültek, nem jutottak el oda. Én az égnek emeltem tekintetem, és könyörgőn kérdeztem, ugyan magyarázza már el nekem, miért jó nekünk, hogy EGY aza EGYETLEN darab motorral zakatolunk 40 mérföldnyi víz fölött??? Persze a végén csak rábeszélt az a gyerek. Repülgetünk repülgetünk. Az óceán fentről gyerekek, hihetetlenül szép. Catalinara nem akartunk leszállni, mert 20 dolcsi a leszállási illeték. Bizomány, itt is kezdik bevezetni ezt a cuccot. A genyák. Asszongya a Mick gyerek, hogy majd csinálunk egy átstartolást. A Touch&Go (talajérintéses átstartolás) ugyanis nem engedélyezett a reptéren. Na, mondom annak aztán az égegyadta világon semmi értelme. Akkor már inkább megmutatom ennek az ég-vigécnek mi is az a magyar virtus.
Mondom neki, Smoke-olni fogunk. Persze nem értette. High-speed-low-approach, mondom neki. Erre megkérdezi, hogy az legális-e.
Majd kiderül, mondtam vigyorogva. Nem nyugtattam meg :-)
De, hogy én is, az überbarom, pont egy hegytetőn levő severe turbulence-ben fekvő repteret akarjak sturcolni. Hát volt küzdés.
Szegény Mick, azt hitte a Low Approach olyan 500 feet-en lesz talaj felett. Szerintetek tévedett??? Ráadásul a végén a földön maradtaknak szóló billegtetést sem élvezte. Nem értem mi baja van a srácnak :-)

Váltsunk.
Csináltam paprikás csirkét. Köszönet érte a segítő szándékoknak. Minden igyekezetük ellenére sikerült elszúrni. De azért ehető volt. A hagyma nem ment szét, és kicsit sótlan is lett. Na bumm, nagy dolog. Elsőnek nem rossz!
Sal is kapott belőle. Épp toljuk befele az arcunkba, amikor megjegyzem, hogy nincs kovi ubink. Erre feláll a faszi, és elővesz a hűtőből egy dobozt. Huhh, mondom, király, van savanyúság. Persze...
Sal ugyanis egy nagy doboz olajbogyót vett elő. Néztem, ahogy eszi a paprikás csirkéhez az olajbogyót, és azon filóztam, hogy vagy mi magyarok vagyunk baromi hülyék, hogy ezt eddig nem találtuk ki, vagy Sal-nek van valami komoly gyermekkori traumája.
Megkóstóltam.
Jövő héten elkezdek kovi ubit eltenni.

És most...
Postabontás! (gondolkodtam, hogy leírom a tegnapi, Big Bear reptéren elkövetett sturcomat is, de félő, hogy valaki utánanézne és kiderítené, hogy az a reptér 6700 feet-en fekszik :-)

The Elf!
Köszönöm a felajánlást, elgondolkodom rajta. Egyelőre maradunk itt. Ide kell szoktatni a népeket. De dobj egy mail-t a carpentair kukac yahoo pont com-ra, megbeszéljük, mert minden megoldás érdekel. Hát még egy saját honlap. Bár biztos akkor is sírna a szám valamiért.

UL-Anonymus!
Nem is tudom, hogy mi az igazi különbség az európai, illetve az itteni UL kategória között. Azok a home-built-ek itt már nem UL kategóriák, de abban igazad van, hogy már a Kit Fox-is gagyi tákolmánynak tűnik egy pár ilyen négyszemélyes, behúzható futós csodabringához képest. Én persze megmaradok A-B-C-D meg még mittomén hány kategória rajongójának, de tény, hogy ezek az emberek szinte bármiből repülőt csinálnak, és repülnek is vele. Persze az csak ebben az országban lehet, hogy valakiknek ennyi ideje legyen.

Meow!
Köszönöm a drukkot, rámfért (amint a mellékelt ábra mutatja).

Nic..
(-: Köszönöm a telefont. Sosem hittem volna :-)

És most az örömteli hír! Holnap jönnek a hugomék!!! Megyek értük LA-be. Teljesen, totálisan fel vagyok dobva ettől. Majd mesélek, és csinálok fényképeket... Ha hoznak magukkal fényképezőt, mert az enyém, ha emlékeztek, Pittsburgh-ben maradt.

Na Ciao mindenkinek.

Pusszantás!