Magyarország eddigi utolsó (1957-es) férfi tőr világbajnoka, szeptember 27-én hajnali 6:15-kor végleg feltolta maszkját, és eltávozott, hogy mostantol más dimenziókban adja iskoláit a kiválasztottaknak. A rendszeresen kommentelők közül hugom, és Gery ismerték személyesen. Több éven keresztül volt hétköznapjaink és hétvégéink része a Maestro.
A Magyar vívó szövetség saját halottjának tekinti. Szerény magánvéleményem csak annyi, hogy egy picivel talán többet jelentett volna neki, ha saját élőjének tekinti az elmúlt években. De ez nem a hőbörgés pillanata.
Nyilvánvaló okokból nem tudok majd a temetésen jelen lenni, de azt kérném, hogy menjetek minél többen, emlékezzetek a Maestrora, és a vívásra.
Majd ápdéjtellek titeket a temetésről. Megjegyzem, rákerestem az interneten, és sehol nem említik.
És csak, mert én a magam módján bánok el a halál és az elmúlás gondolatával, megjegyzem, hogy amióta elkezdtem írni a blogot, mintha beindult volna a holtszezon.. Jó lenne ha most már visszafogná magát.
Beszámolók és egyéb történetek, kegyeleti okokból elhalasztva.
tumorró jelentkezem
csövi
szerda, szeptember 27, 2006
kedd, szeptember 26, 2006
A nyugati fronton minden csendes
Gyors helyzetjelentés Indiana után.
Voltam a Philip haverom esküvőjén. Élmény volt az egyszer tuti.
A következő döntés született, hogy kicsit felgyorsítva utolérjük magunkat: Oshkosh-t megnézhetitek a videon, képeket pedig kérésre szívesen küldök bárkinek. Hugomék látogatásáról várom, hogy megérkezzenek a videok, meg a képek, addig szüneteltetjük a beszámolót, mert így semmi értelme képek nélkül. Indianai beszámoló holnap jön, egyébként pedig visszatérünk a napi események publikálásához, meg az idióta jenkiken való hőbörgéshez.
Most rohannom kell, mert Sallal megyünk vacsorázni. Valaki azt mondta, egész olyanok vagyunk, mint egy boldog kis család. Szerintem ironikusan értette, de tényleg elvagyunk mi ketten ezzel a palesztín gyerekkel.
Na pussz, léptem...
Voltam a Philip haverom esküvőjén. Élmény volt az egyszer tuti.
A következő döntés született, hogy kicsit felgyorsítva utolérjük magunkat: Oshkosh-t megnézhetitek a videon, képeket pedig kérésre szívesen küldök bárkinek. Hugomék látogatásáról várom, hogy megérkezzenek a videok, meg a képek, addig szüneteltetjük a beszámolót, mert így semmi értelme képek nélkül. Indianai beszámoló holnap jön, egyébként pedig visszatérünk a napi események publikálásához, meg az idióta jenkiken való hőbörgéshez.
Most rohannom kell, mert Sallal megyünk vacsorázni. Valaki azt mondta, egész olyanok vagyunk, mint egy boldog kis család. Szerintem ironikusan értette, de tényleg elvagyunk mi ketten ezzel a palesztín gyerekkel.
Na pussz, léptem...
hétfő, szeptember 18, 2006
Hetfőre
Egy kis üdítő.
Meow-nak köszönettel. Én rommá röhögtem magam rajtuk.
Néhány jól sikerült válasz a baleseti kárbejelentõkrõl, a "Baleset oka" rublikában:
1. Hazafelé tartva véletlenül rossz házba álltam be és összeütköztem egy fának, ami az én kertemben nem volt.
2. A másik autó nekem ütközött anélkül, hogy ezt a szándékát elõre jelezte volna.
3. Azt hittem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán rájöttem hogy nem, amikor kidugtam a kezem rajta.
4. Ütköztem egy álló kamionnal, ami a szembejövõ sávbank özeledett.
5. A teherautó a szélvédõn keresztül a feleségem arcába tolatott.
6. Egy gyalogos nekemjött, és az autó alá feküdt.
7. A fickó elfoglalta az egész úttestet, jónéhányszor kikerültem mielõtt elütöttem.
8. Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat és nekimentem a vasúti töltésnek.
9. Abbéli igyekezetemben, hogy agyonüssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának.
10. Egész nap növényeket vásároltam, majd hazaindultam. Amikor egy keresztezõdéshez értem, egy sövény ugrott elõ és megzavarta a látásomat, így nem vettem észre a másik autót, ami felém közeledett.
11. Negyven éve vezetem az autómat, de most elaludtam a kormány mellett és balesetet szenvedtem.
12. Végveszélyben az orvoshoz siettem, amikor a csuklóm kificamodása balesetet okozott.
13. Amikor a keresztezõdéshez értem, egy stop tábla jelent meg az úton, ahol eddig semmilyen tábla sem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni és így elkerülni a balesetet.
14. Hogy elkerüljem az autóm elsõ lökhárítójának sérülését, elütöttem egy gyalogost.
15. Az autóm szabályosan parkolt, miközben beletolatott egy másik autóba.
16. Egy láthatatlan autó elõtûnt a semmibõl, nekiment az enyémnek, majd eltûnt.
17. Bár azt mondtam a rendõröknek, hogy semmi bajom, amikor levettem a kalapomat, azt vettem észre, hogy koponyasérülést szenvedtem.
