Állástalan kereskedelmi pilóta...

Legújabb hirdetés egy San Diego-i újságban: Unimployed commercial pilot from eastern block country looking for job. Motto: Will fly for food!

Szóval levizsgáztam, így most már pénzt kérhetek azért, hogy ártatlan emberek életét teszem kockára. Hát nem szép ez a világ?
Egy tanácsot azonbad had adjak a feltörekvő növendékek tömegeinek, akik bizonyára eme értelmetlen blogot tekintik elsődleges oktatóanyagnak: Ha vizsgázni kell valamiből (netán repülni is), azt próbáljátok egy olyan napra halasztani, amikor nem körömnyi zöld csumákat köhögtök fel átlag öt percenként, enyhe hőemelkedésetek van, és amúgy is legszivesebben magzat pozícióban vegetálnátok végig az egész napot... hetet.

Az egész szombaton kezdődött...
Najó, a szombattal kapcsolatban több elmesélni valóm is van, úgyhogy kezdem kronológiai sorrendben, ahogy azt jólnevelt, és nálam sokkalta kulturáltabb írópalánták szokták.
Martin nevű svéd eszement haverom rájött, hogy kell neki vagy 50 órát gyűjtenie. Mindezt 152-esen kivánta megvalósítani, és hogy legyen benne valami újszerű élmény is gondolta, hogy fel kellene menni Los Angelesbe (egész konkrétan Van Nuys-t javasoltam neki, mert akkor legalább meglátogatjuk Bandipilot-ot is, és hátha kajálunk valami jót valahol). Az innen kb 130 mérföld, ezzel a szerkezettel olyan másfél óra. A dolog piakntériája, hogy ahhoz hogy az ember gyermeke eljusson LAX-on túlra (ez a Los Angeles nemzetközi repülőtés kódja), vagy kerülni kell egy hatalmasat, vagy nyílegyenesen átrapülni a reptér kellős közepe felett. Martin fiam, még sosem járt arra, és gondolta vsz magával egy olyan nagy tapasztalatú öreg repülő embert, mint szerény személyem. Rákérdezett, hányszor jártam már arra. Én csak legyintettem (ahogy a nagy-tapasztalatúaktól láttam sokszor): Rengetegszer, pite lesz az egész, nem kell betojni...
Persze azt már nem tettem hozzá, hogy igazán egyetlen egyszer repültem el LAX fölött VFR-ben, azt is Bandipilot-tal, a többi alkalom (vagy 4-5) mind IFR útvonal része volt. Dehát mindegy, egyszer láttam VFR-ben, jól megjegyeztem magamnak, meg hát le is van írva a térképre, mit kell csinálni, szóval nem lehet gond.
Szombat hajnali nyolckor, felszedtem ezt a jómadarat, hogy majd jól elmegyünk LA-be.

A Scandinavian 911TA járatának személyzete a tervezett indulás előtt egy órával ért ki a repülőtérre. Megkapták az aznapra érvényes időjárás előrejelzését. A másfél órás útvonalon tiszta égre, és enyhe nyugati szélre számíthattak a 6500 láb utazómagasságon. Rövid útvonal tervezés után a szeméyzet átvette a repülőgép papírjait, és kiment a forgalmi előtérre, hogy átvizsgálja gépet aznapi első útja előtt. Miután mindent rendben találtak, elfoglalták helyüket a pilótafülkében, és megkezdték a hajtómű indítás előtti ellenőrzést. Hajtómű indítást követőn, 5 perccel a tervezett indulást követően a személyzet gurulási engedélyt kért a San Diego-i Gillespie Field gurító irányítójától a 121.7 MHz-es frekvencián. A 27 jobb futópálya küszöbénél kialakított motorpróba öbölben a személyzet végrehajtotta a szükséges eljárást a motor üzemi paramétereinek ellenőrzésére. Miután mindent rendben találtak, felvették a kapcsolatot a torony irányítóval, aki másfél perccel később kiadta a felszállási engedélyt a 27 jobb futópályáról. A Scandinavian 911TA járata ezután pályairányon emelkedett 4500 lábig, a repülési terv aktiválása, valamint a San Diego-i Fligh Service Station kérésére leadott időjárás jelentés után a személyzet felvette a kapcsolatot a SOCAL Approach, közelkörzeti irányítással, amellyel rövid várakoztatás után megadta az engedélyt 6500 lábra emelkedéshez, valamint a belépéshez a helyi B osztályú légtérbe (a járat akkori pozíciójában a B osztályú légtér alja 4800 lábon volt). Amint elérték partvonalat északnak fordultak, és megkezdték eseménytelennek igérkező útjukat Van Nuys felé. A hajtóművet 2400-as utazó fordulatszámon, szegényítve üzemeltették, amikor körülbelül 35 perc repülés után 6500 láb magasságon a személyzet ismétlődő fordulatszám csökkenésre lett figyelmes. 2400-ról először csak 2350-re csökkent, pár perc alatt azonban a kilengések egyre nagyobbak lettek. Végül egészen 2100-tól 2300-ig váltakozott a teljesítmény. Porlasztó jegesedésre gyanakodva, a személyzet már korábban bekapcsolta a porlasztó fűtést, de a helyzet nem sokat javult. Körülbelül két percen át üzemeltették a porlasztófűtést, miközben a személyzet a visszafordulást, illetve egy esetleges biztonsági leszállást fontolgatta. Csak pár perccel azelőtt hagyták el Oceanside repülőterét, valamint azelőtt nem sokkal Palomart, ahol sokkal jobb javítási lehetőségek voltak. Az ingadozó teljesítmény ellenére a magasságot tartani tudták, közvetlen kényszerhelyzet egyelőre nem alakult ki. Amikor a porlasztófűtés hatására sem történt változás, az személyzet egyik tagja kikapcsolta. Ahogy visszatolta a mechanikus kapcsolót a Kikapcsolt-helyzetbe, a motor drasztikus teljesítmény csökkenéssel válaszolt, a fordulatszám 1600-ig csökkent, amely körülbelül megfelelt adott sebesség mellett a kikapcsolt motor fordulatszámával. A személyzet azonnal reagált: siklóhelyzetbe hozta a gépet, megkezdte a fordulót a szárazföld felé, valamint visszakapcsolta a porlasztófűtést, mivel a probléma gyaníthatóan azzal állt összefüggésben. Rövid idő után a motor magához tért, és ismét teljesítményt adott le, jóllehet maximális gázon mindössze 2200-ig pörgött. A személyzet bejelentette a légiforgalmi irányító egységnek, hogy visszafordulnak, ám kényszerhelyzetet nem jelentett, mert úgy tűnt a motor rendben jár, vissza fognak tudni jutni Oceanside-ig.
- SOCAL Approach 911TA megszakitjuk az útvonalat, és visszafordulunk.
Rövid szünet következett SOCAL oldaláról
- 911TA nyugtázom, szükségük van bármilyen segítségre?
- Negatív van itt egy egyenetlenül járó motorunk, de jelenleg a helyzet ellenőrzés alatt van. Megpróbálunk visszajutni Gillespie-re, de felkészülünk egy esetleges leszállásra Oceanside-on, vagy Palomarban.
- 911TA nyugta, Oceanside 7 mérföld 12 óra irányba, Palomar 14 mérföld 11 órára, milyen mgasságot kívánnak tartani?
Mivel még mindig fennált a porlasztó jegesedés lehetősége, megpróbáltak egy kisebb magasságot, hátha ott kisimul a motor. A személyzet korábbi tapasztalatai alapján, a magasság váltás néha segít.
5500 lábon az teljesítmény ingadozás 2250 és 2350 RPM közöttire csökkent, ami elfogadható teljesítménynek tűnt ahhoz, hogy megfelelően elővigyázatos útvonalon repülve a személyzet megpróbáljon visszajutni a kiindulási reptérre.
- 911TA térjen át SOCAL Approach-hoz a 132.2-re tájékoztassa őket a legújabb fejleményekről. Vigyázzanak magukra.
- Nyugta 132.2 911TA, köszönjük a segítséget, további kellemes hétvégét.
- SOCAL APP. Cessna 911TA 5500-on VFR.
- Cessna 911TA nyugta Oceanside jelenleg önöktől 10 orára 3 mérföld, Palomar 11 óra 10 mérföld, Palomar-ban az információ Whiskey, tiszta égbolt, szélcsend a magasságmérő 29.94.
- Nyugta Whiskey 29.94 Palomar, egyelőre megpróbálunk visszajutni Gillespie-re, 911TA.
- 911TA nyugta, válasszon tetszőleges magasságot, engedélyezve a B osztályú légtérbe a belépés, kivánnak egyenesen Gillespie-re menni?
- Tartjuk az 5500-at, és engedélyezve a B-be a belépés, visszahívom, 911TA.
A személyzetnek itt el kellett döntenie, hogy leszállnak-e Palomarban, vagy megpróbálnak visszajutni. A motor még mindig 2250- és 2350 között ingadozott max gázon, de úgy tűnt, erre a teljesítményre számíthatnak a továbbiakban. Azonban a 911TA járat jelenlegi pozíciójából egyenesen Gillespie felé, az utolsó 10 mérföldön hegyek között kellett volna repülni, míg ha a partvidék felett maradnak az egyetlen hely, ahol nincs repülőtér, ahová beérnének, az Palomar és Miramar tengerészgyalogos légitámaszpont között volt, azonban ott volt a Del Mar-i autóverseny pálya, ami minden további nélkül alkalmas volt rá, hogy egy esetleges végleges motorleállás esetén a személyzet biztonságosan leszálljon rá.
- SOCAL a 911TA jelenlegi pozíciónkból délnek mennénk Del Mar fölött, majd olyan közel Miramar-hoz amennyire lehetséges, és onnan Gillespie-re.
- 911TA nyugta Miramar fölött tartsanak 3200 vagy afölötti magasságot.
A repülés további része eseménytelenül telt, és 1 óra 12 perccel a felszállás után a Scandinavian 911TA járata biztonságosan leszállt Gillespie 27-es jobb pályáján.
- 911TA térjen át a gurításhoz 121.7-re, minden rendben?
- 21.7 911TA, igen, köszönjük, további szép napot.
A 911TA minden segítséget megkapott az összes érintett légiforgalmi irányító egységtől, anélkül, hogy akár egyetlen egyszer kényszerhelyzetet jelentettek volna.

így még aznap déli 12 óra előtt valamivel ott ülhettem kedvenc dineremben a Gillespie torony lábánál, azon morfondírozva, hogy végr eljutok egy szombati edzésre.
Amúgy utózöngélye nem volt az esetnek. Bár leírtuk, hogy mi történt, másnap a Christian nevű srác elvitte a gépet Phoenix-be. 1 órányi repülés után a motor egyenetlenül kezdett járni, de amikor ráhúzta a porlasztó fűtést, a probléma megszűnt. Gratulálunk neki.
Én vagyok a hülye, hogy minek ülök bele a svédek 152-eseibe.

Aznap este kezdett fájni a torkom. Másnap már egész szép zöldeket köhögtem, de a hangom még megvolt amikor délután elmentem repülni, hogy gyakoroljak a CPL-re egy órát. Estére beszélni, éjszaka aludni nem tudtam. Kilóval nyomattam magamba a C vitamint, Neocitrant, teát, Mebucaint. Sokat nem segített egyik sem, de legalább úgy zúgott tőlük a fejem, hogy a nem hallottam, amikor a fejem fölött húzott el egy F16-os. Hétfőn csak rosszabbodott az állapotom.
Kedd reggel repültünk a Nick-kel, utolsó ellenőrzőt vizsga előtt.
Hogy fogalmazzam meg? Szóval van abban valami vészjósló, amikor az ember gyerekének nehézségei támadnak eltalálni egy 30 méter széles, 1300 méter hosszú aszfalt csíkot.
A Nick meg azt mondja rá, hogy nem is volt rossz. A nap folyamán később láttam, hogy munkagépek sorakoznak a pálya mellet, hogy kijavítsák a krátereket, amiket egy 172-es becsapódásai okoztak korábban.
Ehhez képest másnap még ennél is szarabbul repültem. Az iskolakör 1200 lábon volt. Én csak ezért teljes hosszában kihasználtam a rendelkezésre álló 1150- től 1250-ig terjedő hibahatárt.
Amikor Joe Leone megelégelte azt a förmedvényt, amit én leszállások, meg behelyezkedés címén műveltem (csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem kellett csúsztatni az egyik leszállásnál), közölte, hogy menjünk légtérre. Nah mondom, itt fogok elvérezni. Hadd ne ecseteljem, mit műveltem nagy bedöntésű forduló címén.
Összefoglalásképpen hadd mondjam, hogy én ebben az országban be nem ülnék egy kereskedelmi pilóta mellé. Az alapján, hogy én szakszót kaptam, az USA-beli CPL-esek repülési szinvonala nem éri el a magyar B vizsgásét.
Köszönöm, jó napot.

Szóval borzasztó volt. Nade mindegy, ezen is túl vagyunk, így mostantól, ha nem akad csajozni valóm, majd veletek is foglalkozom.
Ezért most...

Postabontás:
Gerykém: Hát persze, hogy levettem a lábáról, emlékezz milyen volt Bruce Willice a Die Hard-ban véresen koszosan. Az összehasnlításról pedig csak annyit, hogy fent nevezett film főhőse hozzám képest egy meleg, affektáló transzvesztita férfiasságát éri el, megközelítőleg pontosan.

Doby: Na hela! Dec 18-án száll velem a gépmadár Pestre. Majd valamiféle lazulást elő lehet adni, valamely Pest megyei vendéglátóipari egységben, ahol van sör.

Krisz: Megtiszteltetés, hogy két napot az életedből arra áldoztál, hogy a csapongásaimat olvasd. Arra kiváncsi lennék honnan hallottál a blogról. Remélem hamarosan sikerül levizsgálódnod műszerből. Rossz idő nem lehet gát, ha meg vissza kell térni valami VFR reptérre, csak kérj meg valakit, álljon ki egy gyertyával a reptérre. Olvastam, hogy a másdik világháborúban tüzet gyújtottak a reptér körül, hogy a talajmenti köd felszálljon. Dehát azok az angolok voltak, azok úgyis mindig nagyzolnak. Mi kis ország vagyunk, kis köddel, kis költségvetéssel, nekünk az az egy gyertya is megteszi, amire fussa. Szerintem... De ha az oktatód mást mondd, az még nem azt jelenti, hogy ő a hülye, csak hogy nem értek vele egyet.
Ettől függetlenül remélem, hogy visszanézel még felénk.

Na, majd később újra témázunk, most megyek és regenerálódom.
Pussz

Jajaja...

Tudom én, hogy egy hete nem jelentkeztem, de gondolom mindenki átérzi a helyzetem. Konkrétan szinte mindenkivel felfüggesztettem a kommunikációt, aki nem tudott valamit közvetlenül segíteni, vagy valami nagyon okosat mondani. A svédek legújabb húzása, hogy még a diszpécser melóra is interjúvolódnom kell. Csak gratulálni tudok nekik hozzá.
Röviden: Fogalmam sincs, mi lesz ebből. Majd az idő eldönti.

