190@37G53

AMS 23DEC2013

Karacsonyi ajandeknak nem is rossz. A cimben szereplo szel-informaciot hallva kellemes izgalom fogott el. 

Teleportáció

Nos, akinek a legutóbbi bejegyzésből nem egyértelmű (javaslom a pszichiátriai intézmények sürgősségi ellátásban való felkeresését), annak elmagyarázhatom, hogy jelenlegi barlang–hajlékunka egy, jelenleg hét hónapos, vadmacsek–palántával vagyunk kénytelenek megosztani.

 "Vagyunk kénytelenek" mivelhogy ilyen szociális intezmények hivatottak elbírálni az ilyen és ehhez hasonló "anya–apa–holafaszombavagytokmár–miértnemkapokmostazonnalcicitakurvaéletbe" típusú jelzőberendezések jogszabályoknak megfelelő ellátását amely (ellentétben az evolucionárisan kialakult ösztönös reakciótól, miszerint "hagyjálbékénmennjaludni!") mindenféle éjszakábanyúló "Don't Worry Be Happy" és "Sound of Silence" dúdoló – nochdazu éneklő – eljárást tartalmaz, melynek nem–teljesítése esetén jelzőrendszer megvonást foganatosítanak.

Látom ám az értetlen pislogásotokat.

Sok a duma, kevés a kép, nem tudjuk miről van szó.

Ehh, el vagytok szokva a kulturális stílustól

Nesztek egy kis könnyítés

Őfelségessége I. Aniston, Popcorn, Freak–O–Zoidberg, Grouch–Potato, Van-Vleck Ács

(És itt jegyezném meg enyhe ingerültséggel, hogy - bár ez utólag már nem fog kiderülni - kb egy hete próbálkozom ennek az egy nyomorult képnek a feltöltésével. Azóta rég elfelejtettem, eredetileg miről is akartam írni, hova akartam eljutni a blogg-al. Gyakorlatilag kész vagyok teljes egészében feladni az egész bloggolást, mert ahogy elnézem az elmúlt hét év alatt, ha lehet, a technológia csak visszafele fejlődött.)

Najó. Nyuxi van.

Szóval Popcorn névre hallgató (illetve nem-hallgató) brand-new ismerősünk színesíti mostanában mindennapjainkat. Tényleg brand-new. 2013.05.07.-es dátummal hagyta el a gyártó-burkot, amivel kapcsolatos nem-tetszését azon nyomban kifejezésre juttatta. Ezen jó szokását azóta is megtartani látszik, és Popcorn-nak ifjú kora ellenére az élet majd minden területével kapcsolatban határozott és leginkább a szüleivel ellenkező véleménye van. Ennek hangoztatását pedig leginkább a késő esti órákra időzíti, azon belül is leginkább azzal kapcsolatosan fejezi ki nem-tetszését, hogy miért is kell neki hely-változtatás formájában a nagy-ágyból a kis-ágyba kerülnie elalvás (illetve értelemszerűen utólag elemezve nem-teljes-értékű-elalvás) után.

Úgy tűnik őkegyelmessége más dimenziókban tett utazásai során hozzászokhatott a teleportáció kényelmes technológiájához és a legnagyobb sajnálattal voltam kénytelen vele azt a szomorú tényt közölni, hogy sajnos ezt a fejlődést még nem sikerült ezen a bolygón értékelhető szinten előadni, így jobb lesz ha hozzászokik, hogy:

1. A teleportáció NINCS és amúgy is jobban tenné ha hosszászokna, hogy most az elkövetkező 90-100 évet ebben a valóságban kell eltöltenie, szóval CSITT!
2. A nagyok a nagy-ágyban alszanak, a kicsik pedig a kis-ágyban, szóval dupla-plusz CSITT, mert blogot kell irni, és nem tudok az üvöltéstől koncentrálni.

Mondanom sem kell, hogy egyik pontban sem számít a véleményem egy halvány lepke-fingnyit sem, így alternatív megoldásként fordulok ezen blogon keresztül a Föld nevű bolygó illetve az ismert Univerzum valamennyi intelligens (ha csak kis mértékben retardált az sem baj, jól megértjük majd egymást) életformájához:

Amennyiben önkénteseket keresnek Teleportációs Crash-Test-Dummy munkakörbe, kéretik a Kocsmapilótát számításba venni.
Jelige: Minél messzebb, annál jobb - vagy bal, nekem tökmindegy.

Na, mára ennyi.

Csövi

Lakótársak...

Tök jó, van lakótársam. 

Nem mintha még sosem lett volna effektíve "Lakótársam", de olyan még nem fordult elő a kocsmapilóta életében, hogy olyan humanoiddal ossza meg becses magánszféráját, akit egy hétnél tovább is el tud viselni (a humanoid jelző lényeges mert a mosogatóban tenyésző kedves lényekre ez természetesen nem vonatkozik). Pláne ha ebből mindjárt kettő is van.

Najó, asszem ezzel kapcsolatban van némi mesélnivalóm.

Most it hőbörögtök???

Hallom ám a gondolataitokat az interweb hálóján keresztül, hogy asszondja

– Mi ez?

meg

– Hogy képzeli?

meg

– Vérlázító pofátlanság!

És akkor? Hát eltelt három év a legutóbbi bejegyzés óta. Meg majdnem hét a legutóbbi normális blogos sztori óta. És? 

Örüljetek vazze, hogy még mindíg meg van a blog, meg én is, meg a mindenkori nyájas olvasó is (Ezt így szokják írni az igazi írók, ilyen szófordulat ez, nem kell komolyan venni).

Most komolyan, szerintem tegye magát mindenki a hőbörgése túloldalára, vegyen mély levegőt (én is azt teszem higyjétek el) és vágjunk bele...

...Azért itt a három pont mögött csak nektek, csak most, csak megsúgom, hogy nekem is kihívás újra nekiállni írni. Viszont összejött mostanra annyi minden, hogy nem bírom magamban tartani. Ez ilyen terápiás tevékenység most.

Nah, szóval az van, hogy vannak lakótársaim. És nem csak ez van, de az is van, hogy az egyiket ismeritek is. Na most akkor lehet menni a szabóhoz, hogy erre tessen szives lenni felvarrni egy olyan gombot... Nem azt, hanem ott azt a négy lyukút... Nem, hanem azt a barna színűt... Az lesz az...

Mivel úgyse találnátok ki sosem, álljon itt két bejegyzés a lakótársam bemutatásáról. Mindkét bejegyzés 2006 októberi

1. Amugy zajlik az elet, tanulok a CPL-re, meg a Wulfran nevu francia orultnek a volt csajat probalom megszeliditeni.
Kellynek hivjak, es egesz jofejnek tunik. Hatha hasznalhato valamire.

2. Szoval Wulfran nevu francia haveromnak (Hofi-val elve, aki mikor reszeg voltam, a haverom volt :-) volt egy baratnoje. Aki amikor a csigazabalo, bekanyelo pasija mellett felemelte pillait, tekintete egy igazi magyar legenyre vetodott. Szep szall legeny volt ez. Vagy 100 kilo ulve, 185 centi ehgyomorra, es nadragja ingerlon dudorodott, ahol kell...

Hat igen. Emlékeztek még? Ez után következett némi szenvedéstörténet amely stációinak részletezésétől most kivételesen jotékony hangulatomra való tekintettel megkímélnélek benneteket.

Szóval itt lakik most a Kelly meg a másik lakótársunk, aki valamivel nehezebb eset, mert kommunikációs nehézségeink csak valamiféle földönkívüli civilizációval való találkozás keretei között fellépő problémákhoz hasonlíthatók. A jelenlegi ismert univerzumban elképzelhető egyetlen kommunikációs metódussal sem sikerült értékelhető kapcsolatot létrehoznunk, így most törekvéseink kimerülnek valamiféle átmeneti tűzszüneti állapot létrehozásán, melynek keretében mi minden élettani tevékenyégünket lakótársunk igényeinek rendeljük alá, Ő pedíg cserébe rövid időkre abbahagyja a társaival való kapcsolatfelvételi kisérleteit. Ezeket nagy energiájú, magas frekvenciájú hangképzés formájában teszi.

A tűzszüneti tárgyalások egyelőre jól haladnak, és amilyen magabiztossággal képviseli saját érdekeit, arra következtetünk, hogy lakótársunk legalábbis valamilyen képzett földönkívüli diplomata, vagy valamely Alfa–Centauri faj királynője, netalán egy kisebbfajta istenség lehet. 

Hát ez a sztori egyelőre.

Mivel pedig én egy ilyen "why–not" típusú srác vagyok, úgy döntöttem mostanában többször is beírok ide majd valamit.