18. Biztos vagyok benne, hogy az az öregember nem is akart átmenni a másik oldalra, amikor elütöttem.
19. A gyalogos csak bóklászott, nem tudta merre menjen, így hát elütöttem.
20. Láttam egy lassan mozgó, szomorú arcú öregembert, amint lepattan az autóm motorháztetõjérõl.
21. A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kis autóban, nagy szájjal.
22. Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Késõbb talált meg néhány kóbor macska.
23. A telefonpózna nagyon gyorsan mozgott. Megpróbáltam kitérni az útjából, amikor nekem ütközött.
Mindenkinek jó munkát, és sok sikert a héthez.
Pusszanat
Meow-nak köszönettel. Én rommá röhögtem magam rajtuk.
Néhány jól sikerült válasz a baleseti kárbejelentõkrõl, a "Baleset oka" rublikában:
1. Hazafelé tartva véletlenül rossz házba álltam be és összeütköztem egy fának, ami az én kertemben nem volt.
2. A másik autó nekem ütközött anélkül, hogy ezt a szándékát elõre jelezte volna.
3. Azt hittem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán rájöttem hogy nem, amikor kidugtam a kezem rajta.
4. Ütköztem egy álló kamionnal, ami a szembejövõ sávbank özeledett.
5. A teherautó a szélvédõn keresztül a feleségem arcába tolatott.
6. Egy gyalogos nekemjött, és az autó alá feküdt.
7. A fickó elfoglalta az egész úttestet, jónéhányszor kikerültem mielõtt elütöttem.
8. Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat és nekimentem a vasúti töltésnek.
9. Abbéli igyekezetemben, hogy agyonüssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának.
10. Egész nap növényeket vásároltam, majd hazaindultam. Amikor egy keresztezõdéshez értem, egy sövény ugrott elõ és megzavarta a látásomat, így nem vettem észre a másik autót, ami felém közeledett.
11. Negyven éve vezetem az autómat, de most elaludtam a kormány mellett és balesetet szenvedtem.
12. Végveszélyben az orvoshoz siettem, amikor a csuklóm kificamodása balesetet okozott.
13. Amikor a keresztezõdéshez értem, egy stop tábla jelent meg az úton, ahol eddig semmilyen tábla sem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni és így elkerülni a balesetet.
14. Hogy elkerüljem az autóm elsõ lökhárítójának sérülését, elütöttem egy gyalogost.
15. Az autóm szabályosan parkolt, miközben beletolatott egy másik autóba.
16. Egy láthatatlan autó elõtûnt a semmibõl, nekiment az enyémnek, majd eltûnt.
17. Bár azt mondtam a rendõröknek, hogy semmi bajom, amikor levettem a kalapomat, azt vettem észre, hogy koponyasérülést szenvedtem.
18. Biztos vagyok benne, hogy az az öregember nem is akart átmenni a másik oldalra, amikor elütöttem.
19. A gyalogos csak bóklászott, nem tudta merre menjen, így hát elütöttem.
20. Láttam egy lassan mozgó, szomorú arcú öregembert, amint lepattan az autóm motorháztetõjérõl.
21. A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kis autóban, nagy szájjal.
22. Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Késõbb talált meg néhány kóbor macska.
23. A telefonpózna nagyon gyorsan mozgott. Megpróbáltam kitérni az útjából, amikor nekem ütközött.
Mindenkinek jó munkát, és sok sikert a héthez.
Pusszanat
vasárnap, szeptember 17, 2006
Gothic klub
Tegnap voltam gothic klubban.
Élmény volt meg kell hagyni. Azt a rengeteg fekete ruhát, térdig érő csatos csizmát, és piercinget, ami ott volt, csak mázsákban lehet mérni. Ellenben a zene nem volt elviselhetetlen. Csak kicsit magába fordul tőle az ember. Volt ott pár csaj, akik úgy táncoltak, mintha három percen belül készek lennének felvágni a csuklóikat. Rám a világos ingben és farmerban úgy néztek, mintha ott helyben szálltam volna alá, egy birodalmi csillagrombolón. Kedvem lett volna elkezdeni magyarul beszélni, tuti hanyatt-homlok menekülnek.
És akkor hétfő reggeli postabontás...
Gerykém:
Ha tudnám az emiledet... De vagy nem tudom, vagy nem találom. Az enyém carpentair kukac yahoo, de ezt itt majd mindenki tudja.
Amúgy a merényletet Microsoft Movie Maker-rel követtem el. Egy KALAP SZAR!!! A szakik szerint Adobe premiere a tuti. A következőt azzal csinálnám.
Amúgy felhívnám a figyelmet, hogy a vágások egy része ritmusra lett harmonizálva. Az, hogy ettől élvezhetetlen az egész, engem egy cseppet sem zavart :-) Ha egy kép csak rövid ideig látszik, tessék leállítani a dolgot, és úgy megnézni. Én független filmes vagyok, és mint ilyen, feltételezem a közönségről a gondolkodást. Nem követem a szájbarágós hollywoodi iskolát. Megnyugtatásul közlöm, hogy már post-production-ben van a következő, és van ötlet a harmadik filmre is. Csak ahhoz már producereket is kellene találni.