Evezzünk inkább kellemesebb vizekre.
Szóval mostanában repülök, bőszen készülök a CPL vizsgára, ami jövő hét szerdára várható. Itt elég komolyan veszik ezt a dolgot. Terveznem kell egy útvonalat Gillespie-ről Van Nuys-ba ott fel kell pakolnom valami áruból annyit, amennyi a gépbe belefér, majd elvinni valami Oceanna vagy milyen helyre. Joe Leone lesz a vizsgáztatóm. Ha emlékeztek rá, ő vizsgáztatott IFR-ből is (azóta is szivat azzal a rossz felé fordult DME Arc-kal).
Ezt elmesélem.
Múlt héten ülök a könyvtár szobában (ne gondoljatok valami nagy dologra, kb 5m x 5m és van benne két azaz két könyvespolc, meg három JAA ATPL sorozat), írom az óravázlatomat, amikor belép a Joe, meg egy 40 körüli, nap-aszotta hölgy kedélyesen beszélgetve. Gondoltam csak megbeszélnek valamit. Amikor azonban leültek és a Joe elkezdte kérdezni az útvonaláról, amit tervezett, rájöttem, hogy ez bizony vizsga lesz a javából. Kérdezem kimenjek-e. Joe rámnéz, majd a hölgy tervezett útvonalára és ravasz mosollyal közli, ne menjek sehova, nem zavarok én senkit. Átpillantok én is az útvonalra, és látom, hogy ugyanaz, mint amit én kaptam. Joe rámnéz majd elkezdi végigkérdezni dolgot, de nem ám akárhogy. Szórol szóra azt, amit annó tőlem kérdezett. De komolyan. Szórol szóra. 100%-ban. És közben persze röhögött rajtam, ahogy elkezdett izzadni a kezem, meg minden bajom volt. Az volt ugyanis, hogy a csaj, enyhén szólva nem virított valami fényesen. Amikor nyolcadszorra is ragaszkodott a rossz válaszához, nem bírtam tovább és kimentem. Távolból még sokáig hallottam Joe kárörvendő kacagását. Később utánam jött, és még szivatott egy kicsit, amikor nekem is feltette a kérdést, amire elvárta, hogy kapásból vágjam a választ.
Most mondjátok meg, mit tettem én ez ellen az ember ellen...

A repülések jól mennek. Eltekintve attól, hogy ez az életúnt Nick a múltkor megint kitalálta, hogy menjünk a partvidékre gyakorolni.
Kitaláljátok?
Odafele, kilépve Montgomery Field légteréből, átváltottunk a 122.75-ös közös San Diego környéki frekire. De még be sem szólhattunk egy szót sem, amikor alattunk 200 lábbal elzúg egy cessna ami a hátunk mögül jött. Frankó... Balra tőlünk kb 300-400 méterre, azonos magasságon egy kétmotoros repül ellenkező irányba, szintén egy mérföldön belül jobbra tőlünk azonos magasságon 172-es szeli a levegőt. A távolban megcsillan a napfény egy repülőgépen amelyik nagy bedöntésű fordulókat gyakorol. Alattunk Miramarból felszállva C 130-as keresztezi a légteret (ahol voltunk a minimum magasság 3200 láb, mi 3500-on) Ezen kívül jelentkezik egy Cirrus, hogy ereszkedik valahonnan valahova, valamilyen magasságban. És akkor egy szót nem szóltam az északra tartó kisgépes forgalomról, amelyik nem a mi frekinken van, hanem SOCAL-lal múlatja az idejét, és északnak 6000 lábon, délnek 5000 lábon közlekedik.
- Te neked, mitől támadt az a ragyogó ötleted, hogy ma itt kockáztassunk? - fordultam a költői kérdéssel tanult kollegámhoz. Ő ártatlanul csak anyit mondott
- Nézd az óceánt, milyen szép csendes. Hát nem gyönyörű.
- De igen! - mondtam, és élesen jobbra döntöttem a gépet, hogy elkerüljük a PONTOSAN velünk szembe jövő, PONTOSAN velünk azonos magasságon közlekedő PONTOSAN két motoros repülőgépet.
Mondtam már, hogy a vérnyomásom meg sem rebbent, amikor kb 200 méterrel elszáguldott mellettünk?
Imádom San Diegot.
Ezt a mutatványt amúgy aznap még háromszor adtuk elő. Egyszer pedig Ramona felé megközelítéskor a mögöttünk repülő forgalom elvesztett minket szem elől. Megnyugtató volt, mit mondjak.

Amúgy a repülésemről jót vagy semmit, úgyhogy ugorjunk.

Asszem adós vagyok a beszámolóval Alize-ról.
Nos, történt hogy Los Angelesben időztem pár napot. Egészen konkrétan Van Nuys repülőterén vendégeskedtem. Mindenkinek tudom ajánlani a repteret, és a Steve-ék vendégszeretetét. Magyarokról van szó, akik szívesen látnak minden hazánk szülöttjét. Egy nagyon kényelmes szobát is a vendégek rendelkezésére bocsátanak. Egyetlen dolog hibádzik. Fürdőszoba nuku. Van egy ilyen amerikai mondás. Megpróbálom bevezetni.
Szoval forró dél kaliforniai nyára, elfogyott tiszta trikók, valamint alsónadrágok, no légkondi. És a mondás: You do the math (kb add össze).
Egy napot eltöltöttem a reptéren, másnap találkoztam Alize-zel, aki épp a PPL-jét csinálta. Első éjszaka csak dumáltunk, második éjszaka csókolóztunk. Harmadik nap megkért, hogy menjek hozzá haza ZUHANYONI!!! (megjegyzés: a harmadik nap nekem már a negyedik volt, ráadásul második nap elfogytak a pólóim)
Lezuhanyoztam, és hát mit mondjak. Alize-t levette a lábáról, ami a buké és enyhe koszréteg alól előkerült.
Még a sikerléményhez hozzá tartozik, hogy ezzel kor-rekordot is döntöttem. 39 év az eddigi legfelsőbb korhatár. Nem hiszem hogy egyelőre terveznem ezt túlszárnyalni.

Na nagyjából ennyit tudok most elmondani, inkább nem igérek semmit, mikor tudok legközelebb jelentkezni, mert látnivaló módon úgysem tudom tartani.
Egyetlen, ami vígasztal, hogy a papppa blogjánál, valamint Micky-ékénél még mindig jobbak vagyunk.

Na pusszanat mindenkinek.
Gondolom a bukém már eléggé

Ipon szájonváglak 2...

Konkrétan kész lennék a svédekre rágyujtani az egész kócerájt.
Majd holnap leírom a mai nap pozitív élményeit is. Vicc az egészben, hogy ezekből volt több. Ami betett a mai napomnak, hogy egész nap szép ruhás, öltönyös emberek szaladgáltak jobbra-balra. Majd délután nagy dzsembori kerekedett. Oktatók kezdtek gyülekezni, majd megjelent az "osztályom". Értsd az a 7 srác, akivel együtt csinálom az oktatóimat. Mondták, hogy felhívták őket, hogy tolják be a képüket délután.
Hmmm... - mondom - érdekes.
Anders, a fő JAA oktató srác háromszor ment el mellettem szemlesütve. Negyedszerre udvariasan szóltam neki.
Hé! Nekem gondolom, nem kell részt vennem a gyűlésen.
Nem. - volt a rövd válasz.
Király, gondoltam. Főleg akkor lettem hepi, amikor megláttam a teremben ülni a Madeleine-t, meg a Christiant. Ezek ketten még nem tartanak az oktatóinál.
Azért had mondjam el kulturáltan, csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy a svédeknél rasszistább, rohadtabb, gecibb társaságot én személy szerint még nem basztam (ha holnap bocsánatot kér valamelyik húsgombóc-zabáló, ez a mondat akkor is bent marad :-)
így fogtam a cuccomat, és aznapra összepakoltam magam.
A sors fintora, hogy ezután felhívott a Pehr, így elmentem ezzel a két anti-svéddel kajálni. Jól kipanaszkodtam magam nekik, ettől mindjárt felvidultam. Nem tudom honnan szalasztották ezt a két faszit, de hiányozni fognak. Az egyetlenek, akikkel komolyan lehet poénkodni, értik a szivatást. Szóval egész jófejek. Ráadásul néha röhögnek velem a többi svéden.
Ezután elmentem judozni. Életemben nem esett még ilyen jól embereket dobálni, és földhöz vágni, valamint hatalmasakat esni. Olyan mennyiségű feszültséget dolgoztam ma ki magamból, hogy San Diegoban 4.3-as földrengést jeleztek a szakértők.

Ugyan nem tudom hogyan idekötni, de elmesélem, mert talán összefügg mai frusztráltságommal. Az a pletyka, hogy főpilótánk, a fényes tekintetű Robert Carr, a mai nappal felmondott. Nem szívleltem a faszit. Hatalommániás gyerek volt, aki kifejezetten élvezte, hogy főpilótát játszhat, és négy csíkot hordhat, és kiadhat főpilótai utasításokat. Ráadásul nyalta a svédek seggét, ami számomra már alapból nem fér bele a "normál" kategóriába.
Vizsont az egyetlen komoly szakértelem volt a cégnél. Hogy kik maradtak? Egy pár huszonéves srác, aki max két éve látott először repülőgépet. Van ugyan vagy 6-700 órája, meg tapasztalata is oktatásban. Csak épp az össz repülési tapasztalata az oktatásból származik. Nem tudom. A fényes tekintetűt jó volt utálni, meg kritizálni, de az ember tudta, hogy nem ma jött a falvédőről, látott már mindenfélét. Most maradt egy pár olyan gyerek, akiknek a szemetét most realizálom, hogy milyen nehéz feltakarítani. Az új svéd csoport engem nézett ki magának, mint korrepetitort. Ha azt mondom, hogy az elméleti oktatás, amit kaptak a nullával egyenlő, nem fejezem ki magam elég plasztkusan. A múltkor 3 és fél órán keresztül rajzoltam a táblára, hogy megértessem velük a légtérszerkezetet. Erre bejön az Anders, hogy miért oktatok, amikor még nincs meg az oktatóim. Néztem rá nagy szemekkel. Mondom, nem oktatok én. Oktatás az, amikor új anyagot adok elő a növendékeknek. Én mindössze más megvilágitásba helyezem a dolgokat. Az, hogy ettől megértik azt, amit előtte nem voltak képesek felfogni, már nem az én hatásköröm. Az az ő fejükben zajlik. Egyébként pedig beültem egy előadásra, és az sem igaz, hogy ha megvan az ember oktatói papírja, szükségszerűen szakmailag korrekt információt ad tovább. Végighallgattam, hogyan szövegeli ki magát egy oktató a növendékek előtt egy olyan témában, amiről NYILVÁNVALÓAN fogalma sem volt. Konkrétan fújta a tankönyvben szereplő szöveget, csak épp TOTÁLISAN összefüggéstelenül (giroszkopikus műszerekről, azon belül is az elfordulásjelzőről volt szó). Ezek után meg csodálkoznak, hogy amikor jönnek a srácok a kérdésekkel, én nem a svédek által zseniálisan megszerkesztett powerpoint prezentációt kezdem el baszkurálni a kivetítőn, hanem fogok egy CD-t. De nem azért, hogy berakjam a gépbe, hanem hogy a szerencsétlen nyomorult növendék ne csak hallja, hogy milyen irányba pörög az a nyamvadt giroszkóp, hanem lássa is. Abba már nem is megyek bele, hogy fogalmuk sincs az olyan dolgoknak, mint pl precesszió, a matek hátteréről.
Jó reggelt!
Na mindegy, holnap elmesélem a poyitív dolgokat.
Pussz

U.i.: Gerykém ne aggódjál, elvagyok én, mint a befőtt. Holnap menés van le Pacific Beach-re csajozás céljából vala.

Agyilag zokni...

...vagyok.
Tegnap konkrétan hajnali háromig dolgoztam ezeken a nyomorult óravázlatokon. Külön adalék, hogy nincs Mikroszoft offiszom, így annó mikor a gépet beüzemeltem letöltöttem az Open Office nevű nyílt forrású remekművet. Hát gyerekek, én tudom, hogy a Billgecó találmánya nem egy világrengető felfedezés, de azért a nyílt forráskódnál egy adaggal tutibban működik. Elsősorban a képek beszúrásával gyűlt meg a bajom. Szét idegeltem magam, mire kialakítottam valamiféle rendszert... és az is szar volt. Lehet, kellene nyúlni valahonnan egy normális szövegszerkesztőt. Fene a csóró pofámat. Persze reggel hétkor kelni kellett, mert tanfolyás volt négy órán keresztül, utána meg délben repültünk a Nick-kel CPL manővereket.

Ez megér egy beszámolót.
Proffesszionálisan készülök a repülésre. Ez ma abból állt, hogy bementem a felkészülő helyiségbe, és a terminálon, amely a legfrissebb időjárási adatok lekérésére van rendszeresítve, megnéztem az e-mail-jeimet, meg az index fórumot, hogy mik a legfrissebb okosságok, amikkel nagy tudású polihisztorok fárasztják egymást. Miközben épp teljes bedobással koncentrálok az aznapi feladatra bejön egy Emil nevű srác az új svéd csoportból, és kérdezi, én vagyok-e, aki vagyok. Mondom neki, gondolom, mert más jófej gyerek nincs itt a vidéken.
Persze nem értette magasröptű humoromat, dehát ezt már megszoktuk a svédektől. Kiderült, hogy fényes tekintetű főpilótánk, Robert Carr, pihent agyában az a zseniális ötlet kristályosodott ki egyik delíriumos pillanatában, hogy az új svédek, amíg nem kezdenek repülni, üljenek be a friss oktató növendékek mögé, azok pedig gyakoroljanak rajtuk. Magyarul végig kell beszélni az épp aktuális gyakorlatot (tehát jó egy-másfél órát), nehogy a delikvens elunja magát. Nem tudom végiggondolta-e ez a négy csíkos emberállat, pontosan mibe is hajítja bele szerencsétleneket. Konkrétan már volt róla itt szó, hogy a CPL manőverek részét képezi az 50 fokra túldöntött forduló, a lusta nyolcas, meg hasonló nyalánkságok, amelynek keretében persze optimálisan nem huzigálunk eszement g-ket a szegény repülőgépbe, de azért ha nem tökéletesen hajtja végre a kolléga (ez persze nálam még véletlenül sem fordulhat elő), szerintem egy nehezebb csülökpörkölt után a hátsó ülésből kicsit intenzívebb az élmény.
Talán... De becsületére legyen mondva, Emil egy percig nem panaszkodott. Igaz ma nem is volt ilyen komoly huzom-nyomom.
Fél órát gyakoroltuk az "eights-on-pylons" nevű találmányt. A Nick-nek meg sikerült egy olyan helyet találnia, hogy még én is meghajoltam szakértelme előtt. Konkrétan a feladat részeként kell találni két, egymástól kb 1 mérföldre levő, tereptárgyat, és azok körül nyolcas alakban körözni. Persze nem ilyen egyszerű, mert van itt még egy ilyen "pivotal altitude" nevű fogalom, de Gery, a hugom, meg Meow szerintem ki is herél, ha ebbe most kérés nélkül belemegyek. Elég annyi, hogy ez a jedi kiválasztott két ilyen pontot. Azzal a szépítéssel, hogy a két pont két oldalán, kb fél mérföldre a tőlül merdezett egy-egy fasza 5000 láb magas Kilimandzsaro. így a gykorlat végén voltunk vagy negyed mérföldre a sziklafaltól minden egyes fordulónál.
Nem baj az, Qvasz Kocsmapilótánknak belefér az ilyen. A pozitívum az volt, hogy a két pont valami ló-legelő két itatója volt. Legrosszabb esetben, ha a motor megáll leterepelünk a legelőre, és vad vágtában visszacsalunk Gillespie-re.
Nick következő húzása az volt, hogy a nyolcasok végeztével közölte, most azonnal vigyem őt valami sosem hallott Flying T nevű magánreptérre. Én persze már nyúltam volna a GPS-hez, de ő tőle szokatlan határozottsággal megfenyegetett, hogy eltöri a kezem, ha hozzányúlok.
Jófej vazze... Eltévedésgyakorlat.
Nem csináltam ilyet konkrétan a PPL-em óta. A CPL vizsgának azonban része az ilyen, és hát be kell látnom, kissé elkanászodtam itt a teknikával az utóbbi időben. Szóval kiemelkedünk a koponyák vögyéből és nekiindulunk a nagyvilágnak. Nagy szerencse, hogy ezek a Cessnak maguktól sokkal jobban szeretnek repülni, mintha a CsePeti folyamatosan zavarná őket a koordinálatlan kormányrángatásával. Szóval kitrimmel, emelkedik, majd térkép kiterít a cockpitban, és próbáljuk megtalálni ezt a sosem hallott repteret. Kisvártatva megtaláltam, közben a repülőgép szinte magától kiemelkedett 4500-ra, szinten repült, és elkezdte az utasoknak felszolgálni a kávét, miközben a Mission Impossible 83-ik része ment a fedélzeti szórakoztató rendszeren. Mondtam már, hogy szeretek a 172RG-val repülni?
Két dolgot állapíthattam meg ezen kis kaland folyamán. Az egyik, hogy bár majd egy éve nem csináltam ilyet, ez a MOA gyerek rendesen belém gyepálta annó domini tavaly a PPL során a VFR navigációt, mert a mellékelt ábra szerint még mindig képes vagyok megkülönböztetni a Csendes Óceánt a parti hegységtől. A másik pedig, hogy a jenkik térképe alkalmas navigációra. Ez volt ugyanis gyakorlatilag az első alkalom, hogy érdemileg használtam a cuccost, és teljesen korrektül eltaláltunk A-ból B-be.
A szám meg kiszáradt annyit dumáltam közben, hátha Emil nem fossa le teljesen a bokáját, mire hazaérünk.

