Tévedésben éltem eddig. Azt hittem ugyanis, hogy ez a blog-írás csupán jó poén, amivel elszórakoztatom magam. Ehhez képest falháborodott megkeresést kaptam az imént, hogy merre késik mostanában az újabb élménybeszámoló. Köszönöm szépen az érdeklődést, higgyétek el, nagyon igyekszem olyan rendszeresen írni, amennyire energiám és időm engedi (ez pedig nagy szó, lévén hogy nálam rendszertelenebb ember felkutatásához komoly szuper-számítógépek bevetése szükséges), de ez az utóbbi hét eddig, még a megszokottnál is nagyobb kupleráj volt.
Úgyhogy gatya felköt, pofa befog, és mindenki kapaszkodjon, mert bár most sincs túl sok időm, meg fogom kísérelni a lehetetlent, és minden eddigi felmerült kérdésre választ adni.
IFR elméleti tanagyaggal kapcsolatban azt tanácsolnám minden delikvensnek, aki nem szeret tanulni, hogy végezzen inkább jogi egyetemet, vagy Műegyetemet, vagy közgázt, vagy bármilyen komoly felsőoktatási intézményt, mert ennyit magolni jogszabályokat, paragrafusokat, meg mindenféle rettenet elméleti háttértudást, ami az FAA (az amcsi légügyi hatóság) szerint ahhoz kell, hogy ne pusztuljak el az első befelhőzésnél, nem fehér-embernek való az tuti hótzicher. Ezektől a műszeres útvonaltérképektől meg már jojózik a szemem. Tiszta burda az egész. Kis tehetséggel a San Diego és Los Angeles közötti útvonaltérkép alapján egész helyre kis kardigánt lehetne ficcenteni.
A Suli. Ahhoz, hogy megértsétek a suli képességét papírok intézésével kapcsolatban, hadd meséljem el, az első tortúrámat, még otthon, szeretett, és biztonságos hazámban, Hungary-ban. Felvettem a kapcsolatot a Pernillával, aki a suli marketingese, és ő a felelős a külföldi növendékek mindennapjaiért. Hosszas és fárasztó egyeztetések után (már akkor realizálnom kellett, hogy a 9 órás időeltolódás nem könnyíti meg az ügyintézést), kedvesen közölte, hogy ha komolyak vele a szándékaim, ugyan fizessek már neki egy kisebb vagyont. Nekem kissé fennakadtak a szemeim, de hála a mögöttem álló szponzoroknak, valamint már akkor is komoly rajongótáboromnak sikerült átutalni a pénzt. HAH! Mekkorát tévedtünk. Merthogy sikerülni sikerült… Úgy eltüntetni a pénzt a magyar számláról, mintha ott se lett volna. Ezek után körömrágós várakozás következett. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a sulinak ezekben a napokban volt egy komoly balesete. Gillespie-ről felszállás után, kiemelkedés közben a N9531B lajstromjelű Cessna 172RG típusú (ugyanaz amivel én repülök, csak állítólag bivalyerős motorral, meg sima pörgettyűs iránytű helyett HSI-vel) repülőgépük összeütközött egy Cessna 182-es repülőgéppel. Mindkét gép, az ütközés erejétől, darabokra hullott, majd a becsapódás során megsemmisült. Ez volt a hivatalos változat. Az én szerény magánvéleményem pedig, hogy egy 72 éves vén trotty, aki kettőig nem látott levadászta ezeket a szerencsétleneket, akik IFR alatt repültek, és semmit nem láthattak, mert a tatter hátulról és alulról érte őket. Szomorú eset, de hát balesetek történnek (jómagam is kivettem a részem sok bajtárssal együtt a 2004-es dunakeszi Zlin-43-as balesetéből, valamint lassan múló emlékeiből), és az ember túlteszi magát rajtuk. Ehhez képest a Pernilláék eltűntek, mint az ominózus szürke szamár a sokat emlegetett földközeli csapadékban. Az utolsó infó az volt, hogy ők biza semmiféle pénzt nem kaptak. Másfél héttel azután, hogy egy kisebb banánköztársaság egész éves GDP-jét sikerült önszántunkból eltűntetnünk saját számlánkból. A következő napokban egy sor kisebb infarktus, valamint agyvérzés alapos gyanújával többször beszállítottak a Fregatt nevű rehabilitációs intézménybe intenzív kúrára. Végül több földrészt átívelő probléma-megoldási projekt eredményeként, sikerült egy másik fószerral kapcsolatba lépni itt a sulinál (Pernilláról kiderült, hogy komolyan megviselte a baleset, és szabad idejében a saját, valamint az elhunytak családjának lelkét ápolta), aki végül kezelésbe vette ügyemet, és vállalta, hogy elküldi a vízumomat, lévén, hogy a pénz hálistennek rendben megérkezett.