Jah, nem akarok én lenni a rossz hír terjesztője, és bizonyára ti többet tudtok róla, de infóim szerint a Maestro nincs valami jól. Ha valaki meg tudja látogatni, azt javasolnám tegye meg.
Na evezzünk...
Meow:
Kritikád vettem, és a tanácsaidat megfogadtam. Még az is lehet, hogy ha nagyon unatkozom, neked dedikálva újravágom. Ez lesz a rendezői változat.
Nem tudom, észrevettétek-e, de komoly személyiség-problémáim akadnak, ha nem "nagyban gondolkodom".
Beduin:
Ne irigyelj vazze, inkább nézz sűrűn a hátad mögé, mert még az is lehet, hogy egyszer csak ott leszek. Lassan indul a fregatt-szezon. Igyatok sokat és rendszeresen. Unicum-sört az én egészségemre is.
A múvival kapcsolatban meg ne fogjátok magatokat vissza, kritizáljátok rendesen, mert tényleg érdekelne, kinek mi nem tetszett, és melyik résszel voltatok nagyjából megelégedve (ha volt ilyen).
Mikikém:
Vazze, nem gyün le a videjó. Csinálj vele valamit.
Viszont a rádióban hallani néha még ilyenebbeket is. Majd egyszer azokat is összegyűjtöm. Hogy nekem milyen kínkeserv lesz visszaszokni a rendes fóniára, azt csak komoly drámaírók tudnák megfogalmazni.
Vigyázzatok magatokra, blogoljatok rendszeresebben, mert én is szeretem olvasni az otthoni történéseket, és repüljetek, ami a pénztárcán kifér.
Na, ennyi mára, kevés élménybeszámolóval, sok reagálással.
Folyt. köv.
Csövi
Élmény volt meg kell hagyni. Azt a rengeteg fekete ruhát, térdig érő csatos csizmát, és piercinget, ami ott volt, csak mázsákban lehet mérni. Ellenben a zene nem volt elviselhetetlen. Csak kicsit magába fordul tőle az ember. Volt ott pár csaj, akik úgy táncoltak, mintha három percen belül készek lennének felvágni a csuklóikat. Rám a világos ingben és farmerban úgy néztek, mintha ott helyben szálltam volna alá, egy birodalmi csillagrombolón. Kedvem lett volna elkezdeni magyarul beszélni, tuti hanyatt-homlok menekülnek.
És akkor hétfő reggeli postabontás...
Gerykém:
Ha tudnám az emiledet... De vagy nem tudom, vagy nem találom. Az enyém carpentair kukac yahoo, de ezt itt majd mindenki tudja.
Amúgy a merényletet Microsoft Movie Maker-rel követtem el. Egy KALAP SZAR!!! A szakik szerint Adobe premiere a tuti. A következőt azzal csinálnám.
Amúgy felhívnám a figyelmet, hogy a vágások egy része ritmusra lett harmonizálva. Az, hogy ettől élvezhetetlen az egész, engem egy cseppet sem zavart :-) Ha egy kép csak rövid ideig látszik, tessék leállítani a dolgot, és úgy megnézni. Én független filmes vagyok, és mint ilyen, feltételezem a közönségről a gondolkodást. Nem követem a szájbarágós hollywoodi iskolát. Megnyugtatásul közlöm, hogy már post-production-ben van a következő, és van ötlet a harmadik filmre is. Csak ahhoz már producereket is kellene találni.
Jah, nem akarok én lenni a rossz hír terjesztője, és bizonyára ti többet tudtok róla, de infóim szerint a Maestro nincs valami jól. Ha valaki meg tudja látogatni, azt javasolnám tegye meg.
Na evezzünk...
Meow:
Kritikád vettem, és a tanácsaidat megfogadtam. Még az is lehet, hogy ha nagyon unatkozom, neked dedikálva újravágom. Ez lesz a rendezői változat.
Nem tudom, észrevettétek-e, de komoly személyiség-problémáim akadnak, ha nem "nagyban gondolkodom".
Beduin:
Ne irigyelj vazze, inkább nézz sűrűn a hátad mögé, mert még az is lehet, hogy egyszer csak ott leszek. Lassan indul a fregatt-szezon. Igyatok sokat és rendszeresen. Unicum-sört az én egészségemre is.
A múvival kapcsolatban meg ne fogjátok magatokat vissza, kritizáljátok rendesen, mert tényleg érdekelne, kinek mi nem tetszett, és melyik résszel voltatok nagyjából megelégedve (ha volt ilyen).
Mikikém:
Vazze, nem gyün le a videjó. Csinálj vele valamit.
Viszont a rádióban hallani néha még ilyenebbeket is. Majd egyszer azokat is összegyűjtöm. Hogy nekem milyen kínkeserv lesz visszaszokni a rendes fóniára, azt csak komoly drámaírók tudnák megfogalmazni.
Vigyázzatok magatokra, blogoljatok rendszeresebben, mert én is szeretem olvasni az otthoni történéseket, és repüljetek, ami a pénztárcán kifér.
Na, ennyi mára, kevés élménybeszámolóval, sok reagálással.
Folyt. köv.
Csövi
csütörtök, szeptember 14, 2006
Oshkosh!!!
Hogy ne mondhassa senki, hogy csak lopom a napot.
www.fshungary.com/csepeti/oshkosh.wmv
Nem mondhatom, hogy minden egyes vágással meg vagyok elégedve, de nagyjából egész jól jött ki, úgy gondolom.
