Közben az történt, hogy hazajöttem. Ez a tevékenység persze a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a civil háztartások túlnyomó többségének esetében szinte mindennapinak mondható. Nemúgy azonban kocsmapilótáéknál, ahol kisebbfajta népünnepély keretében - tüzijátékkal, karnevállal valamint a tavalyi hízó (nem az anyós - a másik fajta) levágásával - szokás az ilyen alkalmakat emlékezetessé varázsolni.
Bár (többek között) a tüzijáték (is) elmaradt ezúttal, az őrület csipetcsapata mégis kitörő lelkesedéssel üdvözölte a rég nem látott Pater (illetve jelen esetben Peter) Familias hazaérkezését - konkrétan három és fél másodpercig. Ezután mindenki visszatért az általam érzéketlen bunkóként megszakított Bogyó And Babóca nézéshez. Nekem pedig jótékonyan engedélyezték az estebéd halászás-vadászás-gyüjtögetés keretében való beszerzését (vietnami leves gyüjtögettem a sarokról, érdemes kipróbálni https://www.facebook.com/orientalsouphouse).
Konkrétan három napja próbálom ezt a szokásosnál is értelmetlenebb blogbejegyzést valahogy összehozni és kb naponta pár mondatonként sikerül. Ez persze várható volt. A jelenlegi munkám három hétre elszakajt a csipetcsapattól, így amikor hazatérek (amerikából jöttem, mesterségem címere... Samsonite-bőrönd jeligével) baromi jól esik kivennem a részem a háziasított munkából.
Úgyhogy most abba is fejezem ezt a sztorinak nem mondható valamit. Majd igyekszem valami normálisabbat összehozni esténként.
Ja, jut eszembe: néz ide még egyáltalán valaki?
Na csőőő!
2 megjegyzés:
Néz, úgyhogy remélem alakul a folytatás :)
Semmi folytatás? :D
Megjegyzés küldése