Ezek után a faszi eltűnt (ez nálam azt jelenti, hogy végérvényesen és javíthatatlanul elérhetetlenné vált bármely polgári célú felhasználásra készült kommunikációs eszköz számára).
Na ezen én már meg sem lepődtem, hanem pusztán sportból megpróbáltam elérni a Pernillát. Meg sem lepődtem amikor sikerült. Szerintem váltják egymást, hogy amikor az egyik betegre röhögte magát az én szivatásomon, a másik késedelem nélkül át tudja venni a helyét. Összeszokott banda ez, én mondom. Pernilla gyorsan közölte, hogy a vízumom késedelem nélkül úton lesz.
Majd eltűnt.
Három nap múlva sikerült elérnem a faszit, aki azt állította, hogy küldött két e-mail-t a yahoo-s címemre, de a mailer Daemon visszadobta őket. Peeeersze. A Mailer Daemon a weblapmanóhoz ment házibuliba, jól bebasztak, majd kitalálták, hogy mostantól kezdve a CsePetit fogják szívatni ezerrel, mi? Hiszem ha látom. Szóval kiderült, hogy az eredeti jelentkezési lapomon még valamiket ki kell töltenem. Ezt megtettem, majd a jelentkezési lapot lefénymásoltam, bescanneltem, el e-mail-eztem, elpostáztam, valamint feltettem az összes fizetős, bizarr pornó-site-ra, hogy hátha ezúttal valahogy mégis eljut az információ a címzetthez. Nem tudom végül melyik jött be (mondjam, vagy mutassam, hogy szerintem a bizarr pornó) de ezúttal minden simán ment. A fószer adott nekem egy kódot, amellyel a Fed-Ex-nél le tudtam csekkolni, merre jár a vízumkérő lapom.
Naná, hogy nem működött, naná!
Három napig próbálkoztam vele, majd felhívtam a Fed-Ex-et, ahol közölték hogy a 18 számjegyből csak az első 12 kell. Kérdeztem tőle, nem kellene-é ezt talán megemlíteniük a site-jukon. Mire udvariasan közölte, hogy én vagyok a barom, és ugyan mondjam már meg, hogy hogy jutottam egyáltalán a maradék hat számhoz, merthogy nincs az a nyomorult cég amelyik 18 számjegyű kódot használna. Én kínomban csendben röhögtem magamban, és megpróbáltam a maradék hat számjeggyel belépni a www.weird-animal-hardcore-sex.com-ra. De nem csak ez volt ám az öröm az életemben aznap. Megkérdeztem ugyanis a Fed-Ex-es mukit, hogy ha már ott van, megnézné-e, hogy mikor és milyen címre érkezik majd a küldemény. Rövid kattogás után közli, hogy semmilyenre, ugyanis a feladó olvashatatlanul töltötte ki a címzett rublikáját.
ANYÁD!!!
No problemo, mondtam magamnak, és a telefon romjaira pillantva a mobilomról tárcsáztam a Fed-Ex számát. Persze végül megoldottam a dolgot, és legnagyobb meglepetésemre Március 20-án, bár gyanakvó tekintettel, de Los Angelesben beengedtek az országba.