Postabontás kapcsán...
Gery: adj legalább pár napot, hogy beszerezzek valami erkölcstelenségre rávehető nőstényt, utána nyomatom a beszámolókat.

Trikó: Hehe. Az Ancsás sztoriról én is hallottam. Ez azonban a mai világban nem fordulhat elő. Itt ha a megrendelő netán fizetne, a cég szerintem csak annyit mondana, hogy jó utat fiúk, nagyon szorítunk nektek. A viccesebb, hogy ha netán összejönne, és a sis-nek döntenie kellene, Edi vagy szerény személyem menjen-e az útra, melyikünknek mondaná: Nagyon fogsz hiányozni :-)
Nade csak gonoszkodom, nyilván azért lelövetni nem fogja magát senki. Meghát ez az egész lényegében egy sör melletti beszélgetés kapcsán merült fel. 99%-ot adok magamnak, hogy nem fog összejönni, vagy a végén kihagynak a buliból.
Azon az indexen, meg csinálj már valami rendet, mert azt a kuplerájt, ami ott mostanában lett, már ciki olvasni is.

Nah ennyi nektek a hétvégi adag, én meg megyek aludni, mert holnap neki kell állni a borzasztó... csajozás ám a nagy büdöset. Tanulás gyermekeim.

Na pusszanat

CPL elmélet...

Lvizsgáztam CPL elméletből. Persze nem ér fel az indiánlány 100%-os teljesítményével, de azért a 92% miatt sem kell majd szégyenkeznem azt hiszem. Pláne úgy, hogy közben csinálom az oktatóit. Gyártani kell ezeket a hülye óravázlatokat, közben repülni, gyakorolni a manővereket, hétvégén megrepülni a hosszú útvonalat (300Nm), tanulni a CPL szóbelire, gyakorolni kellene jobb ülésből repülni.
Hahh... Király életem volt eddig. Mostantól kicsit besűrűsödik.

Gerykém: A főnökök már csak ilyenek. Előre dörzsölöm a kezem. Ha ugyanis elkezdek itt a svédeknél netalántán mégis oktatni, olyan hőbörgést, panaszkodást, sírást, rívást, nyöszörgést és fogaknak csikorgatását olvashattok majd tőlem, hogy ketté áll mindenetek.

Mikikém: Az afrika project nem tudom mennyire publikus, úgyhogy ne mondd el légyszi senkinek. Szóval ennek az Edi nevű osztrák haveromnak van egy régi haverja, aki a Diamond-nak repül, és pár évvel ezelőtt leszállítottak 3 DA-42-est Thaiföldre. Ez az afrikai dzsembori azért izgalmasabb, mert most az a legújabb infó, hogy a megrendelő azt mondta, előbb felderíti az útvonalat, mert lehetnek olyan szakaszok, hogy lelövik az embert.
Jah, nem tudom az index fórumról olvassa-e ezt valaki, de lehet rá reagálni, ha van info.
Szóval alakulóban van minden, semmi nem biztos, de legalább teljesen bizonytalan.
Amúgy esetleg érdemes lenne nektek is JAA papirok után nézelődni, illetve ha kell valami info szólni, mert én most nézegetek, nagyjából vannak is infóim. Ausztria azért tűnik jó bulinak, mert közel van, és a gépbérletek nagyságrendileg hasonlóak az otthonihoz. Tudom én, hogy mindannyiunkra nehéz idők járnak, de ha segítség kell szóljatok.

Most az van, hogy totál üres a fejem, egész nap óravázlatoztam, úgyhogy totál alkalmatlan vagyok mindenre. így ha nem haragszotok meg, majd később jelentkezünk.
Sokkal kevesebb repülős témával, és most, hogy Kellyt kissé leépíettük talán több erkölcstelenség is kerül az életembe.
Izelítőül: el is felejtettem nektek beszámolni Alize-ról LA-ben. Nah erről majd bővebbet legközelebb.
Pussz

Ipon szájonváglak...

Kellemes hétfő reggelt.
Remélem a hét csak jobb lesz majd, mint a mai nap.
Én jól bevállaltam magam az elkövetkező pár hétre. Alakul ugyebár a CPL, ha minden igaz elméletből kedden vizsgázom. Utána a gyakorlatit még nem tudom, mert a svédek rendszeresen lenyúlják a gépeket, de remélem két héten belül az is meglesz. Eközben bevállaltam az oktatói tanfolyást. Ehhez itt a teljes anyagból kell csinálni óravázlatokat. De úgy a teljes anyagból, hogy gyakorlati és elméleti oktatást beleértve. Persze kilencen vagyunk a csoportban, a nyolc svéd felosztotta magát négy darab kétfős csoportra, a Kocsmapilóta meg oldja meg, ahogy tudja. Ott akor kicsit lázongtam, de aztán úgy döntöttem, leszarom. Amúgy is jobban tudok egyedül dolgozni, mintha még egy 20 éves nyikhajjal is bajmolódnom kellene, aki másfél éve látott repülőt életében először közelről (addig ilyet csak legóból rakosgatott), most pedig úgy gondolja, van olyan mennyiségű és minőségű tapasztalata, amit megéri átadni az ifjú növendékeknek.
De persze csak gonoszkodom itt, hiszen mindegyiküknek olyan 250-300 órája van, szemben az én karcsú 140-emmel. Persze ebben az országban a CPL-be beleszámít a vitorla idő is, így ha nagyon fel akarok vágni (nem szoktam, csak amikor már nagyon unom elmagyarázni, hogyan lesz nekem 150 órával CPL-em, akkor néha egyszerüsítek), azt mondhatom, hogy van 240 órám. Nem is hangzik rosszul. Bár lenne már annyi motoroson. Esetleg kétmotoroson? Vagy hagyjam abba az álmodozást?
Tényleg az egyetlen gondom a srácokkal, hogy az az érzésem, annyira gyorsan nyomatták őket keresztül a képzésen egy év alatt, hogy nem nagyon volt idejük megemészteni a tapasztalatukat. Ami persze érthető, csak nekem már amikor a PPL-em elkezdtem voltak ötleteim (sőt jegyzeteim), hogy ha egyszer odakerülök, mi az, amit a növendékeimnek átadnék, ők pedig készpénznek fogadnak el mindent, amit oktatóktól hallanak. Nem lázadok én, csak bennem mindig van egy pici kérdőjel mindennel kapcsolatban. Tudja a franc... Lehet, csak én vagyok túlságosan öntörvényű. Persze amilyen arrogáns, nagyképű, bunkó vagyok, még az is lehet, majd jól pofára ejtem saját magam.

Inkább elmesélem, hogy volt Halloween party.
Ha emlékeztek Pernillára, ő most a marketing manager (ezt nem "menedzser"-nek kell olvasni, hanem ahogy látjátok: m-a-n-a-g-e-r), ő szervezte a saját házában. Gondolkoztam minek is kellene öltöznöm, aztán a legegyszerűbb megoldást választottam. Svéd túrista lettem. Hehe! Kiderült, hogy egy pár gyereknek egész normálisra fejlődött humorérzéke van. Van itt egy ilyen "gyerek-csináló" sapkám, feltettem egy napszemüveggel, arra darab papírt, nehogy leégjen az orrom, nyakamba akasztottam egy rakat snooz dobozból összefűzött nyakláncot, felhúztam kb a melkasom aljáig egy övtáskát, kék pólóra felvettem egy sárga inget, és kölcsönkértem a Pehr nevű sráctól a zászlójukat, amit a lakásuk elé szoktak kitenni. A snooz az egy ilyen svéd szokás. Kis tea-zacskóba csomagolt dohány, amit a felső ínyük és az ajkuk közé raknak. Ők, mert csak a svédek csinálják, hogy nekem honnan volt három üres dobozom, ne is kérdezzétek :-)
Tyúúú ezt még el kell mesélnem. Pár srác a svédektől nőnek öltözött, vagy angyalnak. Hát baszkikáim, azt eddig is tudtam, hogy van ezekben az északiakban valami nőies, de hogy ennyire azt álmodni nem mertem volna. Nem tudom a vikingek mit csináltak szaporodás helyett, de szerintem többet foglalkoztak a fókákkal, mint a csajaikkal, mert, hogy ezek a gyerekek itt nem kemény kötésű tengeri medvék leszármazottai az tuti. Nem akarom ragozni, de amikor hátulról összetéveszthető, és elölről is kell pár pillantás, az azonosításhoz... Vagy lehet, nekem kellene sürgősen valami dugnivaló csirke után néznem?

Szóval ez volt a szombat este.
A Kelly ügy végére került pontot meg megtoldottam még kettővel.
Kelly...
Úgy döntöttem, jelenleg pontosan 1000-szer több és fontosabb dolgom van itt, mint hogy egy ilyen jószándékú, kedves, ámde teljesen és totálisan sérült csajjal foglalkozzam full-time. Ha hív-hív, ha nem-nem. De az, hogy se nem dugunk se nem találkozunk, csak lelkiismeret furdalásunk van ezen kettő elmulaszátástól, azt egy kicsit meguntam. így elmagyaráztam neki, hogy ez így nem fog működni, de egy picit sem. Erre persze megkérdezte, hogy akkor már nem is akarok-e vele soha többé beszélni? Hát, mondom, dehogynem. beszélni beszélhetünk... Majd elújságolom neki ezen a héten kit dugtam meg. Ha ez neki jó. Csak azt nem értem, miért kellett nekem ehhez egy hónapot szenvednem. Na mindegy. Amint már talán említettem, én vagyok a barom.

A héten egyáltalán nem repültem. Ez egy picit elgondolkodtatott, de jövő héten ha minden igaz, már kicsit jobban alakulnak majd a lehetőségek. A vicc az, hogy a svédeknek egyre több a növendékük, gépet viszont nem nagyon akarnak vásárolni. így pl ez az egy szem nyamvadt RG full-time ki van használva. Persze mint mindenben a svédeknek itt is prioritásuk van. Illetve volt, amíg fel nem emeltem a szavam, hogy: Ácsi, és a CsePetivel mi a bánat lesz? így a jövő héttől úgy tűnik egyenlő feltételekkel indulunk. Persze mehetnék sima 172-essel (Mikikém, csak hogy üssön a guta, azért elmondom, hogy az általam "simának" titulált 172-es 180 Lóerős, 2001-es, full-IFR, Bendix-King GPS-szel, meg robottal [ami persze nem működik, dehát ez részletkérdés]), de az 20 dolcsival több, annyit meg nem fogok kifizetni.
Csórók voltunk otthon is, itt meg csak fokozódott a helyzet.
Mai vacsorám két darab répa volt :-) (csak anyukám el ne olvassa)

Nah, több értelmeset nem tudok agamból kinyögni, holnap válaszolok a commentekre.
Pusszantás

Egyenruha, egyebek...

Haliho!
Gyors élménybeszámoló. Rájöttem, még mindig hiányzik belőlem a fegyelem, hogy egyedül gyakoroljak manővereket légtérben. Az van ugyanis, hogy itt a CPL gyakorlati vizsgához mindenféle ügyeskedést kell előadni a légben. 50 fokra döntött forduló, nagy bedöntésű spirálozás lefelé, amerikai nyolcas, meg olyanok, amiknek magyar neve talán nincs is. Itt "chandell"-nek hívják, meg "eights on pilons"-nak. Mielőtt valaki vitatkozni kezdene, mi értelme van ezeknek, elmondom. Ezek ún "anti-fakéz" gyakorlatok. Tehát, aki ezt meg tudja csinálni, az normál üzemeltetési körülmények között, talán kisebb eséllyel döglődik meg. Majd ha érdekel valakit leírom a gyakorlatok végrehajtását, mert egész jópofa. Szóval kimentem egyedül a légtérbe, hogy ügyesedjem. Estem keltem (értsd különböző átesések, lassú repülés, stb) egy darabig, majd kb 20 perc után elkezdtem megunni, úgyhogy jött a...
---Ak ismer kitalálja, aki nem, annak álljon itt egyik kedvenc szólásom---
HÚZOM, NYOMOM, LÉPEM, TOLOM!
90 fokra bedöntve, onnan felvenni, onnan másik irányba... szóval elvoltam, mint a befőtt. Tíz perc után persye ezt is meguntam, úgyhogy navigációs gyakorlatként körberepültem San Diego B osztályú légterét (nektek europidoknak kb. TMA)
Ezután megközelítésnél kérte a torony, hogy nyomassam neki, mint a golyó. Nah a CsePetinek nem is kellett több, futó, fékszárny be, kakaót neki egészen a 2 mérföldes final-ig. Nagy előnye a 172RG-nek, hogy a kirakod a futót, úgy megfogja, mint a reverse. 120 csomóról, a küszöb mögött kb 5 méterrel, 65 csomóval nyaltam oda. A bunkó torony, meg még csak meg sem köszönte. Legközelebb tudjátok ki segít neki.
Szóval még nem sikerült teljesen amerikanizálódnom. Maradt bennem egy pici flieger mentalitás at hiszem.