Na erre varrjatok gombot.
Most megyek, és berúgok. Valaki meg producerolja a következő filmemet, fizetek neki egy sört.
Pussz
U.i.: Kaptam némi kritikát, visszanéztem, és rájöttem, hogy BORZASZTÓ.
FIGYELEM: Senki ne töltse le, csak ha nagyon szenvedhetnékje van.
www.fshungary.com/csepeti/oshkosh.wmv
Nem mondhatom, hogy minden egyes vágással meg vagyok elégedve, de nagyjából egész jól jött ki, úgy gondolom.
Na erre varrjatok gombot.
Most megyek, és berúgok. Valaki meg producerolja a következő filmemet, fizetek neki egy sört.
Pussz
U.i.: Kaptam némi kritikát, visszanéztem, és rájöttem, hogy BORZASZTÓ.
FIGYELEM: Senki ne töltse le, csak ha nagyon szenvedhetnékje van.
szerda, szeptember 13, 2006
Maci RIP!!!
Amint a címből kiderül...
Blogunk történetében ez a második halálhír, amiről hírt kell adnom. Remélem több nem is lesz.
Majd holnap hőbörgök, meg poénkodom tovább.
Pussz
Blogunk történetében ez a második halálhír, amiről hírt kell adnom. Remélem több nem is lesz.
Majd holnap hőbörgök, meg poénkodom tovább.
Pussz
Ejszakai repülés...
A Maciról újabb hírek nincsenek, így inkább gyors jelentés arról, hogy ma sem sikerült megrepülnöm az útvonalat. Tudom, hogy adós vagyok ezekkel a beszámolókkal, de ma kb éjfélkor sikerült hazavergődnöm a reptérről. A holnapi nap viszont jelentős esélyekkel kecsegtet.
Jah, akit érint, annak üzenem...
Remélem is, hogy nem te voltál a Dinasty, mert ha kiderülne, hogy erre jártál, és egy vak hangot nem szóltál, morcossá váltam volna. Azóta ugyanis jelentősen bővült a látogatható klubbok listája. Szóval D. ha megtudod, hogy legközelebb erre jársz, van néhány jó hely a tarsolyomban. És nem feltétlenül a buzi bárra gondolok :-)
Na Csövi
Jah, akit érint, annak üzenem...
Remélem is, hogy nem te voltál a Dinasty, mert ha kiderülne, hogy erre jártál, és egy vak hangot nem szóltál, morcossá váltam volna. Azóta ugyanis jelentősen bővült a látogatható klubbok listája. Szóval D. ha megtudod, hogy legközelebb erre jársz, van néhány jó hely a tarsolyomban. És nem feltétlenül a buzi bárra gondolok :-)
Na Csövi
kedd, szeptember 12, 2006
Az elmaradt blog története...
Ma akartam kicsit hőbörögni holmi hibásan működő pörgettyűs iránytűről, ami miatt felszállás után visszafordultunk, de egy szomorú hír meggátolt.
Maci kutyus rosszul van. Aki ismer személyesen, az tudja, ki ő, aki pedig nem, annak majd bemutatom. Kezdetnek most annyi, hogy 14 éves rotti, és nem érzi magát teljesen jól. Amint tudok újabbat róla, tudósítok, de gyanítom a kommentelők egy része (Sis) közelebb vannak az info forráshoz.
Szóval bízzunk a legjobban, készüljünk a legrosszabbra.
Puszi
Maci kutyus rosszul van. Aki ismer személyesen, az tudja, ki ő, aki pedig nem, annak majd bemutatom. Kezdetnek most annyi, hogy 14 éves rotti, és nem érzi magát teljesen jól. Amint tudok újabbat róla, tudósítok, de gyanítom a kommentelők egy része (Sis) közelebb vannak az info forráshoz.
Szóval bízzunk a legjobban, készüljünk a legrosszabbra.
Puszi
vasárnap, szeptember 10, 2006
Guten Tag, faszikáim!!!
Előző bejegyzés tanulsága: Ne kezdj fáradtan írásba, mert még a legkirályabb sztori is ilyen borzasztó csikorgásba fullad. Azt hiszem rég nem írtam akkora vacakot, mint a pénteki.
Reméljük a mai valamivel jobb lesz.
Önkritikát gyakorlok.
Szóval kellemes Hétfő reggelt/délelőttöt mindenkinek, az óhazában. Hivatalosan ugyan már ősz van, de lassan velóban hűvösebbre fordul az idő. Persze nem itt, hiszen a pálmáknak kell a napsütés, és a meleg. így SD-ban az év maradék részére napközben 18-22 fok között rögzül az ókori, divatból kiment, hagyományos hőmérők higanyszála. Ilyenkor kell ide költözni gyerekek, nem pedig a nyári 42 fokba.
A szombati napomról már született blogbejegyzés. Történt ugyanis, hogy barbecue-t szerveztek a svédek. A korábbi bejegyzéshez képest semmi többet nem tudok elmondani... kérem kapcsolja ki.
Most komolyan, akit érdekel, elolvashatja az alábbi linken
http://kocsmapilota.blogspot.com/2006/06/barbekju-es-didzsej.html
Most én is újraolvastam, és megnyugodtam. A stílusom ugyan egy jottányit sem javult azóta, de romlani sem romlott. Eddig is kritikán aluli volt, ezután is az lesz.