Lakás kérdésben kissé rövidebb a sztori. Megérkeztem SD-ba, jet-lag persze alig volt, és közölték, hogy még nincs lakás kb 5 napig. Én nyugodtan Pernillára emeltem szexi pilláimat, és azon tanakodtam, ugyan MIÉRT IS LENNE? Mentségükre legyen mondva, elkvártélyoztak az egyik állandóra fenntartott lakásukban egy apartman komplexumban ingyen és bérmentve arra az időre. Közben Pernilla megpróbált rávenni, hogy ha majd átköltözöm a Majestic-ba (innen írok most is), költözzem össze egy Bahrein-i növendékkel, aki - minő meglepetés - a Hussein névre hallgat. Nekem ezzel nem is lett volna problémám, ha nem találkozom egy Marc Picton nevű sráccal, aki időt gyűjteni volt a sulinál, és könyörgött, hogy hadd költözzön majd ő össze velem, merthogy most a bahreini srác lakótársa és nemes egyszerűséggel az „animal” jelzővel aposztrofálta Hussein életvitelét. Ravaszul Pernillára néztem, és finoman tudtára adtam, hogy ebbe a csapdába nem kívánok belesétálni.
Ő Marc. Beköltöztem vele ebbe az egy szobás lakásba, ahol most is lakom, és teljesen jól elvoltunk másfél héten keresztül, mikor is egy nap hazajött, és elkerekedett szemekkel mesélte, hogy kapott egy e-mailt miszerint három nap múlva úton lesz a Virgin járatán Londonba. Kiderült, hogy valami befejezetlen melóval kapcsolatban kell visszamennie ASAP (As Soon As Possible, én ezt magyarra DQGY-ként fordítanám. Ahol is DQGY=De Qrva Gyorsan). Minden gyanakvásom ellenére úgy tűnik, hogy ezúttal nem a Pernilláék keze volt a dologban. Marc visszament, de úgy, hogy előtte kifizette egész hónapra a lakbér ráeső részét. Hussein-t a suli nemes egyszerűséggel úgy rúgta ki gyenge teljesítménye miatt, hogy a lába nem érte a földet, később egy haverom a California Flight Academy-nél mesélte, hogy a skandinávok hozzájuk küldték, majd két hétre rá, a srác eltűnt a föld színéről. Megjelent viszont az FBI, és érdeklődött egy Bahrein-i személy hollétéről.
Véleményem? Pernilláék bekaphatják. Méghogy én költözzem össze a Husseinnel. Hát nem normális emberek vannak körülöttem, az tuti.
Ezek után a hónap maradékában lakást kerestem, mert újabb lakótársat nem tudott adni a suli, nekem meg se vérnyomásom, se pénzem 800 dollárt fizetni egy lakásért, amíg ők találnak valakit mellém. A hónap végén aztán a Pernilla a nyakamba akarta varrni, hogy nem értesítettem őket 30 nappal a kiköltözésem előtt, hogy nem kívánok tovább az ingatlan bérlője maradni. Nem ám a túrót! Mikor a MArc hazament, még aznap bementem az irodájába, és megbeszéltem vele, hogy amint tudok kiköltözöm. Szedjen Cavintont, vagy nemtom. Finomságomat félretéve egy kellemes beszélgetés kapcsán elmondtam neki, hogy ők kifizetik a következő hónap felét, én a maradékot, és minden vágyukkal ellentétben egy újjal nem nyúlhatnak a depositomhoz. A depositot a lakás kapcsán tettem le, a Majestic-hez, és visszakapom ha kiköltöztem. A Pernilla ezt a pénzt akarta felhasználni, hogy kifizesse a lakbér felét májusra.
Majd ha a kisnyúl háton csavar cicamica.
Így most ebben a hónapban úgy laktam itt, mintha lakótársam lett volna, de most már ki kell költöznöm. Ez a történet. A lakótársamról majd tudósítok, ha kicsit jobban megismertem. Egyelőre annyi infóm van, amennyit a múltkor írtam. Keresztény Palesztín, és NEM pilóta (geri), hanem villamos mérnöknek tanul valamelyik egyetemen.
És akkor most postabontás, de röviden, mert otthon már majdnem dél van, és az itt azt jelenti, hogy keresztbe áll a fülem a fáradságtól.
Geri: Ikrek??? Apádnak azt a vasporos seggit.