És akkor a mai komoly téma POSTABONTÁS kapcsán.
Mikikém!
Igazad van, és nincs igazad. A helyzet az, hogy kis hazánkban ezt az egyenruha dolgot is túl misztifikálják kissé. Talán ti is ismeritek a történetet, amikor K.H.-H.K. a nelson csomós, admirálisi egyenruhájában kikászálódot az ancsából, és saját magától elalélva így szólt
- Milyen hatalmas repülőgep... és mind én vezetem!
A magyar kisgépes repülésben nem divat manapság az egyenruha, és ez valahol jól van így. Viszont egy olyan repülőiskola esetében, ahol próbálják hangsúlyozni, hogy a növendékek egységes, "sztenderd" képzést kapnak, teljesen normális, hogy megpróbálják ezt kifelé is, a növendékek megjelenésében mutatni. A hivatásos pilóták a világon mindenütt egyenruhát hordanak, és ha más előnye nincs is a dolognak, a gyerekek legalább hozzászoknak a cucchoz, nem fogják magukat kényelmetlenül érezni, esetleg feszengeni, amikor magukra kell ölteniük a stráfokat.
Namost félreértés ne essék, nálam jobban itt kevesen rühellik ezt a fekete-fehér temetési vállalkozó felszerelést, de értem a mögötte rejlő mentalitást, és logikát.
Elmondom, én hogyan használnám ki a dolgot.
Úgy néz ki, hogy jövőre esetleg lehetőségem nyílik DA-42-est átrepülni európából dél afrikába. A döntés az volt, hogy ha ez összejön, egyenruhában, csíkokban fogunk repülni. Egyszerűen azért, mert ha leszállsz egy teljesen ismeretlen, harmadik világbeli reptéren és megpróbálsz kialkudni magadnak valami jó üzletet üzemanyaggal, nyűgözéssel, szállodával, autó bérlettel kapcsolatban, Abdul Haminlah másképp fogg hozzád szólni, mintha becsattogsz a bermuda-papucs-hawaii ingben. Alapból azt fogja feltételezni, hogy valamiféle professzionális "operation" keretében vetett a sors kis repülőterére. Sajna az egyenruhának van egyfajta hatása. Bár ne lenne. Persze hangsúlyoznám, hogy ez narancssárga műanyag overallra nem fog vonatkozni, bármennyire is szeretné az illető, és akármennyi csíkot is pakol magára.
Nálam hasonló esetre mindig van két három-csíkos vállap, amit Editől kaptam (eredeti Tyrolean). Persze ez nem kellene, de nekem mindig ég a pofám a vezető-légiutaskisérő vállapomtól. Hát ki a fene látott már egy csíkot pilótafülkében. De ez csak az én hülyeségem, ne is figyeljtek rá. Viszont ha egyszer le kellene szállnom valahol, és megpróbálni kialkudni valami jóféle alkut javításra vagy mittomén mire, ha előnye nincs is, ártani nem használ.
Azért elképzelem hogy néznének rám narancssárga műanyag kezeslábosban, négy csíkkal. Lehet, a végeredmény ugyanaz lenne, azt hinnék leszállt hozzájuk valamelyik afrikai kannibál-isten.
Szóval ez a vélemény.
Az oktatódnak sincs feltétlenül igaza, mert az egyenruhának vannak előnyei. De azért en ha Tökölről lecsalok Jakabszállásra "Csülök Pékné módra"-t nyomatni, nem vennék magamra stráfos lobogót. Még a végén leeszem, akkor meg mi lesz?
Nah, ennyit mára, Gerytől majd jl megkapom, hogy unalmas vagyok, és a magánéletem siralmas, és nem tudok egy jóféle csirkét felszedni.
Na csövi

San Diego légtér... No comment

Szasztok!
Szóval a Kelly ügy óta nem nagyon jelentkeztem. Komplett agy-kikapcsolást követtem el. Megnéztem szinte az összes komoly horror rendező első filmjét. Eli Roth, Cabin Fever-jével kezdtem, majd időben visszafele haladva fárasztottam magam: Wes Craven "The Hills have Eyes", Sam Raimi "Evil Dead" (ebből mondjuk megnéztem mindegyiket), Peter Jackson "Braindead", majd a két ausztrál őrült Spierig sráctól az "Undead" c. remekmű, amelynek külön érdekessége, hogy az összes vizuális effektet egymagukban csinálták, többek között otthon egy laptopon, valamint a filmet Adobe Premiere-rel vágták. Nem azt mondom, hogy nem jó a progi, de egy komoly, egész estés játékfilmet összevágni rajta, nem semmi. Komolyan kezdek gondolkodni, össze kéne dobni egy forgatókönyvet, és megpróbálni eladni.
Bár nem tudom ez a téma kit, mennyire érdekel, de érdemes vele foglalkozni.
A következő a meglátásom.
A stúdiók, producerek, rendezők ugyanúgy nem tudják, miből lesz a következő kasszasiker, mint mi, földi halandók. így ha megfelelő kezekbe kerül az irományunk, akár el is indulhat a megvalósítás útján. Ha van egy közepes minőségű forgatókönyv, egy közepes sztorival, abból, ha kicsit is szerencsések vagyunk egy ragyogó filmet lehet készíteni. Arról nem is beszélve, hogy eladhatjuk a forgatókönyvünket pár százezer dolcsiért. Sylvester Stallone-nak 350 ezer dollárt ajánlottak a Rocky forgatókönyvéért, ha Burt Raynolds játszhatja a főszerepet. Kár hogy nincs egy valamirevaló ötletem, meg nem is tudok írni.

Na mindegy.
Mai napon ismét visszatérünk a klasszikus "aviátor-blog"-hoz. Történt ugyanis, hogy a CPL-re készülve repülni kellett. Mindenféle manővereket kellett elkövetni, így átesni, úgy átesni, túldöntve fordulni, lassan repülni. Ilyen nyalánkságok, amiket még majd fokozunk. Szóval kimentünk az óceán fölé a partvidékre gyakorolni, gondolván, ott nem zavarunk senkit. Eldöntöttük, hogy eleget gyakoroltunk aznapra, visszamegyünk kinyitni az aznapi első sört. Én fordulok jobbra, Nick rádiózik, valami pedig villan pont előttünk. Jobb fordulóban voltunk 3500 lábon, csak annyit kellett tennem, hogy nyomtam egyet a kormányon, meg léptem egy szép erélyeset. A Cirrus, vagy DA-40-es meg ott zúgott el felettünk kb 100-150 lábbal. Én utánanéztem, majd nemes egyszerüséggel kijelentettem
- Huhh! Láttad azt a gecit? Basszameg!
(eredetiben)
- Wow! Saw that sonuvabitch? Fuck me!
Jah, hogy Nick még mindig lenyomva tartotta az adógombot? Ezt nekem nem mondta senki.
Később hazafele menet gyün megint valami forgalom jobbról. Gyors "Enyém!" mielőtt a Nick elkezd belepiszkálni, és már emelkedünk is ki az ütközöpályából, a cessna meg elzúg pontosan alattunk 100 lábbal, .
Az egészben a vicc pedig, hogy még csak fel sem ment ezektől a vérnyomásom. Kezdek beleszokni ebbe a dologba. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy most nem voltam letakarva.
Kicsit kellemesebb volt így.

Nah, nézzük Jóska, mit hozott a Pósta.
Gery:
Nem fosik! Nincs itt a világvége. Rengeteg még a hal a tengerben.
Hallom szép volt a temetés, mindenki találkozott mindenkivel, és engem sem felejtettetek még el teljesen. Én kitartok itt ebben a fertőben, ti se panaszkodjatok.
Nem akartam eredetileg elmesélni, dehát mi baj lehet belőle.
Szóval sétálok ma reggel a betevő reggeli buritómért Albert's Taco Shopjába, amikor egyszercsak megvilágosodtam. Szóval egy szál hawaii shortban ("Paradise Island" van ráírva) sétálok, papucsban, meg a Matkópusztás pólómban, 25 fokban... Ez volt a megvilágosodás. A többit osszátok be magatoknak.
Ha segít feldolgozni, szégyelltem magam.

Mikikém:
A narancs overallos kollega megvan. Kommunikáltam is vele egy picit. írtam neki pár emilt, amiben érdeklődtem az otthoni helyzetről. A vicc az, hogy a srác teljesen normálisan válaszolt. Persze, teljesen el volt ájulva magától, hogy ő tudta, amit az oktató nem tudott, meg keni vágja a szabályzatot (persze NEM, de amikor elkezdtem ezt az egészet firtatni, nem válaszolt a levelemre. Hmmm...), meg milyen innovatív a formaruhája. Erről az egészről nekem az a véleményem, hogy túl van misztifikálva, de szerintem mindenki átesik ezen a korszakon.
Figyelj, én dunakeszin elkezdtem hajózóban repülni. Asszem konkrétan akkoriban ketten repültünk ződ német tankos overallban, a Henrik, meg én. De lehet, hogy a Kolesza is, azt már nem tudom. Mindenesetre én teljesen Top Gun-nak éreztem magam. Aztán egyszer egy hosszabb repülés után megizzadt a kezem, és kitaláltam, hogy kesztyűben fogok repülni. Ahány biciklis kesztyűt én kipróbáltam, azt felsorolni is nehéz. A sztori persze az volt, hogy minél kényelmesebb legyen, de valójában az volt a lényeg, hogy minél vagányabban nézzen ki, és persze menjen a zöld hajózóhoz (ami persze nem hajózó volt, hanem a tankos cucc, de a lényeg hogy királyul nézett ki). Végül vettem egy tényleg jó Helly Hansen vitorlás kesztyűt, amely vékony, szürke bőrből volt, és a mutató- meg a hüvelyk ujja ki volt vágva, így teljesen jól lehetett vele rádiózni, meg nyomkodni a kolibrit. Az igazi királyság, és "Hot-shot" Top Gun pilóta őrület ott érte el a tetőfokát, amikor B.Gy.-val jobb kisőrént, ő Piráttal, én Szuper Futárral kötelékben áthúztunk a reptér felett, majd gyönyörűen leszálltunk. Na ezután oooooooolyaaaaaaan sokáig húztam a gépből kikászálódás, kesztyű lehámozás, ejtőernyőből kicsatolódás művészetét, amíg legalább 15-en oda nem sereglettek körénk. Komolyan mondom, akkor nőtt meg az egóm akkorára, hogy ha beálltam a hangárba, a Bagolynak ki kellett szednie a Nimbus 4-est. Sajnos hiába borogatom, azóta sem sikerült lelohasztani.
A lényeg, hogy mindenki átesik ezen az egyenruha dolgon. Ki így, ki úgy. Ezen kívül gondolj bele. A cégek is felöltöztetik a pilótáikat, tehát ők is úgy gondolják, hogy valahogy meg kell különböztetni ezeket a srácokat ott elől, a többi halandótól. Az én magánvéleményem, hogy kissé beletapostatok a srác lelkébe, és teljesen feleslegesen kezdtétek a narancssárga műanyag overallját fikázni. Tiétek a pont viszont, hogy a srácból teljesen hiányzik az alázat. Ilyen hozzáállással én sem szeretnék vele egy FIR-ben lenni, mert aki nem tiszteli a másik tapasztalatát, segítőkészségét, szándékait, csak a sérelmekkel, és saját maga igazságának bizonygatásával van elfoglalva, az nem "Flieger", és tőlem azt csinál amit akar, de azt ne feltétlenül az égben tegye, ahol mindenki egyenlő eséllyel száll szembe a gravitációval.
Amit mondjuk nem értek, hogy miért nincs egy fikarcnyi zseb sem az overallon, és ez miért jó. Az egyetlen amit a hajózóból, meg a pilóta ingből megtanultam, hogy a zsebek KELLENEK. Bele lehet pakolni tollat, papírt, zsebkendőt, szendvicset, vizet, kotont, fél grillcsirkét, meg... BOHÓC SZELETET!!!

Na és akkor a jó hír a végére.
Nem Dec 30-án térek haza.
Hanem...
Tattaratattarataaaaaaaa...
Dec 18-án 1410-kor.

Aki bújt, aki nem, JÖVÖK!!!
Na Csövi

No para

Benyomtam a börgert, oszt el is aludtam utána.
Ma viszont belecsapunk a lovak közé, úgyhogy majd később jelentkezem, mert így is el vagyok kicsit késve.
Na csövi

Én vagyok a barom...

Persze, amint az a kezdésből várható volt, pont került a Kelly-ügy végére. Amiért pedig barom vagyok, hogy hagytam a hülye fejemet elveszíteni. Csak tudjátok ez a napfényes kalifornia nem mindig olyan napfényes és hűdeqrvajó, mint amilyennek lennia kéne. Főleg ha az ember egy olyan dilemmázós elmével van megáldva, mint jómagam.
Sokmindent meséltem a svédekről, a fregattos társaságról, az egyéb ismerettségekről. Csak azt nem tettem hozzá, milyen qrvára, kibaszottul üres ez az egész. A svédek egy kalap szarok. Oda az ember dolgozni jár. Melózni. A fregattosok, meg hülyék. Hónapok óta nem volt senkivel egy értelmes, színvonalas, intellektuálisnak mondható társalgásom. Erre beeszi a fene Kellyt az életembe, aki értelmes, izgalmas, és mindehhez vékony. Hányingert kapok az undorító gusztustalan hájhurkáktól, meg lógó, kidomborodó hasaktól, amikkel itt csajok rendelkeznek. Ma is asszondja nekem a Catrina valami Heather nevű haverjára célozva, hogy: ő például szingli.
Ránézek. Nem hiszek a fülemnek.
Bazmeg, mondom, dehát hiányzik a nyaka!!! Egy merő toka a feje.
Szóval csak jó volt úgy tenni egy picit, mintha lenne itt valaki, akinek számítok, és aki nekem számít, és akivel meg lehet osztani a mindennapokat. Én erre Kellyt gondoltam, aki a jelek szerint némiképp másképp állt a kérdéshez.
Ehh...
Na mindegy, kissé sötét a hangulatom jelenleg. Hajnali 4 van, nem tudok aludni, és jelenleg útálok mindent, és mindenkit. Bár ez eddig gondolom nagyjából kiszüremlett a leirtakból. Azt azért leszűrhettétek, hogy ilyen hangulat nem három naponta jön rám, csak mostanában minden ilyen baromság összesűrűsödött.
Odajön hozzám egy Del nevű filippino srác, aki azóta csinálja a PPL-jét, amióta én itt vagyok, és közli, hogy milyen atomjó hangulat van itt a svédeknél. Hogy ő, amikor befejezi a melót idejön, mert itt érzi otthon magát. Én meg nézek rá a qrva fasza menőcsávó vállapom fölött, és azon morfondírozom, hogy vagy én vagyok teljesen hülye, vagy a Del, de leginkább mindketten. Tudjátok én egy dunakeszi qvasz vagyok. Az elmúlt x évet kint töltöttem a reptéren. Nem mondom, hogy minden reptéri gyerek országos cimborám lett volna, de jó volt péntek este kiesni a reptérre, kinyitni egy sört, hallgatni nyolcezredszerre elhazudott sztori legújabb változatát, és úgy érezni, hogy az ember tartozik valahová. Nade a svédek??? Akkor szólnak az emberhez, ha sehol nem találnak egy másik svédet a környéken. Akkor is csak addig beszélnek angolul, ameddig a másik nyershalzabáló szőke barom, meg nem érkezik. Akkor átváltanak vikingre, oszt le vagy szarva. A másik eset, amikor nem akarnak oktatót fizetni, és problémájuk támad valamivel, amihez kérik a segítségedet. Próbálod beleverni a hülye svéd fejébe az anyagot, mert másnap vizsgázik műszerből, és rájössz, hogy ha TE nem mondod el neki, amit az oktatójának kellett volna, Joe Leone úgy vágja ki már a szóbeli részén, hogy a szemköszti falat is kiszakítja. Ezekután a srác azt mondja neked, hogy köszönöm, és másnap ugyanúgy nem szól hozzád, csak nyomatja a rohadt svéd szövegét a másiknak. Ezek után vajon miért az a bejegyzés címe, ami?
És amiért még egy címeres ökör vagyok, hogy hagytam magam belevezetni a dzsindzsásba ezzel a Kellyvel. Csak jó volt újra úgy tenni, mintha bármi is számítana. Azt hiszem lehetett volna belőle valami... Persze figyelembe véve a körülményeket, az alighanem sokkal tovább bonyolította volna a témát.
Ez még nem is lenne baj, csak a francért ne, tudok én fél ötkor elaludni, és miért kezdek éhes lenni? Persze van még a táskámban egy félig megevett hamburger, azt lehet, be kellene tolni így hajnalban és mindjárt könnyebben szunyálnék.
Nah, most jól megasszontam itten mindenkinek a magamét. Legközelebb vidámabbak leszünk.