A péntek estém viszont kimondottan említésre méltó.
Az úgy volt, hogy felhívott a Wulfran nevű francia idiótám. A srác, valamilyen számomra érthetetlen képességénél fogva, az alkoholt energiává tudja alakítani. De nem ám, mint mi, egyszerű halandók, hogy egy ideig pörgünk, aztán kimerülten összeesünk. A túrót! Ő a Long Island Ice Tea-ből színtiszta energiát képes kinyerni, amivel gyakorlatilag három napig folyamatosan működik. Engem töbször a teljes vékimerültség határára volt képes sodorni, csak azzal, hogy megpróbáltam vele egy napig lépést tartani. Szóval beszerzett magának valami helyi szőkét, és most azzal jár-kel a városban
Reméljük a mai valamivel jobb lesz.
Önkritikát gyakorlok.
Szóval kellemes Hétfő reggelt/délelőttöt mindenkinek, az óhazában. Hivatalosan ugyan már ősz van, de lassan velóban hűvösebbre fordul az idő. Persze nem itt, hiszen a pálmáknak kell a napsütés, és a meleg. így SD-ban az év maradék részére napközben 18-22 fok között rögzül az ókori, divatból kiment, hagyományos hőmérők higanyszála. Ilyenkor kell ide költözni gyerekek, nem pedig a nyári 42 fokba.
A szombati napomról már született blogbejegyzés. Történt ugyanis, hogy barbecue-t szerveztek a svédek. A korábbi bejegyzéshez képest semmi többet nem tudok elmondani... kérem kapcsolja ki.
Most komolyan, akit érdekel, elolvashatja az alábbi linken
http://kocsmapilota.blogspot.com/2006/06/barbekju-es-didzsej.html
Most én is újraolvastam, és megnyugodtam. A stílusom ugyan egy jottányit sem javult azóta, de romlani sem romlott. Eddig is kritikán aluli volt, ezután is az lesz.
A péntek estém viszont kimondottan említésre méltó.
Az úgy volt, hogy felhívott a Wulfran nevű francia idiótám. A srác, valamilyen számomra érthetetlen képességénél fogva, az alkoholt energiává tudja alakítani. De nem ám, mint mi, egyszerű halandók, hogy egy ideig pörgünk, aztán kimerülten összeesünk. A túrót! Ő a Long Island Ice Tea-ből színtiszta energiát képes kinyerni, amivel gyakorlatilag három napig folyamatosan működik. Engem töbször a teljes vékimerültség határára volt képes sodorni, csak azzal, hogy megpróbáltam vele egy napig lépést tartani. Szóval beszerzett magának valami helyi szőkét, és most azzal jár-kel a városban
Hát igen. Neki van rá ideje. Amúgy azon filóztam, hogy az lenne az előnye, ha én is valami elfogadható állandó darabot szereznék be, hogy nem kellene minden egyes alkalomért megküzdeni. Na majd ezen még elgondolkodom kicsit.
Szóval történt, hogy a Wulfran meg a csaja, minden tiltakozásom ellenére levittek egy klubba a North Park városrészben, ahol a John nevű közös haverunk volt a DJ. Namost... Nem tudom hogy kellene ezt kulturáltan megfogalmaznom. De... Azt a rengeteg buzit, meg homokos csajszit akik ott voltak! Az élmények hatására még aznap éjjel letöröltem a gépemen levő található összes leszbi-pornót. Brrrrrr... Hogy melyikük volt az az eszement, gondolatmentes agybajnok, amelyi kitalálta, hogy engem levisz csajozni egy homokos környékre, egy igazi homokos bárba, nem tudom, de ha rájövök, tuti elviszem valahova, ahol egész éjjel animal-pornót nézetek vele. Azt a rengeteg másfél mázsás leszbikust, ami ott volt, ti nem tudjátok elképzelni. És mindig úgy volt, hogy a pár egyik fele BRRRRRUTTTÁLISAN, BORZSZTÓAN, ESZEMENTÜL, UNDORíTÓAN, GUSZTUSTALANUL drabális volt, a másik pedig általában pisi és kövér. UUUUUÁÁÁÁÁÁHHHHH!!!! És én még azt hittem, hogy amikor Michelle Wild, meg Monicue Cuve, vagy ki, egymással hancúroznak egy kulturált, szüst színű vibrátorral, az legalább pár százalákban fedi a valóságot. HÁT NEM!!!!
Komolyan mondom, a legjobb testük a kő-buziknak volt. Azok a srácok legalább kicsit ki voltak gyúrva. Persze azért nem álltam le két tized másodpercnél hosszabban nézni őket, ahogy smárolnak. Az egész este élményei így is eléggé beleégették magukat a retinámba. A végén odamentem ehhez a két eszementhez (márhogy a Wulfran-hoz meg a csajához), és rájuk parancsoltam, hogy: Kiss!!!
Az legalább normálisan nézett ki. Az egyetlen hetero, akit volt merszem megpróbálni befűzni, az a pultos-csaj volt, de akinek van tapasztalata ilyenben, az tudja, hogy igazi nagyvadra csak több éves tapasztalattal érdemes komolyan utazni. Márpedig a pultos-csajoknál szívósabb zsákmányt nehéz elképzelni.
