Én vagyok a barom...

Persze, amint az a kezdésből várható volt, pont került a Kelly-ügy végére. Amiért pedig barom vagyok, hogy hagytam a hülye fejemet elveszíteni. Csak tudjátok ez a napfényes kalifornia nem mindig olyan napfényes és hűdeqrvajó, mint amilyennek lennia kéne. Főleg ha az ember egy olyan dilemmázós elmével van megáldva, mint jómagam.
Sokmindent meséltem a svédekről, a fregattos társaságról, az egyéb ismerettségekről. Csak azt nem tettem hozzá, milyen qrvára, kibaszottul üres ez az egész. A svédek egy kalap szarok. Oda az ember dolgozni jár. Melózni. A fregattosok, meg hülyék. Hónapok óta nem volt senkivel egy értelmes, színvonalas, intellektuálisnak mondható társalgásom. Erre beeszi a fene Kellyt az életembe, aki értelmes, izgalmas, és mindehhez vékony. Hányingert kapok az undorító gusztustalan hájhurkáktól, meg lógó, kidomborodó hasaktól, amikkel itt csajok rendelkeznek. Ma is asszondja nekem a Catrina valami Heather nevű haverjára célozva, hogy: ő például szingli.
Ránézek. Nem hiszek a fülemnek.
Bazmeg, mondom, dehát hiányzik a nyaka!!! Egy merő toka a feje.
Szóval csak jó volt úgy tenni egy picit, mintha lenne itt valaki, akinek számítok, és aki nekem számít, és akivel meg lehet osztani a mindennapokat. Én erre Kellyt gondoltam, aki a jelek szerint némiképp másképp állt a kérdéshez.
Ehh...
Na mindegy, kissé sötét a hangulatom jelenleg. Hajnali 4 van, nem tudok aludni, és jelenleg útálok mindent, és mindenkit. Bár ez eddig gondolom nagyjából kiszüremlett a leirtakból. Azt azért leszűrhettétek, hogy ilyen hangulat nem három naponta jön rám, csak mostanában minden ilyen baromság összesűrűsödött.
Odajön hozzám egy Del nevű filippino srác, aki azóta csinálja a PPL-jét, amióta én itt vagyok, és közli, hogy milyen atomjó hangulat van itt a svédeknél. Hogy ő, amikor befejezi a melót idejön, mert itt érzi otthon magát. Én meg nézek rá a qrva fasza menőcsávó vállapom fölött, és azon morfondírozom, hogy vagy én vagyok teljesen hülye, vagy a Del, de leginkább mindketten. Tudjátok én egy dunakeszi qvasz vagyok. Az elmúlt x évet kint töltöttem a reptéren. Nem mondom, hogy minden reptéri gyerek országos cimborám lett volna, de jó volt péntek este kiesni a reptérre, kinyitni egy sört, hallgatni nyolcezredszerre elhazudott sztori legújabb változatát, és úgy érezni, hogy az ember tartozik valahová. Nade a svédek??? Akkor szólnak az emberhez, ha sehol nem találnak egy másik svédet a környéken. Akkor is csak addig beszélnek angolul, ameddig a másik nyershalzabáló szőke barom, meg nem érkezik. Akkor átváltanak vikingre, oszt le vagy szarva. A másik eset, amikor nem akarnak oktatót fizetni, és problémájuk támad valamivel, amihez kérik a segítségedet. Próbálod beleverni a hülye svéd fejébe az anyagot, mert másnap vizsgázik műszerből, és rájössz, hogy ha TE nem mondod el neki, amit az oktatójának kellett volna, Joe Leone úgy vágja ki már a szóbeli részén, hogy a szemköszti falat is kiszakítja. Ezekután a srác azt mondja neked, hogy köszönöm, és másnap ugyanúgy nem szól hozzád, csak nyomatja a rohadt svéd szövegét a másiknak. Ezek után vajon miért az a bejegyzés címe, ami?
És amiért még egy címeres ökör vagyok, hogy hagytam magam belevezetni a dzsindzsásba ezzel a Kellyvel. Csak jó volt újra úgy tenni, mintha bármi is számítana. Azt hiszem lehetett volna belőle valami... Persze figyelembe véve a körülményeket, az alighanem sokkal tovább bonyolította volna a témát.
Ez még nem is lenne baj, csak a francért ne, tudok én fél ötkor elaludni, és miért kezdek éhes lenni? Persze van még a táskámban egy félig megevett hamburger, azt lehet, be kellene tolni így hajnalban és mindjárt könnyebben szunyálnék.
Nah, most jól megasszontam itten mindenkinek a magamét. Legközelebb vidámabbak leszünk.

Jah, majd elfelejtettem.
Deske: Gyere vazze, ne csak fenyegess! Majd add meg valahogy a mobilszamodat, hogy össze tudjalak szedni a reptéren. Küldd el mondjuk az emilemre: carpentair kukac yahoo pont com.

Többieknek majd reagálok. Most megyek hajnali hamburgert nyomatni arcomba bele.
Csövi