Jah, majd elfelejtettem.
Deske: Gyere vazze, ne csak fenyegess! Majd add meg valahogy a mobilszamodat, hogy össze tudjalak szedni a reptéren. Küldd el mondjuk az emilemre: carpentair kukac yahoo pont com.

Többieknek majd reagálok. Most megyek hajnali hamburgert nyomatni arcomba bele.
Csövi

Nyuxi van mar...

Jovanmar gyerekek, ertem en, hogy nem frissult a blog vagy egy hete, de egyreszt lusta voltam, masreszt nem volt kedvem. :-)
Az igazsag az, hogy nem nagyon mukodott a netem, konkretan ot percenkent ledobott, es volt itt a svedeknel par ezer dollaros tartozasom, amit ameddig nem rendeztem, nem nagyon akartam mutatkozni. De most mar minden rendben, lealkudtam a dolgot, meg minden, ugyhogy megint leszek majd. Ja, es megjavult otthon is a net.
Elsokent hadd mondjam el rogton, hogy meg fogom valtoztatni az e-mail cimemet. Nem akarok senkit megserteni, nochdazu lehulyezni, de nem tudom mennyi kreativitas szukseges ahhoz, hogy ha valaki (aki raadasul magyar) tudja a nevem, a nekem cimzett csomagra azt irja, hogy Peter Carpentair.
Az tortent ugyanis, hogy az uj cimemre (ha netan valaki kedves hangu levelet, netan elmaradt szuletesnapi ajandekot szeretne kuldeni, a cim: 788 S. Magnolia Ave, App 32, El Cajon, California, 92020) kuldtek egy csomagot Peter Carpentairnek. Erre beallit a postara szereny szemelyem, es Acs Peter neven szeretne atvenni a cuccost, ugy, hogy a szemelyijen egy teljesen mas cim szerepel.
A postai alkalmazott nagy, szomoru bociszemekkel ramnezett. Szent meggyozodese volt, hogy teljesen es totalisan nem vagyok komplett. Hogy asszondja: Nem tudna egy olyan papirt mutatni nekem, ahol legalabb EGYETLEN informacio megegyezik a cimzettevel? Mert igy hogy se a nev, se a cim nem jo, egy kicsit nehezemre esik atadni maganak ezt a csomagot.
Ha korrekt akarok lenni teljesen igaza volt. Mert azt nyilvan hiaba magyaraztam, hogy a "carpenter" magyarul "acs"-ot jelent, es en megtoldottam ezt meg egy "air"-rel mert en ilyen humoros gyerek vagyok. Alapvetoen en vagyok a hulye barom, hogy ilyen e-mail cimet valasztottam. Na mindegy, majd most az IQ-harcosokra valo tekintettel megvaltoztatom.

Amugy koszonom kerdeseteket minden remekul megy itten a napfenyes kelifornyaban. Voltam Magyar-hazban a Balboa parkban.
Hogy akarjam maganak fogalmazni... komoly elmeny volt. Az meg hagyjan, hogy mindenhol matyo himzes volt, meg rakott szoknya, meg menyecske ruha. A falnal egy akkora plazma TV-na amin normalis helyen a Star Wars redigitalizalt valtozata megy full-surround-ban itt egesz nap nepitancos heje-huja ment olyan fulserto hangerovel, hogy Darth Vader a sisakjan hallokeszuleket takarva, csuszott volna ki a helyisegbol. Nade ami felvitte a vernyomasomat... Az egesz nyomorult helyisegben nem volt egy szem fikarcnyi, poros, mocskos, lucskos nyamvadt terkep Magyarorszag jelenlegi allapotarol.
Most komolyan. Gondoljatok el. Hamburger Jimmy belep a helyisegbe, asszondj: Cool, itt vannak a hungry Hungarian-ok! es megprobalja kitalalni, hogy hol is van Magyarorszag. Szerintetek sikerul neki? NEM, vazze, mert a sok eszement Hungarista, Nagy magyar, magyar-magyar (aki ha mar ekkora magyar, nem tudom miert nem otthon kolti a penzet, meg fizeti az adojat, de ez egy masik, sokkal kenyesebb kerdes), telenyomta az egesz kocerajt Nagy-Magyarorszag terkepekkel. Jimmy gyerek hamarabb tudhatja meg a tortenelmi, kiralyi varmegyek pontos nevet, es elhelyezkedeset, mint hogy kis hazankat jelenleg a Fold nevu bolygo mely kontinensen kellene keresnie. Lehet, beviszek nekik egyszer egy europa terkepet. Velemenyem szerint az ilyen jenkiket jobban erdekelne, hogy ha legkozelebb Europaba mennek turazni, ugyan vegyek mar a faradtsagot, es ha mar Becsben jarnak (bocs Edi), inkabb Budapesten toltsenek egy kicsivel tobb idot. De nem fognak, mer azt hiszik, ha atmennek a hataron, ott mindenki eszementul veri a gumicsizmajat, korbe korbe ugral, hujjongat, es esetenkent feher halokontosben es fekete kalapban ostorral probalja szegeny kaliforniai csavo szemet kiverni.
Szo se rola, nincs nekem semmi problemam a magyar neptanccal, nepmuveszettel, nep-akarmivel. Sot, ennel sokkal jobban fel lennek haborodva, ha ezek hianyoznanak a Magyar-hazbol, nade hogy CSAK ez legyen... Ettol mar tifuszt lehet kapni!
Komolyan gondolkoztam rajta, osszegyujtok egy par LGT, Hobo, Illes, Metro, Omega CD-t es betorok veluk ejjel a hazba, es kicserelem oket a neptancra. Szerintem tisztara bejonne a jenkiknek.
Mondtak a szervezok, hogy 15 dolcsiert belephetek a klubba, es csutortok estenkent apolhatom a magyar gyokereimet. Nem akartam nekik mondani, hogy jelenlegi csutortok esti terveimben egy bennszulott nostennyel szeretnem apoltatni az egy szem, kokemeny magyar gyokeremet.

Ha mar itt tartunk.
Szoval Wulfran nevu francia haveromnak (Hofi-val elve, aki mikor reszeg voltam, a haverom volt :-) volt egy baratnoje. Aki amikor a csigazabalo, bekanyelo pasija mellett felemelte pillait, tekintete egy igazi magyar legenyre vetodott. Szep szall legeny volt ez. Vagy 100 kilo ulve, 185 centi ehgyomorra, es nadragja ingerlon dudorodott, ahol kell...
Ehh, a piszkos fantaziatok. Mondom, a penztarcatol kidudorodott a farzsebe.
Persze, mert a penztarca ki volt tomve a ki nem fizetett szamlakkal. De ezt persze nem tudta a lelkem, amikor a jol meno zeneszerzot lecserelte a csoresz novendekre.
A csoresz novendek meg nem tudta, hogy Kelly (csak hogy nevet is adjunk a vadmacseknak) utolso szabad esteje az lesz, amelyen legeloszor talalkoztak.
Mar megint mit vettem en a nyakamba. Kelly ugyanis egyetemre jar, mellette dolgozik, es emellett meg en is probalom uzemeltetni. Persze altalaban en maradok ki a dologbol, dehat panaszkodnivalom nincs, mert az eddigi egy-sex/kethavonta*az-sem-jo, gyok alatt (tul sok szor mindenhol) sinus (fantaziatlan-borzaszto-csajokkal)zarojelbezarva-nal ez a helyzet egy picivel sem rosszabb. Szoval ez van most epp.

Repulesrol annyit, hogy CPL elmeletbol akarok vizsgazni a heten, lehetoleg penteken, ma ejjel meg repulni kell majd. Azt is, hogy melyik barom talalta ki hogy ejnek evadjan repuljunk egy motorral hegyes-volgyes sivatagok felett, nem tudom, de beultetnem hatra magunk moge a gepbe, hogy ott fossa ossze a bokajat. Na mindegy, csak tuleljuk ezt is. Oktatom lelepett. John Ryan-nek hivtak, es jobban fosott meg nalam is. Asszem nem birta a sztorijaimat. Igy az iskola fopilotaja dontest hozott, es az egyetlen emberrel parositott ossze, akirol bebizonyosodott, hogy kepes jozan eszet megorizni egy velem elkovetett utvonal repules utan is.
Kitalaljatok?
Ugy bizony. Ismet Nick Richley baratunkkal hozott ossze a sors. Igy megint egymast farasztjuk a N9394D kabinjaban. Szoval halleluja, ismet belecsaptunk a pacik koze.

Es akkor az immar szokasos...
Postabontas

Gerykem, "antiblog"? Az az lenne, ha ti tobbet irnatok, mint en. Hal istennek ide meg nem jutottunk el, de elismerem, az utobbi idoben kicsit tobb volt a hallgatas, mint blogiras. Ott a ket pont, mostantol majd beletek is huzok kicsit.

Deske vazze! Tudom en, nem megszeliditeni, hanem meg... azon is rajta vagyok, dehat legy tekintettel arra a tenyre, hogy szeretve tisztelt szuleim is olvassak a blogot neha, igy eufemizmust kell alkalmaznom, ha arra akarok celozni, hogy "darabokra, szanaszet dugom a csajt". Remelem erted, hogy ezt igy itt ilyen formaban egyszeruen nem lehet leirni.

Mick!
Valaszodhoz ismetelten hozzatartozik, hogy az amerikaiak hulyek. Emlitettem, hogy amerikaban minden baromi nagy, kiveve az atlagos IQ-t. Nos az amerikai Whopper Jonny iq-janal egyetlen dolog kisebb...
az amerikaban repuloiskolat uzemelteto svedeke. Azok ugyanis agyileg teljesen es totalisan zoknik. Igy azt talaltak ki, hogy ne legyen hierarchia. Ezert minden novendek egy csikot hord. Az oktatok ket csikot hordanak, a senior oktatok harmat, a megalomanias, hulyebarom fopilotak pedig negyet. Kiraly. Ezek utan nincs hierarchia.
Normal helyen ez ugy szokott mukodni, hogy amig nincs meg a PPL, nincs csikod, utana kapsz egyet, Instrumentre kettot, CPL-re harmat, es oktatokent negyet. Ugyanis az mar a francot se erdekli, hogy ki a senior oktato, meg a fopilota... kulturhelyen. Mashol van akik ugy csinaljak, hogy vannak, akik arany szinu vallapot hordanak, vannak akik ezustot. Van ahol pl. az oktatok egyenruhaja kulonbozik a novendekeketol. Mindenhol megoldjak valahogy. Nalunk ezt sikerult kiotleniuk. Szerintem az egesz lenyege az volt, hogy a fopilotanak negy csikja lehessen. Szoval ez van. Ha ki akarsz okumlalni valamilyen csik-logikat, szolj nyugodtan, tele vagyok otletekkel.

Nah, de most leptem, mert ehen halok.
Pusszantas evribodi!

Letezem es elek

Nem tuntem el, csak szarakodik itthon a netem, szarakodik az oldal, es igy is masfel ora volt, mire ezt sikerult feltennem.
Amugy zajlik az elet, tanulok a CPL-re, meg a Wulfran nevu francia orultnek a volt csajat probalom megszeliditeni.
Kellynek hivjak, es egesz jofejnek tunik. Hatha hasznalhato valamire.
Egyebkent itt a CPL utan ugy tunik lehetne majd zsinorbohocokat ugraltatni, meg esetleg vontatni, csak ehhez meg ki kellene talalnom valami okossagot.
Na de majd ha megjavul vegre a net, irok bovebben, addig pedig mindenkinek..
Pusszantas

Elhunyt Fülöp Mihály

Magyarország eddigi utolsó (1957-es) férfi tőr világbajnoka, szeptember 27-én hajnali 6:15-kor végleg feltolta maszkját, és eltávozott, hogy mostantol más dimenziókban adja iskoláit a kiválasztottaknak. A rendszeresen kommentelők közül hugom, és Gery ismerték személyesen. Több éven keresztül volt hétköznapjaink és hétvégéink része a Maestro.
A Magyar vívó szövetség saját halottjának tekinti. Szerény magánvéleményem csak annyi, hogy egy picivel talán többet jelentett volna neki, ha saját élőjének tekinti az elmúlt években. De ez nem a hőbörgés pillanata.
Nyilvánvaló okokból nem tudok majd a temetésen jelen lenni, de azt kérném, hogy menjetek minél többen, emlékezzetek a Maestrora, és a vívásra.
Majd ápdéjtellek titeket a temetésről. Megjegyzem, rákerestem az interneten, és sehol nem említik.
És csak, mert én a magam módján bánok el a halál és az elmúlás gondolatával, megjegyzem, hogy amióta elkezdtem írni a blogot, mintha beindult volna a holtszezon.. Jó lenne ha most már visszafogná magát.
Beszámolók és egyéb történetek, kegyeleti okokból elhalasztva.
tumorró jelentkezem
csövi

A nyugati fronton minden csendes

Gyors helyzetjelentés Indiana után.
Voltam a Philip haverom esküvőjén. Élmény volt az egyszer tuti.
A következő döntés született, hogy kicsit felgyorsítva utolérjük magunkat: Oshkosh-t megnézhetitek a videon, képeket pedig kérésre szívesen küldök bárkinek. Hugomék látogatásáról várom, hogy megérkezzenek a videok, meg a képek, addig szüneteltetjük a beszámolót, mert így semmi értelme képek nélkül. Indianai beszámoló holnap jön, egyébként pedig visszatérünk a napi események publikálásához, meg az idióta jenkiken való hőbörgéshez.
Most rohannom kell, mert Sallal megyünk vacsorázni. Valaki azt mondta, egész olyanok vagyunk, mint egy boldog kis család. Szerintem ironikusan értette, de tényleg elvagyunk mi ketten ezzel a palesztín gyerekkel.
Na pussz, léptem...

Hetfőre

Egy kis üdítő.
Meow-nak köszönettel. Én rommá röhögtem magam rajtuk.

Néhány jól sikerült válasz a baleseti kárbejelentõkrõl, a "Baleset oka" rublikában:

1. Hazafelé tartva véletlenül rossz házba álltam be és összeütköztem egy fának, ami az én kertemben nem volt.

2. A másik autó nekem ütközött anélkül, hogy ezt a szándékát elõre jelezte volna.

3. Azt hittem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán rájöttem hogy nem, amikor kidugtam a kezem rajta.

4. Ütköztem egy álló kamionnal, ami a szembejövõ sávbank özeledett.

5. A teherautó a szélvédõn keresztül a feleségem arcába tolatott.

6. Egy gyalogos nekemjött, és az autó alá feküdt.

7. A fickó elfoglalta az egész úttestet, jónéhányszor kikerültem mielõtt elütöttem.

8. Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat és nekimentem a vasúti töltésnek.

9. Abbéli igyekezetemben, hogy agyonüssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának.

10. Egész nap növényeket vásároltam, majd hazaindultam. Amikor egy keresztezõdéshez értem, egy sövény ugrott elõ és megzavarta a látásomat, így nem vettem észre a másik autót, ami felém közeledett.

11. Negyven éve vezetem az autómat, de most elaludtam a kormány mellett és balesetet szenvedtem.

12. Végveszélyben az orvoshoz siettem, amikor a csuklóm kificamodása balesetet okozott.

13. Amikor a keresztezõdéshez értem, egy stop tábla jelent meg az úton, ahol eddig semmilyen tábla sem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni és így elkerülni a balesetet.

14. Hogy elkerüljem az autóm elsõ lökhárítójának sérülését, elütöttem egy gyalogost.

15. Az autóm szabályosan parkolt, miközben beletolatott egy másik autóba.

16. Egy láthatatlan autó elõtûnt a semmibõl, nekiment az enyémnek, majd eltûnt.

17. Bár azt mondtam a rendõröknek, hogy semmi bajom, amikor levettem a kalapomat, azt vettem észre, hogy koponyasérülést szenvedtem.

18. Biztos vagyok benne, hogy az az öregember nem is akart átmenni a másik oldalra, amikor elütöttem.

19. A gyalogos csak bóklászott, nem tudta merre menjen, így hát elütöttem.

20. Láttam egy lassan mozgó, szomorú arcú öregembert, amint lepattan az autóm motorháztetõjérõl.

21. A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kis autóban, nagy szájjal.

22. Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Késõbb talált meg néhány kóbor macska.

23. A telefonpózna nagyon gyorsan mozgott. Megpróbáltam kitérni az útjából, amikor nekem ütközött.

Mindenkinek jó munkát, és sok sikert a héthez.
Pusszanat

Gothic klub

Tegnap voltam gothic klubban.
Élmény volt meg kell hagyni. Azt a rengeteg fekete ruhát, térdig érő csatos csizmát, és piercinget, ami ott volt, csak mázsákban lehet mérni. Ellenben a zene nem volt elviselhetetlen. Csak kicsit magába fordul tőle az ember. Volt ott pár csaj, akik úgy táncoltak, mintha három percen belül készek lennének felvágni a csuklóikat. Rám a világos ingben és farmerban úgy néztek, mintha ott helyben szálltam volna alá, egy birodalmi csillagrombolón. Kedvem lett volna elkezdeni magyarul beszélni, tuti hanyatt-homlok menekülnek.

És akkor hétfő reggeli postabontás...

Gerykém:
Ha tudnám az emiledet... De vagy nem tudom, vagy nem találom. Az enyém carpentair kukac yahoo, de ezt itt majd mindenki tudja.
Amúgy a merényletet Microsoft Movie Maker-rel követtem el. Egy KALAP SZAR!!! A szakik szerint Adobe premiere a tuti. A következőt azzal csinálnám.

Amúgy felhívnám a figyelmet, hogy a vágások egy része ritmusra lett harmonizálva. Az, hogy ettől élvezhetetlen az egész, engem egy cseppet sem zavart :-) Ha egy kép csak rövid ideig látszik, tessék leállítani a dolgot, és úgy megnézni. Én független filmes vagyok, és mint ilyen, feltételezem a közönségről a gondolkodást. Nem követem a szájbarágós hollywoodi iskolát. Megnyugtatásul közlöm, hogy már post-production-ben van a következő, és van ötlet a harmadik filmre is. Csak ahhoz már producereket is kellene találni.

Jah, nem akarok én lenni a rossz hír terjesztője, és bizonyára ti többet tudtok róla, de infóim szerint a Maestro nincs valami jól. Ha valaki meg tudja látogatni, azt javasolnám tegye meg.

Na evezzünk...
Meow:
Kritikád vettem, és a tanácsaidat megfogadtam. Még az is lehet, hogy ha nagyon unatkozom, neked dedikálva újravágom. Ez lesz a rendezői változat.
Nem tudom, észrevettétek-e, de komoly személyiség-problémáim akadnak, ha nem "nagyban gondolkodom".

Beduin:
Ne irigyelj vazze, inkább nézz sűrűn a hátad mögé, mert még az is lehet, hogy egyszer csak ott leszek. Lassan indul a fregatt-szezon. Igyatok sokat és rendszeresen. Unicum-sört az én egészségemre is.
A múvival kapcsolatban meg ne fogjátok magatokat vissza, kritizáljátok rendesen, mert tényleg érdekelne, kinek mi nem tetszett, és melyik résszel voltatok nagyjából megelégedve (ha volt ilyen).

Mikikém:
Vazze, nem gyün le a videjó. Csinálj vele valamit.
Viszont a rádióban hallani néha még ilyenebbeket is. Majd egyszer azokat is összegyűjtöm. Hogy nekem milyen kínkeserv lesz visszaszokni a rendes fóniára, azt csak komoly drámaírók tudnák megfogalmazni.
Vigyázzatok magatokra, blogoljatok rendszeresebben, mert én is szeretem olvasni az otthoni történéseket, és repüljetek, ami a pénztárcán kifér.

Na, ennyi mára, kevés élménybeszámolóval, sok reagálással.
Folyt. köv.

Csövi

Oshkosh!!!

Hogy ne mondhassa senki, hogy csak lopom a napot.

www.fshungary.com/csepeti/oshkosh.wmv

Nem mondhatom, hogy minden egyes vágással meg vagyok elégedve, de nagyjából egész jól jött ki, úgy gondolom.
Na erre varrjatok gombot.
Most megyek, és berúgok. Valaki meg producerolja a következő filmemet, fizetek neki egy sört.
Pussz

U.i.: Kaptam némi kritikát, visszanéztem, és rájöttem, hogy BORZASZTÓ.
FIGYELEM: Senki ne töltse le, csak ha nagyon szenvedhetnékje van.

Maci RIP!!!

Amint a címből kiderül...
Blogunk történetében ez a második halálhír, amiről hírt kell adnom. Remélem több nem is lesz.
Majd holnap hőbörgök, meg poénkodom tovább.
Pussz

Ejszakai repülés...

A Maciról újabb hírek nincsenek, így inkább gyors jelentés arról, hogy ma sem sikerült megrepülnöm az útvonalat. Tudom, hogy adós vagyok ezekkel a beszámolókkal, de ma kb éjfélkor sikerült hazavergődnöm a reptérről. A holnapi nap viszont jelentős esélyekkel kecsegtet.

Jah, akit érint, annak üzenem...
Remélem is, hogy nem te voltál a Dinasty, mert ha kiderülne, hogy erre jártál, és egy vak hangot nem szóltál, morcossá váltam volna. Azóta ugyanis jelentősen bővült a látogatható klubbok listája. Szóval D. ha megtudod, hogy legközelebb erre jársz, van néhány jó hely a tarsolyomban. És nem feltétlenül a buzi bárra gondolok :-)

Na Csövi

Az elmaradt blog története...

Ma akartam kicsit hőbörögni holmi hibásan működő pörgettyűs iránytűről, ami miatt felszállás után visszafordultunk, de egy szomorú hír meggátolt.
Maci kutyus rosszul van. Aki ismer személyesen, az tudja, ki ő, aki pedig nem, annak majd bemutatom. Kezdetnek most annyi, hogy 14 éves rotti, és nem érzi magát teljesen jól. Amint tudok újabbat róla, tudósítok, de gyanítom a kommentelők egy része (Sis) közelebb vannak az info forráshoz.
Szóval bízzunk a legjobban, készüljünk a legrosszabbra.
Puszi

Guten Tag, faszikáim!!!

Előző bejegyzés tanulsága: Ne kezdj fáradtan írásba, mert még a legkirályabb sztori is ilyen borzasztó csikorgásba fullad. Azt hiszem rég nem írtam akkora vacakot, mint a pénteki.
Reméljük a mai valamivel jobb lesz.
Önkritikát gyakorlok.

Szóval kellemes Hétfő reggelt/délelőttöt mindenkinek, az óhazában. Hivatalosan ugyan már ősz van, de lassan velóban hűvösebbre fordul az idő. Persze nem itt, hiszen a pálmáknak kell a napsütés, és a meleg. így SD-ban az év maradék részére napközben 18-22 fok között rögzül az ókori, divatból kiment, hagyományos hőmérők higanyszála. Ilyenkor kell ide költözni gyerekek, nem pedig a nyári 42 fokba.
A szombati napomról már született blogbejegyzés. Történt ugyanis, hogy barbecue-t szerveztek a svédek. A korábbi bejegyzéshez képest semmi többet nem tudok elmondani... kérem kapcsolja ki.
Most komolyan, akit érdekel, elolvashatja az alábbi linken
http://kocsmapilota.blogspot.com/2006/06/barbekju-es-didzsej.html
Most én is újraolvastam, és megnyugodtam. A stílusom ugyan egy jottányit sem javult azóta, de romlani sem romlott. Eddig is kritikán aluli volt, ezután is az lesz.

A péntek estém viszont kimondottan említésre méltó.
Az úgy volt, hogy felhívott a Wulfran nevű francia idiótám. A srác, valamilyen számomra érthetetlen képességénél fogva, az alkoholt energiává tudja alakítani. De nem ám, mint mi, egyszerű halandók, hogy egy ideig pörgünk, aztán kimerülten összeesünk. A túrót! Ő a Long Island Ice Tea-ből színtiszta energiát képes kinyerni, amivel gyakorlatilag három napig folyamatosan működik. Engem töbször a teljes vékimerültség határára volt képes sodorni, csak azzal, hogy megpróbáltam vele egy napig lépést tartani. Szóval beszerzett magának valami helyi szőkét, és most azzal jár-kel a városban

Hát igen. Neki van rá ideje. Amúgy azon filóztam, hogy az lenne az előnye, ha én is valami elfogadható állandó darabot szereznék be, hogy nem kellene minden egyes alkalomért megküzdeni. Na majd ezen még elgondolkodom kicsit.

Szóval történt, hogy a Wulfran meg a csaja, minden tiltakozásom ellenére levittek egy klubba a North Park városrészben, ahol a John nevű közös haverunk volt a DJ. Namost... Nem tudom hogy kellene ezt kulturáltan megfogalmaznom. De... Azt a rengeteg buzit, meg homokos csajszit akik ott voltak! Az élmények hatására még aznap éjjel letöröltem a gépemen levő található összes leszbi-pornót. Brrrrrr... Hogy melyikük volt az az eszement, gondolatmentes agybajnok, amelyi kitalálta, hogy engem levisz csajozni egy homokos környékre, egy igazi homokos bárba, nem tudom, de ha rájövök, tuti elviszem valahova, ahol egész éjjel animal-pornót nézetek vele. Azt a rengeteg másfél mázsás leszbikust, ami ott volt, ti nem tudjátok elképzelni. És mindig úgy volt, hogy a pár egyik fele BRRRRRUTTTÁLISAN, BORZSZTÓAN, ESZEMENTÜL, UNDORíTÓAN, GUSZTUSTALANUL drabális volt, a másik pedig általában pisi és kövér. UUUUUÁÁÁÁÁÁHHHHH!!!! És én még azt hittem, hogy amikor Michelle Wild, meg Monicue Cuve, vagy ki, egymással hancúroznak egy kulturált, szüst színű vibrátorral, az legalább pár százalákban fedi a valóságot. HÁT NEM!!!!

Komolyan mondom, a legjobb testük a kő-buziknak volt. Azok a srácok legalább kicsit ki voltak gyúrva. Persze azért nem álltam le két tized másodpercnél hosszabban nézni őket, ahogy smárolnak. Az egész este élményei így is eléggé beleégették magukat a retinámba. A végén odamentem ehhez a két eszementhez (márhogy a Wulfran-hoz meg a csajához), és rájuk parancsoltam, hogy: Kiss!!!

Az legalább normálisan nézett ki. Az egyetlen hetero, akit volt merszem megpróbálni befűzni, az a pultos-csaj volt, de akinek van tapasztalata ilyenben, az tudja, hogy igazi nagyvadra csak több éves tapasztalattal érdemes komolyan utazni. Márpedig a pultos-csajoknál szívósabb zsákmányt nehéz elképzelni.

Hát ezzel ért véget a hetem. Egy buzibárban töltöttem a péntek estémet. Gratulálhattok!

Most pedig kiséreljük meg folytatni a hugomékkal töltött beszámolót, mert sosem érjük utol magunkat. Amúgy sem, de azért kisérletet més lehet rá tenni.

Kicsit megszívattam őket, csak hogy ne érezzék már, hogy nekem itt olyan hűdejó dolgom van. Elvittem őket párszor a helyi gyors-kajáldákba. Persze nem az igazi szarokba (Jack in the box, Carl's Jr, In'n'out, Wienerschnitzel), azért megölni nem akartam őket. Csak megmutattam nekik a Denny's-t, másnap a szokásos dineremet. Azt hittem magam alá csurgatok a röhögéstől, ahogy néztem a fintorgó arcokat, ahogy rágják a kaját. Mit nekem vidámpark... Legszebb öröm, a káröröm.

San Diegot gyorsított tempóban ugráltuk végig. Egy nap a beach-en, ami igazán egy délután volt, egy este rák-vacsorával. Egy fél napot töltöttünk a SD-i állatkertben. Az én személyes legnagyobb élményem a madarak voltak. Szóval van az állatkertnek is egy fókája. Azt ugráltatják naponta párszor, hogy az embereknek legyen mit mesélniük. A fóka-show előtt viszont bejátszanak valami zenét, amire egy rakat bazinagy papagáj nekiáll kötelék-műrepülni a közönség fölött, de mintha fizetnének nekik érte. Azt nem tudom, miért csinálják, pláne, hogy hogyan veszik rá őket, de ott a szabad ég alatt ezek a madarak úgy elvoltak mint a befőtt. Hármas kötelékben sturcolgattak, meg nyomták a húzott fordulókat. A hideg futkosott a hátamon. Ismét rájöttem, hogy imádok repülni!

Másnap SeaWorld volt soron. Ott van egy rakat akvárium, meg egy csomó állat, naponta töbször nyaggatják a delfineket meg a fókákat, amiben megintcsak az az igazán hátborzongató, hogy meg merne esküdni rá az ember, hogy élvezik. Hát én nem tudom. Nehéz elképzelni, hogy élvezik, hogy be vannak zárva egy pár száz literes akváriumba, ahelyett, hogy a ki tudja milyen óceánban nyomatják a hülyeségeiket.

Talán már rájöttetek, hogy szerény személyem nem igazán rajong az állatkertekért, meg az egyéb cirkuszi szenzációkért. Az emberek előadása, az más. Ha valami életúnt szakember egész életén át arra készül, hogy egy szokásosnak induló, unalmas estén 30 méter magasban, biztonsági felszerelés nélkül, elvétse a felé nyújtott kezet... Nosza rajta. Én meg visszakérem a jegyem árát, mert nem azért fizettem, hogy ezt végignézzem. De az állatokat sajnálom. Nem érzem ugyanis reálisnak, hogy ha Pipike, a fogatlan oroszlán természetes környezetében nő fel, zebravadászat közben egyszer csak megtorpan. A zebra, nem tudván mire vélni a hirtelen változást, menekülés közben hátrafele sasol, majd hangos csattanással felkenődik a puszta kellős közepén, egyszál magában álló fára. Pipike pedig leül a seggére, és azon kezd morfondírozni, hogy mekkora baromság is tulajdonképpen, hogy itt üldözi azt nyomorult zebrát, amikor a tomboló közönség osztatlan figyelmétől kísérve keresztül ugorhatna a tüzes karikán, majd jóval kevesebb energiát elpazarolva elfogyaszthatná az idomárt. Mondjuk EZÉRT még fizetnék is. Az oroszlán bosszúja 2. Király!!!

A következőkben mesélnem kell majd Las Vegasrol (laikusok védelmében, csak limitáltan a repülésekről), San Franciscorol, majd Los Angelesről. Jah, és Alize-ról is szó lesz. Ha pedig valaki a repülésekről szeretne többet hallani, az kérdezzen, mert akkor se G., se Meow, se a többi laikus nem foghatja rám, hogy unalmas vagyok.

Nekem most meg kell terveznem valami emberi útvonalat holnapra, és még fogalmam sincs, hova is kellene pontosan repülni. Najóvan pussz mindenkinek. Holnap kapjátok a maradékot.

A mártír!

Értékeljétek légyszíves, hogy nem hagylak titeket bejegyzés nélkül pénteken sem, pedig hullafáradt vagyok. így a cím rám vonatkozik.

Geri türelmetlenségére való tekintettel...

Azt hiszem nem meséltem még nektek Michelle-ről. Ez még anno domini a PB korszakban történt. PB annyi, mint Pre-Blog.
Az egyik judo edzés után szokásos kávézónkba tértünk Yoshival. Nem lévén szabad hely (hál istennek) letelepedtünk egy használhatónak tűnő nőnemű embeszabású asztalához. Yoshival elmélyedtünk valami rendkiívül intellektuális beszélgetésben, miközben azon filóztam hogy fogom a csajt bevonni a társalgásba. Figyelembe véve az addigi IQ tapasztalatot, valamilyen egszerű témát érdemes ilyenkor találni. Lényegében az indiánlány telefonja mentette meg, illetve indította el a helyzetet. Gyorsan lepasszoltam japán társamnak, majd jómagam rendkívül egyszerű beszélgetést kezdeményeztem a vékony kis vörössel.
Kitaláljátok?
Totálisan bejött. A csaj szerint SZÓRAKOZTATÓ voltam. Én csak ingattam a fejem, hogy mekkora egy barom is vagyok alapvetően, hogy máskor meg TÉMÁT próbálok találni, amikor csak hülyeségekről kell beszélgetni negyed órát, és rögtön kapsz egy telefonszámot. Csajszikámmal megbeszéltük, hogy majd valamikor csörgök, oszt kitalálunk valami randi szerűséget. Yoshi meg csak nézett, hogy mire letette a telefont, én le is rendeztem az este lényeges pontjait.

Pár nappal később felhívtam. A telefonból csak éktelen visítást lehetett nagyságrendileg három és fél háztömbnyi távolságban is hallani. Közölte velem Michelle, hogy azonnal menjek fel hozzá, mert big party van. Most gondoljátok, hogy nekiálltam ellenkezni? Fél órán belül ott álltam a küszöbön egy rakat sörrel, meg némi whiskey-vel a hónom alatt. Szerintetek én voltam az egyetlen srác a lakásban? Mondjuk a csajok száma sem döntögetett egynél több számjegyet, de az én kéjes vigyoromat nemigen lehetett letörölni. Egy ideig.
Rövidesen előkerült ugyanis a füves cigi. Én alapból nem élek vele. Ha nagyon el akarom veszíteni az önkontrollt, csak kikérek még egy unicum-sört az utolsó utáninak érzett körre, és onnantól kezdve mindenki megnézheti magát körülöttem. Nem mintha egyébként nem lennék borzasztó hülye, nede ha igazán, komolyan berúgok, minden határ ledől. De semmi kivetnivalóm a fű fogyasztók közessége ellen. Egy idő után előkerült valami komolyabb cucc is, amit gombának néztem. Asszem nem csiperke vót, de lehet meg kellene próbálni abbú is pörkűtet csinálni. Ezek szép lassan nekiálltak komolyan leamortizálni magukat, miközben a csaj VISíTVA bizonygatta, hogy neki papírja van arról, hogy marihónalját használhat. Akkor hidaltam le igazán, amikor közölte, hogy van egy kis őrlője, és azzal minden reggel friss füvet őröl a vajas pirítósára. Ford Ferlaine, alias Nagy Feró, örök érvényű mondásával élve:
Eszem, faszom megáll! -t
Ezen közben az tűnt fel, hogy néha-néha becsöngetett pár srác, ott töltöttek pár percet a "party"-n, majd kis ződ zacskóval a zsebükben távoztak. A csaj, meg némi ződhasúval a zsebében visongatott tovább. Hősünk (ich) ezen közben, csak úgy sportból, próbálta továbbra is befűzni a csajt. Mondjuk úgy, hogy ha a csajozást vadászathoz akarnánk hasonlítani, ahol a nőstény az őt becserkésző hímmel egyenrangú partner, az én jelen helyzetem inkább a vágóhídhoz volt hasonlatos. A kezemben levő sörösüveg pedig funkcióját tekintve a taglónak felelt meg. A csaj, nemhogy kihívás nem volt, de lassan "csaj" sem. Egyre jobban üvöltözött, valami ex-pasiról, aki ilyen-meg olyan drogdíler, és őt nem félemlítheti meg, hiába fogott rá fegyvert ki tudja hányszot. Én meg csak ültem mellette, keze egészen védtelen testtájaimon rótta felfedező útját, az én kezem pedig egyre kevésbé lelkesen körözött sovány jobb melle körül, miközben különböző képek jelentek meg előttem, pontosan mibe is készülök belemászni. Gondolatba két lehetőséget vettem számításba.

1. A szomszéd komolyan beváltja pár órával korábban tett igéretét, és a hangoskodásra kihívja a rendőrséget, akik természetesen a mérföldekre érezhető, hömpölygő fűszag következtében nagy erőkkel, és a san diegoi SWAT csapattal fognak a helyszínre kivonulni, majd megostromolni a szobát. Teljesen biztos voltam benne, hogy a csajnak valahol a lakásban minimum egy UZI-ja van elrejtve.

2. Megdugom a csajt, aki ezt büszkén elújságolja majd a drogdíler expasijának, aki ezek után természetesen megkínoz, megcsonkít, majd betonkockával a lábamon, közelebbi ismeretségbe hoz a SD-i öböl halaival.

A végeredmény többek között azért maradt el, mert Michelle, az egész estét betöltő, masszív füvezés, gombázás, valamint mittomén még micsoda fogyasztásának köszönhetően, hálistennek elvesztette az eszméletét. Miután ellenőríztem alapvető életfunkcióit és megbizonyosodtam róla, hogy állapota stabil, eltettem a aludni. Majd magamat is, megfogadva, hogy a jövőben icipicit körültekintőbben járok el.

Amint azt említettem korábban is, amerikában azért veszélyes a borzasztó csajozás, mert komoly szerencse kell ahhoz, hogy ne kizárólag BORZASZTÓ csajokkal akadjon össze az ember.

Kitérőnek ennyit, szombaton folytatjuk a beszámolókat.

Pusszantás mindenkinek

Nu pagadgyij! Vagy mi a szösz...

Haligali Evribadi!

Remélem kellemesen telt a szünet. Kipihentétek magatokat, meg engem.
Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így mostantól ismételten nekiállhattok kibogarászni értelmetlenségeimet. Kissé berozsdásodtam az utóbbi időben, de majdcsak belejövünk lassan.

Szóval ott hagytuk abba a történet mesélést, hogy megérkezett a hugom und Edi az angyalok városába. Nem akarom fényezni magam, de pöpecre odataláltam. Útközben hangolgattam az oshkoshi szerzemény rádiómat. Gondoltam, ha már papírom van róla, hogy olvasni tudom a megközelítési térképeket, hasznosítom és kisilabizáltam belőlük, hogy a Swiss 40-Heavy melyik frekiken fog jelentkezni. Szép komótosan krúzingolok a 405-ösön, számolgatom, hogy nagyságrendileg negyed óra, és ott leszek, amikor reccsen a rádió.
- SOCAL approach, good afternoon, Swiss 40-Heavy descending to 7000.
Juhéé, gondoltam, a fiúk meghozták a túristáimat.
Ha akkor előre tudom, hogy ez az utolsó korrekt megszólalásuk a rádióban, talán kevésbé vagyok nyugodt. Amit a szakikám a rádión művelt, mondhatjuk borzalmasnak, rettenetesnek, félelmetesnek... De a lényegen nem változtat. Ha ezt ÉN művelem a kis 172-esemben, szerintem a Joe Leone még a levegőben kivág az ablakon. Előbb azt felejtették el, hogy Santa Monica után 110-es irányszögön kell tovább repülniük, majd a megközelítési engedélyből kifelejtették a 2500 láb magasség korlátozást, utána meg félreértették a torony frekit. Ami nem is lett volna akkora baj, de ami frekit visszaolvasott a főnök, az nem is a kommunikációra, hanem a navigációra fenntartott frekvencia csoportba tartozott. Ezúton üzenem a Swiss International A-340 szeméyzeteinek, hogy SOKKAL TÖBB ALÁZATTAL gyerekek. Ez veszélyes üzem, ezt már az Öcsi bácsi is megmondta, pedig ő nem repült 340-essel. Igaz viszont, hogy egész élete a repülésről szólt. És szól most is (Apuci, add át neki üdvözletem).
Szóval én kis naív gondoltam, innen már pár perc alatt kijutnak hozzám. Gondolnátok, hogy tévedtem? Szerencsére a gurító frekvencián maradtam, így hallottam, amint a Los Angeles nemzetközi repülőtér teljes irányítói személyzete ezt a két jómadarat próbálja valahogy elnavigálni a földön. Jól hangzana, hogy ezt is a két alumínium-cső-sofőr bénázta el, de a valósághoz hozzá tartozik, hogy többnyire vétlenek voltak. A sárgák voltak. A China Airlines-nak ugyanis sikerült mintegy 2000-2500 utast jó fél órán keresztül feltartania. Kb ennyien ültek ugyanis, a British, Swiss, Lufthansa, KLM, valamint a saját repülőgépük fedélzetén. És ezek csak azok voltak, akiket hallottam a rádióban panaszkodni. Én leparkoltam, felhívtam a szüleimet, besétáltam a terminálba, megnéztem hova fognak érkezni, elsétáltam, vettem egy fél liter üdítőt, megittam, ezek meg még mindig ott szenvedtek a gurulással.

No, engem ma éjjel nem hagynak blogot irni. De már legalább elkezdtem újra, holnap reggel folytatom.
Pussz

Kifogás...

Nincs!
Hugomék teljesen kitöltik a hétköznapjaimat. Tegnap értünk vissza SD-ba. Négy nap alatt repültünk 14 órát. Van mesélni valóm bőven. Holnap megyünk tovább LA-ba. A hét maradékát ott töltjük. Az eddigi útvonal San Diego-Las Vegas-Reno-San Francisco-Los Angeles-San Diego, közelebbről KSEE-KVGT-KRNO-KOAK-KVNY-KSEE. Volt kaland, fosás, izgalom, unalom. Készültek képek, videók és emlékek. Vesztettünk 25 dolcsit a Bellagio-ban, és megittunk három liter vizet és csak három sört.
ígérem utolérjük magunkat, csak kicsit a sűrüjéből kerüljek ki pár napra.
Türelem gyermekeim.

Geri, Apuci megvagytok még?
Többiek???

Szakmai kérdés.
Ezek a gyerekek itt a svédeknél teljesen ráálltak arra, hogy földet érés után kigurulás közben visszahúzzák a fékszárnyat. Nekem megvan erről a magam véleménye, de kiváncsi lennék, ti mit gondoltok a dologról.

Köszi, puszi

Allatkert, SeaWorld, Sunshine

Amint azt el tudjátok képzelni megy a program ezerrel. Tegnap meglátogattuk rokonainkat az állatkertben. Szívesen fogadtak.
Mai nap SeaWorld látogatással telt. Illetve előtte még beugrottunk Edivel egy pájlot sopba, hogy vegyünk NACO térképet, mert csak azon vannak rajta a VOR-ok koordinátái. Erre én telhetetlen, gyorsan leemeltem a polcról, és megvettem a H3-H4-es térképet. És, hogy miért vagyok telhetetlen? Hát mert a H jelzésű térképekkel még ráérek várni addig, amig olyan repcsivel repülök, amelyik 18 ezer láb fölött is képes üzemelni. Gyanítom, ha megpróbálnám a 172-essel, kb 14 300 lábon, ott lógnánk a srófon 70 csomóval, és akkora állásszöggel, hogy a kormányba kellene kapaszkodni, hogy ne guruljunk hátra. Szóval holnap mehetek visszacserélni a térképeket.
Ettől eltekintve minden király.
Hulla vagyok, majd jelentkezem holnap is. Szervezzük a Las Vegas-i túrát. Ezzel kapcsolatban is zsizsegnem kell kicsit a svédeknél, hogy megkapjuk az RG-t. Drukkoljatok, mert olcsóbb is, gyorsabb is, és több nyál is fér bele. Vagy ezt már leírtam, három hónappal ezelőtt, Oshkosh-sal kapcsolatban?

Na, most mentem, bocsesz, hogy ilyen röviden.

Pussz

Megérkeztek!!! Megérkeztek!!! Megérkeztek!!!

A cím önmagáért beszél.
Szegények még mindig kettőt látnak esténként a jet-lag-től, de azért küzdenek. Most bealudtak, csak ezért van időm blogolni.
A megérkezésük estéjén egyáltalán semmit nem csináltunk. Kaja, aztán kidobtam őket a Santee Inn nevű rablótársaságnál.
Az úgy volt, hogy megkapjuk a svédeknek a kedvezményes árát a szobára. Kedves voltam, üvöltöztem, sírtam, csapkodtam hisztiztem, könyörögtem. De csak nem engedtek a saját árukból. Elmentek ti a jó édes anyukátok szerelmetes bal mellbimbója mögé, gondoltam, akkor inkább elspájzolom ezt a két jómadarat a saját kis odúmban. így esett, hogy a vasárnap délutánt matrac vásárlással töltöttük. A szerelmespár megkapja az én ágyamat (jah, jófej vagyok, ágynak nevezni a matracot, amin 3 hónapja alszom a hálózsákomban), én pedig ez újdonatúj felfújható cuccoson fogok csövezni, a megspórolt pénzt pedig elisszuk... Az Edivel, mert a húgom még nincs 21. Szerintetek halálra röhögtem magam ezen, amikor rádöbbentem? Szegény. Gondoljatok bele, valaki hozzászokik, hogy elmegy egy kellemes étterembe, és a húshoz megiszik egy pohár jóféle testes, száraz vörösbort. Erre kijön IQ-mentesékhez, és a gourmet lelke konkrétan úgy ahogy van, bekaphatja. Igyon vazze kólát az való neki.
Mondjuk az is igaz, hogy igazán jó éttermet se nagyon ismerek. Nem baj, majd itthon gyártom neki a margaritat. Csak el ne kapjon a rendőr a kocsiban, mert ha berúg, minket az Edivel lecsuknak kiskorú leitatásáért. Ha ti is beszartok ezen, már legalább ketten vagyunk. Az évszázad poénja.