Hát ezzel ért véget a hetem. Egy buzibárban töltöttem a péntek estémet. Gratulálhattok!
Most pedig kiséreljük meg folytatni a hugomékkal töltött beszámolót, mert sosem érjük utol magunkat. Amúgy sem, de azért kisérletet més lehet rá tenni.
Kicsit megszívattam őket, csak hogy ne érezzék már, hogy nekem itt olyan hűdejó dolgom van. Elvittem őket párszor a helyi gyors-kajáldákba. Persze nem az igazi szarokba (Jack in the box, Carl's Jr, In'n'out, Wienerschnitzel), azért megölni nem akartam őket. Csak megmutattam nekik a Denny's-t, másnap a szokásos dineremet. Azt hittem magam alá csurgatok a röhögéstől, ahogy néztem a fintorgó arcokat, ahogy rágják a kaját. Mit nekem vidámpark... Legszebb öröm, a káröröm.
San Diegot gyorsított tempóban ugráltuk végig. Egy nap a beach-en, ami igazán egy délután volt, egy este rák-vacsorával. Egy fél napot töltöttünk a SD-i állatkertben. Az én személyes legnagyobb élményem a madarak voltak. Szóval van az állatkertnek is egy fókája. Azt ugráltatják naponta párszor, hogy az embereknek legyen mit mesélniük. A fóka-show előtt viszont bejátszanak valami zenét, amire egy rakat bazinagy papagáj nekiáll kötelék-műrepülni a közönség fölött, de mintha fizetnének nekik érte. Azt nem tudom, miért csinálják, pláne, hogy hogyan veszik rá őket, de ott a szabad ég alatt ezek a madarak úgy elvoltak mint a befőtt. Hármas kötelékben sturcolgattak, meg nyomták a húzott fordulókat. A hideg futkosott a hátamon. Ismét rájöttem, hogy imádok repülni!
Másnap SeaWorld volt soron. Ott van egy rakat akvárium, meg egy csomó állat, naponta töbször nyaggatják a delfineket meg a fókákat, amiben megintcsak az az igazán hátborzongató, hogy meg merne esküdni rá az ember, hogy élvezik. Hát én nem tudom. Nehéz elképzelni, hogy élvezik, hogy be vannak zárva egy pár száz literes akváriumba, ahelyett, hogy a ki tudja milyen óceánban nyomatják a hülyeségeiket.
Talán már rájöttetek, hogy szerény személyem nem igazán rajong az állatkertekért, meg az egyéb cirkuszi szenzációkért. Az emberek előadása, az más. Ha valami életúnt szakember egész életén át arra készül, hogy egy szokásosnak induló, unalmas estén 30 méter magasban, biztonsági felszerelés nélkül, elvétse a felé nyújtott kezet... Nosza rajta. Én meg visszakérem a jegyem árát, mert nem azért fizettem, hogy ezt végignézzem. De az állatokat sajnálom. Nem érzem ugyanis reálisnak, hogy ha Pipike, a fogatlan oroszlán természetes környezetében nő fel, zebravadászat közben egyszer csak megtorpan. A zebra, nem tudván mire vélni a hirtelen változást, menekülés közben hátrafele sasol, majd hangos csattanással felkenődik a puszta kellős közepén, egyszál magában álló fára. Pipike pedig leül a seggére, és azon kezd morfondírozni, hogy mekkora baromság is tulajdonképpen, hogy itt üldözi azt nyomorult zebrát, amikor a tomboló közönség osztatlan figyelmétől kísérve keresztül ugorhatna a tüzes karikán, majd jóval kevesebb energiát elpazarolva elfogyaszthatná az idomárt. Mondjuk EZÉRT még fizetnék is. Az oroszlán bosszúja 2. Király!!!
A következőkben mesélnem kell majd Las Vegasrol (laikusok védelmében, csak limitáltan a repülésekről), San Franciscorol, majd Los Angelesről. Jah, és Alize-ról is szó lesz. Ha pedig valaki a repülésekről szeretne többet hallani, az kérdezzen, mert akkor se G., se Meow, se a többi laikus nem foghatja rám, hogy unalmas vagyok.
Nekem most meg kell terveznem valami emberi útvonalat holnapra, és még fogalmam sincs, hova is kellene pontosan repülni. Najóvan pussz mindenkinek. Holnap kapjátok a maradékot.
péntek, szeptember 08, 2006
A mártír!
Értékeljétek légyszíves, hogy nem hagylak titeket bejegyzés nélkül pénteken sem, pedig hullafáradt vagyok. így a cím rám vonatkozik.
Geri türelmetlenségére való tekintettel...
Azt hiszem nem meséltem még nektek Michelle-ről. Ez még anno domini a PB korszakban történt. PB annyi, mint Pre-Blog.
Az egyik judo edzés után szokásos kávézónkba tértünk Yoshival. Nem lévén szabad hely (hál istennek) letelepedtünk egy használhatónak tűnő nőnemű embeszabású asztalához. Yoshival elmélyedtünk valami rendkiívül intellektuális beszélgetésben, miközben azon filóztam hogy fogom a csajt bevonni a társalgásba. Figyelembe véve az addigi IQ tapasztalatot, valamilyen egszerű témát érdemes ilyenkor találni. Lényegében az indiánlány telefonja mentette meg, illetve indította el a helyzetet. Gyorsan lepasszoltam japán társamnak, majd jómagam rendkívül egyszerű beszélgetést kezdeményeztem a vékony kis vörössel.
