Ipon szájonváglak...

Kellemes hétfő reggelt.
Remélem a hét csak jobb lesz majd, mint a mai nap.
Én jól bevállaltam magam az elkövetkező pár hétre. Alakul ugyebár a CPL, ha minden igaz elméletből kedden vizsgázom. Utána a gyakorlatit még nem tudom, mert a svédek rendszeresen lenyúlják a gépeket, de remélem két héten belül az is meglesz. Eközben bevállaltam az oktatói tanfolyást. Ehhez itt a teljes anyagból kell csinálni óravázlatokat. De úgy a teljes anyagból, hogy gyakorlati és elméleti oktatást beleértve. Persze kilencen vagyunk a csoportban, a nyolc svéd felosztotta magát négy darab kétfős csoportra, a Kocsmapilóta meg oldja meg, ahogy tudja. Ott akor kicsit lázongtam, de aztán úgy döntöttem, leszarom. Amúgy is jobban tudok egyedül dolgozni, mintha még egy 20 éves nyikhajjal is bajmolódnom kellene, aki másfél éve látott repülőt életében először közelről (addig ilyet csak legóból rakosgatott), most pedig úgy gondolja, van olyan mennyiségű és minőségű tapasztalata, amit megéri átadni az ifjú növendékeknek.
De persze csak gonoszkodom itt, hiszen mindegyiküknek olyan 250-300 órája van, szemben az én karcsú 140-emmel. Persze ebben az országban a CPL-be beleszámít a vitorla idő is, így ha nagyon fel akarok vágni (nem szoktam, csak amikor már nagyon unom elmagyarázni, hogyan lesz nekem 150 órával CPL-em, akkor néha egyszerüsítek), azt mondhatom, hogy van 240 órám. Nem is hangzik rosszul. Bár lenne már annyi motoroson. Esetleg kétmotoroson? Vagy hagyjam abba az álmodozást?
Tényleg az egyetlen gondom a srácokkal, hogy az az érzésem, annyira gyorsan nyomatták őket keresztül a képzésen egy év alatt, hogy nem nagyon volt idejük megemészteni a tapasztalatukat. Ami persze érthető, csak nekem már amikor a PPL-em elkezdtem voltak ötleteim (sőt jegyzeteim), hogy ha egyszer odakerülök, mi az, amit a növendékeimnek átadnék, ők pedig készpénznek fogadnak el mindent, amit oktatóktól hallanak. Nem lázadok én, csak bennem mindig van egy pici kérdőjel mindennel kapcsolatban. Tudja a franc... Lehet, csak én vagyok túlságosan öntörvényű. Persze amilyen arrogáns, nagyképű, bunkó vagyok, még az is lehet, majd jól pofára ejtem saját magam.

Inkább elmesélem, hogy volt Halloween party.
Ha emlékeztek Pernillára, ő most a marketing manager (ezt nem "menedzser"-nek kell olvasni, hanem ahogy látjátok: m-a-n-a-g-e-r), ő szervezte a saját házában. Gondolkoztam minek is kellene öltöznöm, aztán a legegyszerűbb megoldást választottam. Svéd túrista lettem. Hehe! Kiderült, hogy egy pár gyereknek egész normálisra fejlődött humorérzéke van. Van itt egy ilyen "gyerek-csináló" sapkám, feltettem egy napszemüveggel, arra darab papírt, nehogy leégjen az orrom, nyakamba akasztottam egy rakat snooz dobozból összefűzött nyakláncot, felhúztam kb a melkasom aljáig egy övtáskát, kék pólóra felvettem egy sárga inget, és kölcsönkértem a Pehr nevű sráctól a zászlójukat, amit a lakásuk elé szoktak kitenni. A snooz az egy ilyen svéd szokás. Kis tea-zacskóba csomagolt dohány, amit a felső ínyük és az ajkuk közé raknak. Ők, mert csak a svédek csinálják, hogy nekem honnan volt három üres dobozom, ne is kérdezzétek :-)
Tyúúú ezt még el kell mesélnem. Pár srác a svédektől nőnek öltözött, vagy angyalnak. Hát baszkikáim, azt eddig is tudtam, hogy van ezekben az északiakban valami nőies, de hogy ennyire azt álmodni nem mertem volna. Nem tudom a vikingek mit csináltak szaporodás helyett, de szerintem többet foglalkoztak a fókákkal, mint a csajaikkal, mert, hogy ezek a gyerekek itt nem kemény kötésű tengeri medvék leszármazottai az tuti. Nem akarom ragozni, de amikor hátulról összetéveszthető, és elölről is kell pár pillantás, az azonosításhoz... Vagy lehet, nekem kellene sürgősen valami dugnivaló csirke után néznem?

Szóval ez volt a szombat este.
A Kelly ügy végére került pontot meg megtoldottam még kettővel.
Kelly...
Úgy döntöttem, jelenleg pontosan 1000-szer több és fontosabb dolgom van itt, mint hogy egy ilyen jószándékú, kedves, ámde teljesen és totálisan sérült csajjal foglalkozzam full-time. Ha hív-hív, ha nem-nem. De az, hogy se nem dugunk se nem találkozunk, csak lelkiismeret furdalásunk van ezen kettő elmulaszátástól, azt egy kicsit meguntam. így elmagyaráztam neki, hogy ez így nem fog működni, de egy picit sem. Erre persze megkérdezte, hogy akkor már nem is akarok-e vele soha többé beszélni? Hát, mondom, dehogynem. beszélni beszélhetünk... Majd elújságolom neki ezen a héten kit dugtam meg. Ha ez neki jó. Csak azt nem értem, miért kellett nekem ehhez egy hónapot szenvednem. Na mindegy. Amint már talán említettem, én vagyok a barom.

A héten egyáltalán nem repültem. Ez egy picit elgondolkodtatott, de jövő héten ha minden igaz, már kicsit jobban alakulnak majd a lehetőségek. A vicc az, hogy a svédeknek egyre több a növendékük, gépet viszont nem nagyon akarnak vásárolni. így pl ez az egy szem nyamvadt RG full-time ki van használva. Persze mint mindenben a svédeknek itt is prioritásuk van. Illetve volt, amíg fel nem emeltem a szavam, hogy: Ácsi, és a CsePetivel mi a bánat lesz? így a jövő héttől úgy tűnik egyenlő feltételekkel indulunk. Persze mehetnék sima 172-essel (Mikikém, csak hogy üssön a guta, azért elmondom, hogy az általam "simának" titulált 172-es 180 Lóerős, 2001-es, full-IFR, Bendix-King GPS-szel, meg robottal [ami persze nem működik, dehát ez részletkérdés]), de az 20 dolcsival több, annyit meg nem fogok kifizetni.
Csórók voltunk otthon is, itt meg csak fokozódott a helyzet.
Mai vacsorám két darab répa volt :-) (csak anyukám el ne olvassa)

Nah, több értelmeset nem tudok agamból kinyögni, holnap válaszolok a commentekre.
Pusszantás