Ma pedig voltunk végül repülni Edivel. Aki nem jött volna rá, ő a Szandra barátja, aki egészen nagy repülőgépeken is repül. Illetve mostanában szinte csak azokon, ami érződött is szegény leszállásain. Konkrétan azt hiszem a 172-es valamivel könnyebb a "Triple-Seven"-nél. De javítsatok ki, ha tévedek.
Szóval adalék a repüléshez.
Tudom én, hogy a blog címe "CsePeti kalandjai az óceán különböző oldalain", de a kalandokat jó lenne, ha mostanában ismét redukálnánk kicsit. Tudjátok, hogy jobban szeretem, amikor lenge öltözetű hölgyekről, valamint a velük folytatott mélyreható vizsgálatokról tudósíthatok, mintsem, hogy a repülés közbeni vérnyomásváltozásokról kelljen beszámolnom. Bár a mostani kaland tulajdonképpen a repülés után kristályosodott ki.
Szóval iskolaköröztünk. Laikusoknak, ez egy olyan négyszögletű kerekerdő, amikor a futópálya körül négy darab forduló után ugyanabba az irányba szállsz le, mint amerre felszálltál. Nálunk a reptéren két pálya van. A hosszabb 27 Jobb és a rövidebb 27 Bal. A 27 Jobb-on értelemszerűen Jobb felé fordulózik a külföldre szakadt hazánkfia, a 27 Bal-on pedig... Ezt a fantáziátokra bízom.
Nah, bevezetés megvolt, mindenki képben van a lényegi infókkal, nézzük mi is történt. Az első pár körben a jobb pályára kértük magunkat, egyrészt mert kényelmesebb, másrészt mert meglehetősen limitált VFR tapasztalatom erre az irányra korlátoztódik. Történt aztán, hogy az egyik körben, végső egyenesre fordulás után kérdi a torony, nem akarnánk-e bal pályát használni leszálláshoz, most az egyszer, utána folytathatjuk a jobb-on. Természetesen elfogadtuk, majd talajérintéses átstartolás (továbbiakban T&Go), gopndoltam én címeres vadmalac, hogy jófej leszek a toronyhoz, és a többit balra csináljuk. A helyzet ugyanis, hogy a jobb pálya a fő IFR pálya, és ha bármi gyors, vagy komolyabb bringa jön, azt arra küldik, így könnyebb nekik, ha a csattogó falepkék (értsd: MI) a kis pályán duhajkodnak. Mindez rendben is lett volna. Mivel Edi repült volt időm megcsodálni a jobb pályának, pont a második fordulója alatt fekvő dombot, pár negyedmillió dolcsis villával. Közben azon filóztam, hogyhogy ez a környék nem zaj-érzékeny környezet...
Leszállunk, vagy TIZENHÁROM kör után.
Kitaláljátok?
Közli velünk, a Ben, a délutános diszpécser srác, hogy a reptér vezetés kereste.
Khrm... Rövidre fogva a helyzetet, azok a házak ZAJ-ÉRZÉKENY környezet.
Tanulság?
Ne legyetek jóindulatúak a toronnyal, vagy ha igen, legalább olvassátok el a helyi eljárásokat.
Különben nektek is neki lehet állni kimagyarázni a bizonyítványokat.
Most mentem.
Pussz

JÖNNEK!!! JÖNNEK!!! JÖNNEK!!!

Most kapcsolták ki otthon a gépet, hogy induljanak a reptérre!!!
YYYYYEEEEEEEEEEEEHHAAAAAAAAAAAA!!!!!!
Olyan szinten vagyok felpörögve, hogy a CFM-56 hozzám képest kávédaráló.
Holnap indulok LA-be. Szerencsétlenek 20 órán keresztül fognak utazni. Jól fognak kinézni, mire itt leszállnak. Nah, majd tudósítok, amint kapok hírt róluk.
Pussz

Jippppíííííííííí!!!!
Jön a Szandra!
Jah, meg az Edi is.

Helyesbítés: Olyan szinten vagyok felpörögve, mint veréb a kompresszortérben.
Kössz Pappa

Circumnavigation!

Mai napon elkanyarodunk kissé Oshkoshtól, és beszámolok a legújabb fejleményekről.
A tegnapi napon ugyanis, Joe Leone FAA vizsgáztató személyében a Szövetségi Légügyi Hivatal, úgy döntött, mostantol kezdve legálisan nyírhatom ki magam a felhőkben. Értsd: IFR pilóta lettem. Köszönöm mindenkinek a segítséget és támogatást hozzá. Főleg itt a blogon, hogy hűségesen olvassátok a hülyeségeimet. Tényleg jól esik.
Persze az igazi veterán blogolvasók már gondolhatják, hogy a CsePeti megint nem bírta befogni a lepénylesőjét.
Laikusoknak most tanácsolnám, hogy ugorjanak egy bekezdést, ahol végre elkezdünk a rendkívül buta, de annál sokkal kövérebb Emilyvel foglalkozni.

Szóval repülünk 4500 feet-en, On Top (ha ez valakit érdekel elmagyarázom, HC-s kapcsolatokkal rendelkezők megpróbálhatnák otthon is bevezetni). A feladat JLI VOR 246-os radiálján, és MZB VOR 326-os radiálján található CARIFF ponttól északra a 326-os radiálon szabvány várakozási légtérbe belépni és várakozni. Na, én gyorsan osztok-szorzok, majd kibököm ott neki, hogy ez egy Direct belépés lesz, lévén, hogy a JLI R246-ról közelítünk.
Erre asszondja, biztos???
Amint az várható, én ott helyben elvesztettem az eszméletemet. Újraszámolom a 70 fokos egyenest. Csak ugyanazt adja ki. Mondom, biztos, igen, és elkezdem ecsetelni, hogyan is fogunk belépni a várakozási légtérbe.
Erre asszongya: NEM!!!
Namost, az egy dolog, hogy bele akar zavarni a málnásba, és visszakérdez, de hogy kategorikusan kijelentse, hogy NEM, az már az én cizellált lelkemnek sem feküdt.
De IGEN, mondom, és elkezdem neki mutogatni a 70 fokos egyenest a pörgettyűs iránytűn.
Erre azt mondja ez a zseni, hogy amit én mondok, az Párhuzamos belépés.
Ezhülye! Már épp elkezdtem volna magyarázni neki, miért is teljesen hülye, amikor kissé ingerülten elkezdett a térdblokkja után kaparászni.
Hoppá, mondom, kezdi felhúzni magát emberünk. Annyira azért rutinos vagyok, hogy megfejtsem, a vörösödő fej, és a kissé összeszorított száj azt jelentheti, hogy a mai napon is VFR pilótaként kell majd berúgnom.
Nem lesz ez így jó. Mondom neki, hogy de azért nem vagyok benne teljesen biztos. Erre felrajzolja a papírra a várakozási légteret, majd behúzza rá a 70 fokos egyenest. A ROSSZ IRÁNYBA!!! Én ott helyben elszédültem, mert az alapján a mi belépésünk valóban a párhuzamos szektorba esett volna. Gyorsan elbúcsúztam az aznapi IFR vizsgámtól. Ha ugyanis Mr. Leone valóban Parallelt akar ott csinálni, az ÉLETBEN nem jutunk vissza a 326-os radiálra. Akkor ugyanis az entry végén balra kell fordulni, és onnan eltalálni a radiált, amihez a forduló végén BŐVEN messze leszünk. Szerencsére nem így történt, mert Joe elkezdett valami logikát belekeverni, ami arról szólt, hogy a legkevesebbet a könnycsepp (Teardrop) belépéshez kell. Ha emlékezetem nem csal Hamlet mondta annó erre, hogy "őrült beszéd, de van benne rendszer". Számolgatok, számolgatok, és végül arra jutottam, ha nincs qrvanagy pechem, hogy pont elkapjunk valami hátszelet, egy jó nagy 30-40-fokos intercept szöggel jó esetben kijön a Teardrop, és a végén eltaláljuk a radiált.
Igen, mondom neki, én tévedtem, valóban Teardrop.
Ha azt mondom CSUROM víz voltam rövid diskurzusunk végén, hát nem fejezem ki magam elég plasztikusan. Konkrétan az ázott kutya hozzám képest az év Playmate-je lehetett volna.
Persze, amint azt a bevezetőből sejteni lehet, végül összehoztam a Holdingot, utána pedig (valami véletlen csoda folytán) sikerült a jó irányba fordulni a DME Arc-on, és tartani a 10 mérföldet OCN VOR-tól.

És akkor ezután a borzasztó szakmai zagyva után, nézzünk valami emberibb téma után.
Megünneplendő IFR vizsgámat, este lementem a Fregattba. Ott pediglen, a szokásos népségen kívül találkoztam Catrina barátnőjével, Emilyvel.
Emlékeztek még Jessicára? Aki valaha tanult oroszul, és azóta a a keleti blokk avatatlan szakértője? Nos Emily annyiból rosszabb, hogy három évet élt Magyarországon. Na, erre varrjatok gombot. Valamennyit beszél magyarul is, amit persze én szokásos stílusomban kijavítottam párszor. Nem is csodálkoztam, amikor az én angolomra kijelentette, hogy "rossz a nyelvtan, de azért még érthető". Sikerült a lelkébe taposni? De kár.
Kis hazámat ugyanis le "piszkosozta".
Akik ismernek, azok tudják, hogy igyekszem az előítéletet olyan távol tartani magamtól, amennyire lehet. Múltamból fakadóan, nem érzem, hogy tisztem megitélni bárkit is származása, családja, vallása vagy a haja színe alapján. Emily azonban elkezdte M.o.-ot Romániához hasonlítani. Amikor rákérdeztem, hogy ezt mos fejtse ki bővebben, a válasz az ország közelsége volt. Asszongya, hogy csak pár óra autóútra van, akkor az lényegében ugyanaz. Én csak néztem.
Asszem kicsit belemásztam a lelkébe, amikor rákérdeztem, TÉNYLEG 3 évig élt-e Otthon.
Ennyire nem lehet valaki amerikai.
De lehet.
Ráadásul elkezdte mondani, hogy a magyarok mennyire nem szeretik egymást és a hazájukat.
így csak a poén kedvéért, meg ezért mert ezzel kicsit fel is húzott, előadtam neki egy olyan patriotista, hungarista, revizionista szöveget, hogy a Csurka, külön felvonást fog nekem szentelni kovetkező drámájában. Volt abban valami, amit mondott, nade nemár, hogy egy kövér amcsi tyúk megmondja nekem, hogy mi a frankó otthon. Pofám leszakad.
Én jól szórakoztam, ők pedig megállapíthatták, hogy vannak még igazi magyar-magyar hazafik.

Szakmai sztori.
Váltogatunk ma kicsit.
Mick Joyce ismételten kitalálta, hogy Catalina szigetre akar repülni. Múltkor ugyanis, amikor a Sal-lal repültek, nem jutottak el oda. Én az égnek emeltem tekintetem, és könyörgőn kérdeztem, ugyan magyarázza már el nekem, miért jó nekünk, hogy EGY aza EGYETLEN darab motorral zakatolunk 40 mérföldnyi víz fölött??? Persze a végén csak rábeszélt az a gyerek. Repülgetünk repülgetünk. Az óceán fentről gyerekek, hihetetlenül szép. Catalinara nem akartunk leszállni, mert 20 dolcsi a leszállási illeték. Bizomány, itt is kezdik bevezetni ezt a cuccot. A genyák. Asszongya a Mick gyerek, hogy majd csinálunk egy átstartolást. A Touch&Go (talajérintéses átstartolás) ugyanis nem engedélyezett a reptéren. Na, mondom annak aztán az égegyadta világon semmi értelme. Akkor már inkább megmutatom ennek az ég-vigécnek mi is az a magyar virtus.
Mondom neki, Smoke-olni fogunk. Persze nem értette. High-speed-low-approach, mondom neki. Erre megkérdezi, hogy az legális-e.
Majd kiderül, mondtam vigyorogva. Nem nyugtattam meg :-)
De, hogy én is, az überbarom, pont egy hegytetőn levő severe turbulence-ben fekvő repteret akarjak sturcolni. Hát volt küzdés.
Szegény Mick, azt hitte a Low Approach olyan 500 feet-en lesz talaj felett. Szerintetek tévedett??? Ráadásul a végén a földön maradtaknak szóló billegtetést sem élvezte. Nem értem mi baja van a srácnak :-)

Váltsunk.
Csináltam paprikás csirkét. Köszönet érte a segítő szándékoknak. Minden igyekezetük ellenére sikerült elszúrni. De azért ehető volt. A hagyma nem ment szét, és kicsit sótlan is lett. Na bumm, nagy dolog. Elsőnek nem rossz!
Sal is kapott belőle. Épp toljuk befele az arcunkba, amikor megjegyzem, hogy nincs kovi ubink. Erre feláll a faszi, és elővesz a hűtőből egy dobozt. Huhh, mondom, király, van savanyúság. Persze...
Sal ugyanis egy nagy doboz olajbogyót vett elő. Néztem, ahogy eszi a paprikás csirkéhez az olajbogyót, és azon filóztam, hogy vagy mi magyarok vagyunk baromi hülyék, hogy ezt eddig nem találtuk ki, vagy Sal-nek van valami komoly gyermekkori traumája.
Megkóstóltam.
Jövő héten elkezdek kovi ubit eltenni.

És most...
Postabontás! (gondolkodtam, hogy leírom a tegnapi, Big Bear reptéren elkövetett sturcomat is, de félő, hogy valaki utánanézne és kiderítené, hogy az a reptér 6700 feet-en fekszik :-)

The Elf!
Köszönöm a felajánlást, elgondolkodom rajta. Egyelőre maradunk itt. Ide kell szoktatni a népeket. De dobj egy mail-t a carpentair kukac yahoo pont com-ra, megbeszéljük, mert minden megoldás érdekel. Hát még egy saját honlap. Bár biztos akkor is sírna a szám valamiért.

UL-Anonymus!
Nem is tudom, hogy mi az igazi különbség az európai, illetve az itteni UL kategória között. Azok a home-built-ek itt már nem UL kategóriák, de abban igazad van, hogy már a Kit Fox-is gagyi tákolmánynak tűnik egy pár ilyen négyszemélyes, behúzható futós csodabringához képest. Én persze megmaradok A-B-C-D meg még mittomén hány kategória rajongójának, de tény, hogy ezek az emberek szinte bármiből repülőt csinálnak, és repülnek is vele. Persze az csak ebben az országban lehet, hogy valakiknek ennyi ideje legyen.

Meow!
Köszönöm a drukkot, rámfért (amint a mellékelt ábra mutatja).

Nic..
(-: Köszönöm a telefont. Sosem hittem volna :-)

És most az örömteli hír! Holnap jönnek a hugomék!!! Megyek értük LA-be. Teljesen, totálisan fel vagyok dobva ettől. Majd mesélek, és csinálok fényképeket... Ha hoznak magukkal fényképezőt, mert az enyém, ha emlékeztek, Pittsburgh-ben maradt.

Na Ciao mindenkinek.

Pusszantás!