Kitaláljátok?
Totálisan bejött. A csaj szerint SZÓRAKOZTATÓ voltam. Én csak ingattam a fejem, hogy mekkora egy barom is vagyok alapvetően, hogy máskor meg TÉMÁT próbálok találni, amikor csak hülyeségekről kell beszélgetni negyed órát, és rögtön kapsz egy telefonszámot. Csajszikámmal megbeszéltük, hogy majd valamikor csörgök, oszt kitalálunk valami randi szerűséget. Yoshi meg csak nézett, hogy mire letette a telefont, én le is rendeztem az este lényeges pontjait.
Pár nappal később felhívtam. A telefonból csak éktelen visítást lehetett nagyságrendileg három és fél háztömbnyi távolságban is hallani. Közölte velem Michelle, hogy azonnal menjek fel hozzá, mert big party van. Most gondoljátok, hogy nekiálltam ellenkezni? Fél órán belül ott álltam a küszöbön egy rakat sörrel, meg némi whiskey-vel a hónom alatt. Szerintetek én voltam az egyetlen srác a lakásban? Mondjuk a csajok száma sem döntögetett egynél több számjegyet, de az én kéjes vigyoromat nemigen lehetett letörölni. Egy ideig.
Rövidesen előkerült ugyanis a füves cigi. Én alapból nem élek vele. Ha nagyon el akarom veszíteni az önkontrollt, csak kikérek még egy unicum-sört az utolsó utáninak érzett körre, és onnantól kezdve mindenki megnézheti magát körülöttem. Nem mintha egyébként nem lennék borzasztó hülye, nede ha igazán, komolyan berúgok, minden határ ledől. De semmi kivetnivalóm a fű fogyasztók közessége ellen. Egy idő után előkerült valami komolyabb cucc is, amit gombának néztem. Asszem nem csiperke vót, de lehet meg kellene próbálni abbú is pörkűtet csinálni. Ezek szép lassan nekiálltak komolyan leamortizálni magukat, miközben a csaj VISíTVA bizonygatta, hogy neki papírja van arról, hogy marihónalját használhat. Akkor hidaltam le igazán, amikor közölte, hogy van egy kis őrlője, és azzal minden reggel friss füvet őröl a vajas pirítósára. Ford Ferlaine, alias Nagy Feró, örök érvényű mondásával élve:
Eszem, faszom megáll! -t
Ezen közben az tűnt fel, hogy néha-néha becsöngetett pár srác, ott töltöttek pár percet a "party"-n, majd kis ződ zacskóval a zsebükben távoztak. A csaj, meg némi ződhasúval a zsebében visongatott tovább. Hősünk (ich) ezen közben, csak úgy sportból, próbálta továbbra is befűzni a csajt. Mondjuk úgy, hogy ha a csajozást vadászathoz akarnánk hasonlítani, ahol a nőstény az őt becserkésző hímmel egyenrangú partner, az én jelen helyzetem inkább a vágóhídhoz volt hasonlatos. A kezemben levő sörösüveg pedig funkcióját tekintve a taglónak felelt meg. A csaj, nemhogy kihívás nem volt, de lassan "csaj" sem. Egyre jobban üvöltözött, valami ex-pasiról, aki ilyen-meg olyan drogdíler, és őt nem félemlítheti meg, hiába fogott rá fegyvert ki tudja hányszot. Én meg csak ültem mellette, keze egészen védtelen testtájaimon rótta felfedező útját, az én kezem pedig egyre kevésbé lelkesen körözött sovány jobb melle körül, miközben különböző képek jelentek meg előttem, pontosan mibe is készülök belemászni. Gondolatba két lehetőséget vettem számításba.
1. A szomszéd komolyan beváltja pár órával korábban tett igéretét, és a hangoskodásra kihívja a rendőrséget, akik természetesen a mérföldekre érezhető, hömpölygő fűszag következtében nagy erőkkel, és a san diegoi SWAT csapattal fognak a helyszínre kivonulni, majd megostromolni a szobát. Teljesen biztos voltam benne, hogy a csajnak valahol a lakásban minimum egy UZI-ja van elrejtve.
2. Megdugom a csajt, aki ezt büszkén elújságolja majd a drogdíler expasijának, aki ezek után természetesen megkínoz, megcsonkít, majd betonkockával a lábamon, közelebbi ismeretségbe hoz a SD-i öböl halaival.
A végeredmény többek között azért maradt el, mert Michelle, az egész estét betöltő, masszív füvezés, gombázás, valamint mittomén még micsoda fogyasztásának köszönhetően, hálistennek elvesztette az eszméletét. Miután ellenőríztem alapvető életfunkcióit és megbizonyosodtam róla, hogy állapota stabil, eltettem a aludni. Majd magamat is, megfogadva, hogy a jövőben icipicit körültekintőbben járok el.
Amint azt említettem korábban is, amerikában azért veszélyes a borzasztó csajozás, mert komoly szerencse kell ahhoz, hogy ne kizárólag BORZASZTÓ csajokkal akadjon össze az ember.
Kitérőnek ennyit, szombaton folytatjuk a beszámolókat.
Pusszantás mindenkinek
Geri türelmetlenségére való tekintettel...
