Egy nagyon gyenge sztori sok képpel

Még csak pár napja blogolok, de ma már úgy kellett magam rávenni, hogy ne összecsapjam a napi bejegyzést. Úgy számolom, hogy majd ha már jól ideszoktattalak benneteket, büntetlenül kihagyhatok pár napot, de így az elején még rá kell, hogy szokjatok a rendszerességre.
Kicsit aggódom, hogy mit tartogat a mai nap számomra. Az eleje ugyanis meglepően kellemesen, vagy ahogy itt mondanák „smooth”, kezdődött. Reggel 9-re volt gép foglalva, így a szokásos hajnali kelés után 8 órakor indultam a reptérre, az immár szintén szokásosnak számító borult ég alatt.

Hajjaj! Sztori veszély!!! Hiszen még be sem mutattam nektek Eddie-t. Ez nem a fregattból ismert ír Eddie, hanem tősgyökeres kaliforniai Eddie. Teljes neve pedig Coastal Eddie. A hozzá tartozó szokásosnál is gyengébb sztori pedig a következő.
A magyar, nagypofájú vitorlázópilóta megérkezik Amerikába, és elkezdi műszeres képzését. Egyéniségének velejárója (hangárajtót megszégyenítő méretű egója) mindaddig a kulturáltság álcája mögé rejtőzik, amíg elméleti tananyagból el nem jutnak oktatójával a meteorológia témaköréhez. Az előadó bejön, Ő (kizárólag naqgy Ő-vel jelölhető) pedig már jó előre mulat magában, hogyan is fogja bebizonyítani az oktatónak, hogy meteorológia tudása a nagy tapasztalatú ezüst-koszorúséhoz képest (jó dunakeszi kifejezéssel élve) filmréteg. Kezdődik a móka. A turbulens időjárási viszonyokat taglalva az oktató még nem sejti mekkora csapda felé sétál. A pirátos feszülten figyel, majd kegyetlenül lecsap. Az oktató ugyanis a termiket egyszerű turbulenciaként merte aposztrofálni.
- Hohóóó! Nem úgy van az kérem, - kezdi a vitorlázóbajnok, majd hosszas és meglepően összefüggéstelen fejtegetésbe kezd, véletlenszerűen dobálózva olyan szavakkal, mint instabil légállapot, inverzió, vagy buborék termik. Az oktató kétségbeesetten pislog körbe, de az ajtót a vitorlázópilóta már az óra elején gondosan bezárta, nehogy bárki megzavarhassa előadását, amelyre majd egy hete készül. Fél órányi zagyválást követően az oktató elég bátornak érzi magát, hogy köhintsen egyet.
- Khrm. No igen, azonban most már tovább kell haladnunk.
A flieger mélyen a szemébe néz, majd nagy kegyesen bólint, hisz jól tudja, van még hátra pár lehetősége.
- Ezen kívül - folytatja az oktató, de már erősen verítékezik -, az Altocumulus Lenticularis felhők is jelölhetnek… - rémülten elhallgat, de már nincs kiút - …turbulenciát? – kérdi, reménykedve, hogy megússza.
Hősünk természetesen nem hagyhat ilyen labdát megtorlatlanul, hiszen hullámrepülésben csak nagy világversenyeken komly eredményeket elért pilóták mérhetik felészültségüket Őhozzá. Mikor aztán kifogyóban van szétszórt elméleti tudásának muníciója, ékes szavakkal csaknem ugyanannyi ideig ecseteli egyetlen hullámrepülésének élményét, ameddig az tartott (körülbelül 45 perc, köszönet érte ezúton is V.J.-nak, valamint az 5013-as Nagyvasnak). Az elméleti óra további sorsáról talán csak annyit, hogy a tornádót, „…ja igen, az a bazi nagy termik”-ként azonosítotja, amellyel „…amúgy sem kell foglalkozni, mert itt úgysincsenek soha”. Visszafejlődött vitorlázó agyába, melyet immár végérvényesen megbomlasztott önnön mellényének, egyébként valóban impozáns, mérete, egy morzsányi új információt sem volt hajlandó beengedni. Ciklonok, tengeri viharok, hurrikánok, valamint (és itt kapcsolódunk eredeti témánkhoz) a San Diegora jellemző tengeri felhőréteg (Marine Layer) a szó legteljesebb mértékében hidegen hagyja. Végül három órányi falnak beszélés után az oktató megelégszik emberünkből, és aznapra elbocsátja, tudván, hogy a nap hátralevő részére abszolút használhatatlan marad. Emberünk olyannyira megrészegült önnön nagyságától, hogy mikor nagy kegyesen odabiccent a cég főpilótájának, az kérdőn tekint az oktatóra, aki enerváltan legyint. Hagyd el, üzeni, ma megint nem tudja magáról, hogy nem otthon van.
Már majdnem a sztori végéhez értünk, már csak a gyenge csattanó van hátra. Másnap hősünknek repülnie kellett, méghozzá VFR-ben. Reggel azonban, látva a komoly felhőréteget, szokásos dinerében inkább hosszas beszélgetésbe bonyolódott az ott kiszolgáló hölgyekkel, így későn érkezvén a reptérre. Nagyon nem zavartatta magát azonban, hisz még úgyis felhős volt az ég, és persze amúgy is ért Ő az időjáráshoz, és ebből ma nem lesz VFR, az tisztán látszik. Az oktató persze már várja az irodában, ahol hősünk pechjére, valamint az oktató megelégedésére, szinte az egész gárda ott sasol. A beszélgetésről legyen elég annyit tudni, hogy a vitorlázópilóta égővörös fülekkel tanulta meg, hogy ezúttal nem otthon van, valamint, hogy Eddie egyértelműen az oktatója pártját fogja, mert mire a beszélgetés véget ért a nyomorult nap kisütött, negyed órán belül pedig ragyogó VFR idő keletkezett a rohadt vastag felhőréteg alól.
A tanulság pedig, (amelyet ezúton üzenek a négyszögletű kerekerdő valamennyi lakójának, Nyuszi barátainak, és üzletfeleinek, valamint a bölcs és tapasztalt Dr. Bubónak), hogy a filmréteg vastagsága, mint annyi minden más ebben az életben (és most kicsit vulgárisak leszünk), qrvára relatív.
Hát ez egy sz@r sztori volt.
Szóval kellemesen, indult a nap. Csináltam egy VOR-A megközelítést Oceanside-ra, egy ILS-t Carlsbadba, egy Localizert pedig haza Gillespie-re.

Most látom csak, hogy itten eléggé elszakmaiasodtunk. Csináljuk úgy, hogy a következő bejegyzésben taglaljuk kissé részletesebben a repülést, most pedig áttérünk szokásos rovatainkra.

Postabontás rovatunk kapcsán üzenném Apucinak (félreértések elkerülése végett, nem édesapámról van szó, hanem egy olyan történet kapcsán kialakult megszólításról, amelynek gyökerei, mint annyi más akkoriban, a sör-Unicum kombinációra nyúlnak vissza, innen kb 11 ezer kilométerre), hogy csakhogy idetalált. A kérdéseire adandó válaszokkal adós maradok holnapig, de mivel az internet egy interaktív médium, álljon itt pár fénykép a környezetről.

A hangár három Citation Jet-tel.

A suli konyhájából a hangárra látni. Hát láttam már randább látványt

Ő Jason, ha elbambul, ő tölti tele a Cessnakat JET-A-val (laikusoknak kerozin)

Egyszer valaki megjegyezte, hogy ha a szimulátornak nincs is ablaka, akkor végülis nem más, mint egy doboz. Na igen, mondtam én, de sokkal menőbben hangzik, hogy megyek szimulátorozni, minthogy: Megyek dobozolni, nem?

Pilóta lesz belőle, ha el nem ba..om. Nem jut eszembe a srác neve, de most lett meg a PPL-je

Borzasztó csajozás témakörhöz is tartozhatnának a következő életképek.

Ilyeneket találunk izlandon. Nem rossz, de azért ennyiért nem mennék oda.

Hát ezért késett el a vitorlázópilóta. Neve Kerry és van két gyereke

Nem emlékszem, hogy hívják, de megvan neki a számom. Ez a módszer eddig még egyszer sem jött be, de jó pilóta holtig tanul, rám pedig ez fokozottan érvényes.

Végül pedig, de csak azért, mert a rettenet méretű egóm már nyomja az agyam hátsó felét, én se maradjak ki a buliból

Na, ennyi. Többet majd holnap.

Csövi