péntek, szeptember 08, 2006

A mártír!

Értékeljétek légyszíves, hogy nem hagylak titeket bejegyzés nélkül pénteken sem, pedig hullafáradt vagyok. így a cím rám vonatkozik.

Geri türelmetlenségére való tekintettel...

Azt hiszem nem meséltem még nektek Michelle-ről. Ez még anno domini a PB korszakban történt. PB annyi, mint Pre-Blog.
Az egyik judo edzés után szokásos kávézónkba tértünk Yoshival. Nem lévén szabad hely (hál istennek) letelepedtünk egy használhatónak tűnő nőnemű embeszabású asztalához. Yoshival elmélyedtünk valami rendkiívül intellektuális beszélgetésben, miközben azon filóztam hogy fogom a csajt bevonni a társalgásba. Figyelembe véve az addigi IQ tapasztalatot, valamilyen egszerű témát érdemes ilyenkor találni. Lényegében az indiánlány telefonja mentette meg, illetve indította el a helyzetet. Gyorsan lepasszoltam japán társamnak, majd jómagam rendkívül egyszerű beszélgetést kezdeményeztem a vékony kis vörössel.
Kitaláljátok?
Totálisan bejött. A csaj szerint SZÓRAKOZTATÓ voltam. Én csak ingattam a fejem, hogy mekkora egy barom is vagyok alapvetően, hogy máskor meg TÉMÁT próbálok találni, amikor csak hülyeségekről kell beszélgetni negyed órát, és rögtön kapsz egy telefonszámot. Csajszikámmal megbeszéltük, hogy majd valamikor csörgök, oszt kitalálunk valami randi szerűséget. Yoshi meg csak nézett, hogy mire letette a telefont, én le is rendeztem az este lényeges pontjait.

Pár nappal később felhívtam. A telefonból csak éktelen visítást lehetett nagyságrendileg három és fél háztömbnyi távolságban is hallani. Közölte velem Michelle, hogy azonnal menjek fel hozzá, mert big party van. Most gondoljátok, hogy nekiálltam ellenkezni? Fél órán belül ott álltam a küszöbön egy rakat sörrel, meg némi whiskey-vel a hónom alatt. Szerintetek én voltam az egyetlen srác a lakásban? Mondjuk a csajok száma sem döntögetett egynél több számjegyet, de az én kéjes vigyoromat nemigen lehetett letörölni. Egy ideig.
Rövidesen előkerült ugyanis a füves cigi. Én alapból nem élek vele. Ha nagyon el akarom veszíteni az önkontrollt, csak kikérek még egy unicum-sört az utolsó utáninak érzett körre, és onnantól kezdve mindenki megnézheti magát körülöttem. Nem mintha egyébként nem lennék borzasztó hülye, nede ha igazán, komolyan berúgok, minden határ ledől. De semmi kivetnivalóm a fű fogyasztók közessége ellen. Egy idő után előkerült valami komolyabb cucc is, amit gombának néztem. Asszem nem csiperke vót, de lehet meg kellene próbálni abbú is pörkűtet csinálni. Ezek szép lassan nekiálltak komolyan leamortizálni magukat, miközben a csaj VISíTVA bizonygatta, hogy neki papírja van arról, hogy marihónalját használhat. Akkor hidaltam le igazán, amikor közölte, hogy van egy kis őrlője, és azzal minden reggel friss füvet őröl a vajas pirítósára. Ford Ferlaine, alias Nagy Feró, örök érvényű mondásával élve:
Eszem, faszom megáll! -t
Ezen közben az tűnt fel, hogy néha-néha becsöngetett pár srác, ott töltöttek pár percet a "party"-n, majd kis ződ zacskóval a zsebükben távoztak. A csaj, meg némi ződhasúval a zsebében visongatott tovább. Hősünk (ich) ezen közben, csak úgy sportból, próbálta továbbra is befűzni a csajt. Mondjuk úgy, hogy ha a csajozást vadászathoz akarnánk hasonlítani, ahol a nőstény az őt becserkésző hímmel egyenrangú partner, az én jelen helyzetem inkább a vágóhídhoz volt hasonlatos. A kezemben levő sörösüveg pedig funkcióját tekintve a taglónak felelt meg. A csaj, nemhogy kihívás nem volt, de lassan "csaj" sem. Egyre jobban üvöltözött, valami ex-pasiról, aki ilyen-meg olyan drogdíler, és őt nem félemlítheti meg, hiába fogott rá fegyvert ki tudja hányszot. Én meg csak ültem mellette, keze egészen védtelen testtájaimon rótta felfedező útját, az én kezem pedig egyre kevésbé lelkesen körözött sovány jobb melle körül, miközben különböző képek jelentek meg előttem, pontosan mibe is készülök belemászni. Gondolatba két lehetőséget vettem számításba.

1. A szomszéd komolyan beváltja pár órával korábban tett igéretét, és a hangoskodásra kihívja a rendőrséget, akik természetesen a mérföldekre érezhető, hömpölygő fűszag következtében nagy erőkkel, és a san diegoi SWAT csapattal fognak a helyszínre kivonulni, majd megostromolni a szobát. Teljesen biztos voltam benne, hogy a csajnak valahol a lakásban minimum egy UZI-ja van elrejtve.

2. Megdugom a csajt, aki ezt büszkén elújságolja majd a drogdíler expasijának, aki ezek után természetesen megkínoz, megcsonkít, majd betonkockával a lábamon, közelebbi ismeretségbe hoz a SD-i öböl halaival.

A végeredmény többek között azért maradt el, mert Michelle, az egész estét betöltő, masszív füvezés, gombázás, valamint mittomén még micsoda fogyasztásának köszönhetően, hálistennek elvesztette az eszméletét. Miután ellenőríztem alapvető életfunkcióit és megbizonyosodtam róla, hogy állapota stabil, eltettem a aludni. Majd magamat is, megfogadva, hogy a jövőben icipicit körültekintőbben járok el.

Amint azt említettem korábban is, amerikában azért veszélyes a borzasztó csajozás, mert komoly szerencse kell ahhoz, hogy ne kizárólag BORZASZTÓ csajokkal akadjon össze az ember.

Kitérőnek ennyit, szombaton folytatjuk a beszámolókat.

Pusszantás mindenkinek

Nincsenek megjegyzések: