Ég a város, ég a ház is...

Komolyan!
Ilyenekkel nem viccelünk.
Néhány rajongómmal sikerült találkoznom otthoni villámlátogatásom alkalmából, másokkal csupán távolbabeszélő készüléken tudtam kapcsolatot teremteni, akikkel pedig egyik csatornán sem tudtam kommunikálni azoktól elnézést kérek.
Otthoni villámlátogatásom, valamint Boeing 777-es jump-seat-en való közlekedésem leírásánál azonban sokkal érdekesebb történet, hogy mindjárt leég fél San Diego. Persze ha infrastruktúra marad (értsd internet, und laptop) majd beszámolok a fenti két témáról is (megjegyzem ha nem marad fent nevezett stukstúra arról szerintem még a Magyar királyi Televízió is beszámol majd).
Szerény személyem visszavánszorgott ide a nyugati civilizáció határmezsgyéjére, elégedetten hátradőlt kinyitható nyugágyában élvezettel elszellentette magát minek hatására leégett fél San Diego megye.
Húvazze, gondoltam, Náncsi-néni tepsics csülke még mindig jó hatással van rám.
Komolyan! A svédekhez alig találtam oda reggel. Nagy sárga olá felhő borítja itt a világot. Állítólag narancssárga lángokat is lehet látni valamerre (szerintem kamu, én nem láttam egy lángot sem). Mondjuk jellemző az indiaiak logikai készségére, hogy én krákogva mentem a menedéket jelentő épület felé (mármint, hogy menedéket, mert légkondicionált, nehogy elkezdjenek itt nekem aggódni, még nem evakuálunk), ez meg kint áll a füstben és mit csinál? Kitalálják a nyájas olvasók? Nem?
Dohányzik.
Baszki, mondtam neki, futsz száz métert jut annyi füst a tüdődbe, hogy fél Kalkutta rákot kaphat tőle, te meg itt nyomod a bagót? Nem mondom, elég laza.
Szóval azóta válságstáb tagja vagyok.
Ez nem tudom mit jelent. Azt hiszem azért lettem válság stáb tagja, mert nem volt más dolgom. Ki tudja, legközelebb nem lesz mit tenni, lehet sajtó konferenciát is tartok.
Komolyra fordítani a szót... Nem érdemes. Van némi esélye hogy menni kell, össze van készítve minden lényeges cuccom. Egy kis zacskóba 1 pár zokni, egy alsónadrág és póló. Tűzálló vaskazettában a repülési naplóm és a szakszóim. És két rohadtnagy bőröndben az eddig összegyűjtött könyvek, papirok, oktatási segédletek... Szóval életem értelme.
Na most eszem egy tűzkövön sült pizzát, és jelentkezem, ha vannak fejlemények (atom-nagy poén, komlyan csak azért várom, hátha kitör itt egy vulkán, mert akkor el lehet sütni ugyanezt lávakővel... Aúúúú).

U.i.: Minden nyájas olvasó kéretik a vaddisznó-, őzike-, afrikai ugróegér-. valamint úgy páros-, mint páratlanujjú patás hibáktól eltekinteni, melyekre Apuci oly figyelmes, nevelő szándékkel a figyelmet volt szíves felhívni. Néhe mindenki életében el kell hogy érkezzen egy pillanat, amikor újra meg kell tanulnia magyarul. Nem szégyen az... gondolom.
Na pussz