Agyilag zokni...

...vagyok.
Tegnap konkrétan hajnali háromig dolgoztam ezeken a nyomorult óravázlatokon. Külön adalék, hogy nincs Mikroszoft offiszom, így annó mikor a gépet beüzemeltem letöltöttem az Open Office nevű nyílt forrású remekművet. Hát gyerekek, én tudom, hogy a Billgecó találmánya nem egy világrengető felfedezés, de azért a nyílt forráskódnál egy adaggal tutibban működik. Elsősorban a képek beszúrásával gyűlt meg a bajom. Szét idegeltem magam, mire kialakítottam valamiféle rendszert... és az is szar volt. Lehet, kellene nyúlni valahonnan egy normális szövegszerkesztőt. Fene a csóró pofámat. Persze reggel hétkor kelni kellett, mert tanfolyás volt négy órán keresztül, utána meg délben repültünk a Nick-kel CPL manővereket.

Ez megér egy beszámolót.
Proffesszionálisan készülök a repülésre. Ez ma abból állt, hogy bementem a felkészülő helyiségbe, és a terminálon, amely a legfrissebb időjárási adatok lekérésére van rendszeresítve, megnéztem az e-mail-jeimet, meg az index fórumot, hogy mik a legfrissebb okosságok, amikkel nagy tudású polihisztorok fárasztják egymást. Miközben épp teljes bedobással koncentrálok az aznapi feladatra bejön egy Emil nevű srác az új svéd csoportból, és kérdezi, én vagyok-e, aki vagyok. Mondom neki, gondolom, mert más jófej gyerek nincs itt a vidéken.
Persze nem értette magasröptű humoromat, dehát ezt már megszoktuk a svédektől. Kiderült, hogy fényes tekintetű főpilótánk, Robert Carr, pihent agyában az a zseniális ötlet kristályosodott ki egyik delíriumos pillanatában, hogy az új svédek, amíg nem kezdenek repülni, üljenek be a friss oktató növendékek mögé, azok pedig gyakoroljanak rajtuk. Magyarul végig kell beszélni az épp aktuális gyakorlatot (tehát jó egy-másfél órát), nehogy a delikvens elunja magát. Nem tudom végiggondolta-e ez a négy csíkos emberállat, pontosan mibe is hajítja bele szerencsétleneket. Konkrétan már volt róla itt szó, hogy a CPL manőverek részét képezi az 50 fokra túldöntött forduló, a lusta nyolcas, meg hasonló nyalánkságok, amelynek keretében persze optimálisan nem huzigálunk eszement g-ket a szegény repülőgépbe, de azért ha nem tökéletesen hajtja végre a kolléga (ez persze nálam még véletlenül sem fordulhat elő), szerintem egy nehezebb csülökpörkölt után a hátsó ülésből kicsit intenzívebb az élmény.
Talán... De becsületére legyen mondva, Emil egy percig nem panaszkodott. Igaz ma nem is volt ilyen komoly huzom-nyomom.
Fél órát gyakoroltuk az "eights-on-pylons" nevű találmányt. A Nick-nek meg sikerült egy olyan helyet találnia, hogy még én is meghajoltam szakértelme előtt. Konkrétan a feladat részeként kell találni két, egymástól kb 1 mérföldre levő, tereptárgyat, és azok körül nyolcas alakban körözni. Persze nem ilyen egyszerű, mert van itt még egy ilyen "pivotal altitude" nevű fogalom, de Gery, a hugom, meg Meow szerintem ki is herél, ha ebbe most kérés nélkül belemegyek. Elég annyi, hogy ez a jedi kiválasztott két ilyen pontot. Azzal a szépítéssel, hogy a két pont két oldalán, kb fél mérföldre a tőlül merdezett egy-egy fasza 5000 láb magas Kilimandzsaro. így a gykorlat végén voltunk vagy negyed mérföldre a sziklafaltól minden egyes fordulónál.
Nem baj az, Qvasz Kocsmapilótánknak belefér az ilyen. A pozitívum az volt, hogy a két pont valami ló-legelő két itatója volt. Legrosszabb esetben, ha a motor megáll leterepelünk a legelőre, és vad vágtában visszacsalunk Gillespie-re.
Nick következő húzása az volt, hogy a nyolcasok végeztével közölte, most azonnal vigyem őt valami sosem hallott Flying T nevű magánreptérre. Én persze már nyúltam volna a GPS-hez, de ő tőle szokatlan határozottsággal megfenyegetett, hogy eltöri a kezem, ha hozzányúlok.
Jófej vazze... Eltévedésgyakorlat.
Nem csináltam ilyet konkrétan a PPL-em óta. A CPL vizsgának azonban része az ilyen, és hát be kell látnom, kissé elkanászodtam itt a teknikával az utóbbi időben. Szóval kiemelkedünk a koponyák vögyéből és nekiindulunk a nagyvilágnak. Nagy szerencse, hogy ezek a Cessnak maguktól sokkal jobban szeretnek repülni, mintha a CsePeti folyamatosan zavarná őket a koordinálatlan kormányrángatásával. Szóval kitrimmel, emelkedik, majd térkép kiterít a cockpitban, és próbáljuk megtalálni ezt a sosem hallott repteret. Kisvártatva megtaláltam, közben a repülőgép szinte magától kiemelkedett 4500-ra, szinten repült, és elkezdte az utasoknak felszolgálni a kávét, miközben a Mission Impossible 83-ik része ment a fedélzeti szórakoztató rendszeren. Mondtam már, hogy szeretek a 172RG-val repülni?
Két dolgot állapíthattam meg ezen kis kaland folyamán. Az egyik, hogy bár majd egy éve nem csináltam ilyet, ez a MOA gyerek rendesen belém gyepálta annó domini tavaly a PPL során a VFR navigációt, mert a mellékelt ábra szerint még mindig képes vagyok megkülönböztetni a Csendes Óceánt a parti hegységtől. A másik pedig, hogy a jenkik térképe alkalmas navigációra. Ez volt ugyanis gyakorlatilag az első alkalom, hogy érdemileg használtam a cuccost, és teljesen korrektül eltaláltunk A-ból B-be.
A szám meg kiszáradt annyit dumáltam közben, hátha Emil nem fossa le teljesen a bokáját, mire hazaérünk.

Postabontás kapcsán...
Gery: adj legalább pár napot, hogy beszerezzek valami erkölcstelenségre rávehető nőstényt, utána nyomatom a beszámolókat.

Trikó: Hehe. Az Ancsás sztoriról én is hallottam. Ez azonban a mai világban nem fordulhat elő. Itt ha a megrendelő netán fizetne, a cég szerintem csak annyit mondana, hogy jó utat fiúk, nagyon szorítunk nektek. A viccesebb, hogy ha netán összejönne, és a sis-nek döntenie kellene, Edi vagy szerény személyem menjen-e az útra, melyikünknek mondaná: Nagyon fogsz hiányozni :-)
Nade csak gonoszkodom, nyilván azért lelövetni nem fogja magát senki. Meghát ez az egész lényegében egy sör melletti beszélgetés kapcsán merült fel. 99%-ot adok magamnak, hogy nem fog összejönni, vagy a végén kihagynak a buliból.
Azon az indexen, meg csinálj már valami rendet, mert azt a kuplerájt, ami ott mostanában lett, már ciki olvasni is.

Nah ennyi nektek a hétvégi adag, én meg megyek aludni, mert holnap neki kell állni a borzasztó... csajozás ám a nagy büdöset. Tanulás gyermekeim.

Na pusszanat