Fényképezőgép & Mindennapok

Kezdeném a cím második részével.
Ismét végetért (illetve véget érni látszik, ki tudja mi történik a maradék két órában) egy mindennap. Érdeklődéssel olvastam saját blogomat, méghozzá a közelmúltban közzétett, kissé kesernyés, valamint szarvashibákkal megtűzdelt (megtűzdeltről jut eszembe... kis őzgerinc, vörösboros mártással, áfonyával és bugonya krokettal... kissé ismét be vagyok sokallva a hamburgertől... szerintem) blog bejegyzésemet. Egy havi oktatáshoz képest rendesen magam alá kerültem azokban a napokban. Ebből azonban jelentem mellékhatás nélkül felgyógyultam... Illetve... Egyvalami visszamaradt.
A cinizmusom.
Eddig is volt, csak azóta kriminális magasságokba fejlődött.
Mai napom egyik fénypontja egy olyan növendékem, akinek halvány lila segédfogalma nincs, miért is akar repülőgépet vezetni. Eleddig baráti 65 óránák jár és még csak egyszer repült egyedül. Hozzám csak nemrégiben került, kb két hete, azzal a céllal, hogy engedjem el újra egyedül. Az első repülését még betudtam szokásos kihagyás utáni rozsdásodásnak, de amikor a második és harmadik alkalommal az esetek több mint felében veszettül igyekezett a repülőgépet romhalmazzá varázsolni, elkezdtem gyanakodni. Azóta kb hat órát repültem vele iskolakörön, és teljesen véletlenszerűen a második, harmadik illetve igény szerint későbbi körön fakultatíve megpróbál véget vetni szánalmas kis életünknek. Az eddigi legaranyosabb húzása volt, amikor az első fordulót (laikusoknak, ebben a szakaszban még erőteljesen emelkedni ildomos) -1200-as varióval és teljes fordulatszámon üvöltő motorral 130 csomós sebivel teljesítette. Szóval az ilyeneket csak jó humorral, kötél idegekkel, valamint megfelelő mennyiségű szesz féleséggel lehet adekváltan kompenzálni (tudok ám még hasonló szavakat). Valamint fizikai erővel. Volt mostanában ugyanis egy növendékem aki, amikor túlságosan átnyomott átesésből és meglátta a felé közeledő anyaföldet egyszerűen kővé dermedt, befeszítve a karját a teste és a kormány közé. Egyre erőteljesebb
"Engesd el! Engesd el B@zmeg, mer McDöglünk mindketten"
kiáltásaimra is elmaradván a megfelelő engedelmes reakció a CsePeti egy tökéletesen kivitelezett, úgynevezett Karate ütéssel úgy verte ki a kormányt a növendék kezéből, hogy az utána két hétig szívószállal ette a tejbegrízt (najó lehet, hogy utána lányos zavaromban levezetésként sportból még szájon is vágtam. Ki emlékszik már erre abban a nagy zavarodottságban).
Szóval vannak itt izgalmas pillanatok, és ezeket időbe telt feldolgozni, talán ennek tudható be eme hosszú hallgatási időszak.

Mindenesetre most vettem egy fényképezőgépet, és bőszen fényképezek.
Ez persze rendkívül meglepő, hiszen mi mást lehet, egy fényképezőgéppel csinálni (próbáltam vele elmosogatni, de összekarcolta a teflon lábast. Franc aki megeszi 15 dollárt adtam ki érte és azt mondták olyan anyagból készült, mint az űrsikló. Mármint a lábas... lábos... Én nem tudom, de ha az Atlantist ilyenből faragták... Inkább gumicúggal lőjenek orbitális pályára... Nade... komolyodjunk).
Ilyeneket próbálok megfejteni, hogy fókusztávolság, blende, expozíciós idő, ISO szám, quantumkoaxiális együttható (ezutóbbi megfejtőjének különdíjban sorsoljuk ki a jövő heti lottószámokat).
Nade tényleg jó kis gép, majd mindjárt szétválogatok egy pár képet és jól felteszem ide őket. Amint tudok csinálok párat az újabb emberkékről, meg a növendékekről, és akkor fotó alapján beazonosíthatóan lehet majd röhögni. Szegények. De hát ez az egy élvezet hagy maradjon már meg nekem.

És akkor ilyen rövid beszámoló után...
Postabontás!

Bandi: Olvasom a blogod bőszen. Egyelőre még csak az indulási hónapoknál tartok, de nem irigyellek. Amennyi ember a Te blogod alapján rád talált, és most segítséget vár tőled... Hát komoly felelősség, nem mondom. Teljesen magamba szálltam, hiszen én itt csak osztom az eszet önfeledten, míg te vállalod, hogy spirituálisan is táplálékot szolgáltass nekünk. És ezt kéretik nem cinikusan érteni. Tényleg élvezem az írásaidat, és azt gondolom, míg én itt csak kesergek meg hőbörgök magamban, te komolyan is veszed a blog írást, és ezzel másoknak tevőlegesen is segítséget nyújtasz.
Úgyhogy ne hagyd abba kérlek.
Kint is lesz majd egy link a jobb oldali gyűjteményben, amint újra megtanulom használni ezt a cuccost.

Többi kedves erre tévedő olvasónknak kellemes hétvégét (nem gyanítom, hogy mostanában erre téved bárki is, de ma péntek van otthon, így ezt találtam helyénvaló búcsuzónak).

A reklám után visszajövünk.

Csövi