Bozótharcos: Amerikai filmhős??? Lásd gerinek írt válaszomat. Azoknak van egy forgatókönyvük, és a végén 16 millió dolcsit akasztanak le, hogy neked másfél órára hajléktalanok legyenek. Amúgy nem is bánnám, csak jönne már az ügyeletes szőke cica, akit megmenthetek, és véresen, koszosan magamévá tehetném sokkos állapotában (bár ahogy itt a mázlimat ismerem, kiderülne róla, hogy AIDS-es, valamint feljelentene zaklatásért, majd jönne a a hülye-barom-állat cukor- és IQ-mentes rohadtnagy feka pasija és háromszor lepörgőrúgná a fejemet).
Miki: Jajaja, ez Gillespie, majd felrakom a linkek közé. Megismertelek, olvasom is a blogotokat, csak ritkán frissítitek, meg a 24 perc repülés leírása is kicsit karcsúra sikeredett. Több szaftos részletre lennék kiváncsi.
Najó, én most megyek és összeesem, ti meg kommenteljetek mint a hülye, ha már itt ennyit írtam nektek.
Ja most látom csak, hogy Apucinak nem is válaszoltam.
Apuci: Kabbe! Amúgy kösz J
Na pussz mindenkinek
Csövi
Úgyhogy gatya felköt, pofa befog, és mindenki kapaszkodjon, mert bár most sincs túl sok időm, meg fogom kísérelni a lehetetlent, és minden eddigi felmerült kérdésre választ adni.
IFR elméleti tanagyaggal kapcsolatban azt tanácsolnám minden delikvensnek, aki nem szeret tanulni, hogy végezzen inkább jogi egyetemet, vagy Műegyetemet, vagy közgázt, vagy bármilyen komoly felsőoktatási intézményt, mert ennyit magolni jogszabályokat, paragrafusokat, meg mindenféle rettenet elméleti háttértudást, ami az FAA (az amcsi légügyi hatóság) szerint ahhoz kell, hogy ne pusztuljak el az első befelhőzésnél, nem fehér-embernek való az tuti hótzicher. Ezektől a műszeres útvonaltérképektől meg már jojózik a szemem. Tiszta burda az egész. Kis tehetséggel a San Diego és Los Angeles közötti útvonaltérkép alapján egész helyre kis kardigánt lehetne ficcenteni.
A Suli. Ahhoz, hogy megértsétek a suli képességét papírok intézésével kapcsolatban, hadd meséljem el, az első tortúrámat, még otthon, szeretett, és biztonságos hazámban, Hungary-ban. Felvettem a kapcsolatot a Pernillával, aki a suli marketingese, és ő a felelős a külföldi növendékek mindennapjaiért. Hosszas és fárasztó egyeztetések után (már akkor realizálnom kellett, hogy a 9 órás időeltolódás nem könnyíti meg az ügyintézést), kedvesen közölte, hogy ha komolyak vele a szándékaim, ugyan fizessek már neki egy kisebb vagyont. Nekem kissé fennakadtak a szemeim, de hála a mögöttem álló szponzoroknak, valamint már akkor is komoly rajongótáboromnak sikerült átutalni a pénzt. HAH! Mekkorát tévedtünk. Merthogy sikerülni sikerült… Úgy eltüntetni a pénzt a magyar számláról, mintha ott se lett volna. Ezek után körömrágós várakozás következett. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a sulinak ezekben a napokban volt egy komoly balesete. Gillespie-ről felszállás után, kiemelkedés közben a N9531B lajstromjelű Cessna 172RG típusú (ugyanaz amivel én repülök, csak állítólag bivalyerős motorral, meg sima pörgettyűs iránytű helyett HSI-vel
Ezek után a faszi eltűnt (ez nálam azt jelenti, hogy végérvényesen és javíthatatlanul elérhetetlenné vált bármely polgári célú felhasználásra készült kommunikációs eszköz számára).
Na ezen én már meg sem lepődtem, hanem pusztán sportból megpróbáltam elérni a Pernillát. Meg sem lepődtem amikor sikerült. Szerintem váltják egymást, hogy amikor az egyik betegre röhögte magát az én szivatásomon, a másik késedelem nélkül át tudja venni a helyét. Összeszokott banda ez, én mondom. Pernilla gyorsan közölte, hogy a vízumom késedelem nélkül úton lesz.
Majd eltűnt.
Három nap múlva sikerült elérnem a faszit, aki azt állította, hogy küldött két e-mail-t a yahoo-s címemre, de a mailer Daemon visszadobta őket. Peeeersze. A Mailer Daemon a weblapmanóhoz ment házibuliba, jól bebasztak, majd kitalálták, hogy mostantól kezdve a CsePetit fogják szívatni ezerrel, mi? Hiszem ha látom. Szóval kiderült, hogy az eredeti jelentkezési lapomon még valamiket ki kell töltenem. Ezt megtettem, majd a jelentkezési lapot lefénymásoltam, bescanneltem, el e-mail-eztem, elpostáztam, valamint feltettem az összes fizetős, bizarr pornó-site-ra, hogy hátha ezúttal valahogy mégis eljut az információ a címzetthez. Nem tudom végül melyik jött be (mondjam, vagy mutassam, hogy szerintem a bizarr pornó) de ezúttal minden simán ment. A fószer adott nekem egy kódot, amellyel a Fed-Ex-nél le tudtam csekkolni, merre jár a vízumkérő lapom.
Naná, hogy nem működött, naná!
Három napig próbálkoztam vele, majd felhívtam a Fed-Ex-et, ahol közölték hogy a 18 számjegyből csak az első 12 kell. Kérdeztem tőle, nem kellene-é ezt talán megemlíteniük a site-jukon. Mire udvariasan közölte, hogy én vagyok a barom, és ugyan mondjam már meg, hogy hogy jutottam egyáltalán a maradék hat számhoz, merthogy nincs az a nyomorult cég amelyik 18 számjegyű kódot használna. Én kínomban csendben röhögtem magamban, és megpróbáltam a maradék hat számjeggyel belépni a
ANYÁD!!!
No problemo, mondtam magamnak, és a telefon romjaira pillantva a mobilomról tárcsáztam a Fed-Ex számát. Persze végül megoldottam a dolgot, és legnagyobb meglepetésemre Március 20-án, bár gyanakvó tekintettel, de Los Angelesben beengedtek az országba.
Lakás kérdésben kissé rövidebb a sztori. Megérkeztem SD-ba, jet-lag persze alig volt, és közölték, hogy még nincs lakás kb 5 napig. Én nyugodtan Pernillára emeltem szexi pilláimat, és azon tanakodtam, ugyan MIÉRT IS LENNE? Mentségükre legyen mondva, elkvártélyoztak az egyik állandóra fenntartott lakásukban egy apartman komplexumban ingyen és bérmentve arra az időre. Közben Pernilla megpróbált rávenni, hogy ha majd átköltözöm a Majestic-ba (innen írok most is), költözzem össze egy Bahrein-i növendékkel, aki - minő meglepetés - a Hussein névre hallgat. Nekem ezzel nem is lett volna problémám, ha nem találkozom egy Marc Picton nevű sráccal, aki időt gyűjteni volt a sulinál, és könyörgött, hogy hadd költözzön majd ő össze velem, merthogy most a bahreini srác lakótársa és nemes egyszerűséggel az „animal” jelzővel aposztrofálta Hussein életvitelét. Ravaszul Pernillára néztem, és finoman tudtára adtam, hogy ebbe a csapdába nem kívánok belesétálni.
Ő Marc. Beköltöztem vele ebbe az egy szobás lakásba, ahol most is lakom, és teljesen jól elvoltunk másfél héten keresztül, mikor is egy nap hazajött, és elkerekedett szemekkel mesélte, hogy kapott egy e-mailt miszerint három nap múlva úton lesz a Virgin járatán Londonba. Kiderült, hogy valami befejezetlen melóval kapcsolatban kell visszamennie ASAP (As Soon As Possible, én ezt magyarra DQGY-ként fordítanám. Ahol is DQGY=De Qrva Gyorsan). Minden gyanakvásom ellenére úgy tűnik, hogy ezúttal nem a Pernilláék keze volt a dologban. Marc visszament, de úgy, hogy előtte kifizette egész hónapra a lakbér ráeső részét. Hussein-t a suli nemes egyszerűséggel úgy rúgta ki gyenge teljesítménye miatt, hogy a lába nem érte a földet, később egy haverom a California Flight Academy-nél mesélte, hogy a skandinávok hozzájuk küldték, majd két hétre rá, a srác eltűnt a föld színéről. Megjelent viszont az FBI, és érdeklődött egy Bahrein-i személy hollétéről.Véleményem? Pernilláék bekaphatják. Méghogy én költözzem össze a Husseinnel. Hát nem normális emberek vannak körülöttem, az tuti.
Ezek után a hónap maradékában lakást kerestem, mert újabb lakótársat nem tudott adni a suli, nekem meg se vérnyomásom, se pénzem 800 dollárt fizetni egy lakásért, amíg ők találnak valakit mellém. A hónap végén aztán a Pernilla a nyakamba akarta varrni, hogy nem értesítettem őket 30 nappal a kiköltözésem előtt, hogy nem kívánok tovább az ingatlan bérlője maradni. Nem ám a túrót! Mikor a MArc hazament, még aznap bementem az irodájába, és megbeszéltem vele, hogy amint tudok kiköltözöm. Szedjen Cavintont, vagy nemtom. Finomságomat félretéve egy kellemes beszélgetés kapcsán elmondtam neki, hogy ők kifizetik a következő hónap felét, én a maradékot, és minden vágyukkal ellentétben egy újjal nem nyúlhatnak a depositomhoz. A depositot a lakás kapcsán tettem le, a Majestic-hez, és visszakapom ha kiköltöztem. A Pernilla ezt a pénzt akarta felhasználni, hogy kifizesse a lakbér felét májusra.
Majd ha a kisnyúl háton csavar cicamica.
Így most ebben a hónapban úgy laktam itt, mintha lakótársam lett volna, de most már ki kell költöznöm. Ez a történet. A lakótársamról majd tudósítok, ha kicsit jobban megismertem. Egyelőre annyi infóm van, amennyit a múltkor írtam. Keresztény Palesztín, és NEM pilóta (geri), hanem villamos mérnöknek tanul valamelyik egyetemen.
És akkor most postabontás, de röviden, mert otthon már majdnem dél van, és az itt azt jelenti, hogy keresztbe áll a fülem a fáradságtól.
Geri: Ikrek??? Apádnak azt a vasporos seggit.
Bozótharcos: Amerikai filmhős??? Lásd gerinek írt válaszomat. Azoknak van egy forgatókönyvük, és a végén 16 millió dolcsit akasztanak le, hogy neked másfél órára hajléktalanok legyenek. Amúgy nem is bánnám, csak jönne már az ügyeletes szőke cica, akit megmenthetek, és véresen, koszosan magamévá tehetném sokkos állapotában (bár ahogy itt a mázlimat ismerem, kiderülne róla, hogy AIDS-es, valamint feljelentene zaklatásért, majd jönne a a hülye-barom-állat cukor- és IQ-mentes rohadtnagy feka pasija és háromszor lepörgőrúgná a fejemet).
Miki: Jajaja, ez Gillespie, majd felrakom a linkek közé. Megismertelek, olvasom is a blogotokat, csak ritkán frissítitek, meg a 24 perc repülés leírása is kicsit karcsúra sikeredett. Több szaftos részletre lennék kiváncsi.
Najó, én most megyek és összeesem, ti meg kommenteljetek mint a hülye, ha már itt ennyit írtam nektek.
Ja most látom csak, hogy Apucinak nem is válaszoltam.
Apuci: Kabbe! Amúgy kösz J
Na pussz mindenkinek
Csövi
1 megjegyzés:
Csákesz!
Igyekszünk, igyekszem, csak a "jobbára eseménytelen repülésekről 5 oldalt írás" tudományát még nem sajátítottam el kellőképpen ;) Kiegészítésként akkor még annyit hogy az is jószar érzés amikor felszállás után jobbra kifordulsz és kb 20 méterre mész el a fák fölött úgy hogy a lágy tavaszi szellő a bal szárnyat a jobb oldali helyére szeretné billenteni és fordítva.
Legjobbakat
Mick
Megjegyzés küldése