Azt hiszem nem meséltem még nektek Michelle-ről. Ez még anno domini a PB korszakban történt. PB annyi, mint Pre-Blog.
Az egyik judo edzés után szokásos kávézónkba tértünk Yoshival. Nem lévén szabad hely (hál istennek) letelepedtünk egy használhatónak tűnő nőnemű embeszabású asztalához. Yoshival elmélyedtünk valami rendkiívül intellektuális beszélgetésben, miközben azon filóztam hogy fogom a csajt bevonni a társalgásba. Figyelembe véve az addigi IQ tapasztalatot, valamilyen egszerű témát érdemes ilyenkor találni. Lényegében az indiánlány telefonja mentette meg, illetve indította el a helyzetet. Gyorsan lepasszoltam japán társamnak, majd jómagam rendkívül egyszerű beszélgetést kezdeményeztem a vékony kis vörössel.
Kitaláljátok?
Totálisan bejött. A csaj szerint SZÓRAKOZTATÓ voltam. Én csak ingattam a fejem, hogy mekkora egy barom is vagyok alapvetően, hogy máskor meg TÉMÁT próbálok találni, amikor csak hülyeségekről kell beszélgetni negyed órát, és rögtön kapsz egy telefonszámot. Csajszikámmal megbeszéltük, hogy majd valamikor csörgök, oszt kitalálunk valami randi szerűséget. Yoshi meg csak nézett, hogy mire letette a telefont, én le is rendeztem az este lényeges pontjait.
Pár nappal később felhívtam. A telefonból csak éktelen visítást lehetett nagyságrendileg három és fél háztömbnyi távolságban is hallani. Közölte velem Michelle, hogy azonnal menjek fel hozzá, mert big party van. Most gondoljátok, hogy nekiálltam ellenkezni? Fél órán belül ott álltam a küszöbön egy rakat sörrel, meg némi whiskey-vel a hónom alatt. Szerintetek én voltam az egyetlen srác a lakásban? Mondjuk a csajok száma sem döntögetett egynél több számjegyet, de az én kéjes vigyoromat nemigen lehetett letörölni. Egy ideig.
Rövidesen előkerült ugyanis a füves cigi. Én alapból nem élek vele. Ha nagyon el akarom veszíteni az önkontrollt, csak kikérek még egy unicum-sört az utolsó utáninak érzett körre, és onnantól kezdve mindenki megnézheti magát körülöttem. Nem mintha egyébként nem lennék borzasztó hülye, nede ha igazán, komolyan berúgok, minden határ ledől. De semmi kivetnivalóm a fű fogyasztók közessége ellen. Egy idő után előkerült valami komolyabb cucc is, amit gombának néztem. Asszem nem csiperke vót, de lehet meg kellene próbálni abbú is pörkűtet csinálni. Ezek szép lassan nekiálltak komolyan leamortizálni magukat, miközben a csaj VISíTVA bizonygatta, hogy neki papírja van arról, hogy marihónalját használhat. Akkor hidaltam le igazán, amikor közölte, hogy van egy kis őrlője, és azzal minden reggel friss füvet őröl a vajas pirítósára. Ford Ferlaine, alias Nagy Feró, örök érvényű mondásával élve:
Eszem, faszom megáll! -t
Ezen közben az tűnt fel, hogy néha-néha becsöngetett pár srác, ott töltöttek pár percet a "party"-n, majd kis ződ zacskóval a zsebükben távoztak. A csaj, meg némi ződhasúval a zsebében visongatott tovább. Hősünk (ich) ezen közben, csak úgy sportból, próbálta továbbra is befűzni a csajt. Mondjuk úgy, hogy ha a csajozást vadászathoz akarnánk hasonlítani, ahol a nőstény az őt becserkésző hímmel egyenrangú partner, az én jelen helyzetem inkább a vágóhídhoz volt hasonlatos. A kezemben levő sörösüveg pedig funkcióját tekintve a taglónak felelt meg. A csaj, nemhogy kihívás nem volt, de lassan "csaj" sem. Egyre jobban üvöltözött, valami ex-pasiról, aki ilyen-meg olyan drogdíler, és őt nem félemlítheti meg, hiába fogott rá fegyvert ki tudja hányszot. Én meg csak ültem mellette, keze egészen védtelen testtájaimon rótta felfedező útját, az én kezem pedig egyre kevésbé lelkesen körözött sovány jobb melle körül, miközben különböző képek jelentek meg előttem, pontosan mibe is készülök belemászni. Gondolatba két lehetőséget vettem számításba.
1. A szomszéd komolyan beváltja pár órával korábban tett igéretét, és a hangoskodásra kihívja a rendőrséget, akik természetesen a mérföldekre érezhető, hömpölygő fűszag következtében nagy erőkkel, és a san diegoi SWAT csapattal fognak a helyszínre kivonulni, majd megostromolni a szobát. Teljesen biztos voltam benne, hogy a csajnak valahol a lakásban minimum egy UZI-ja van elrejtve.
2. Megdugom a csajt, aki ezt büszkén elújságolja majd a drogdíler expasijának, aki ezek után természetesen megkínoz, megcsonkít, majd betonkockával a lábamon, közelebbi ismeretségbe hoz a SD-i öböl halaival.
A végeredmény többek között azért maradt el, mert Michelle, az egész estét betöltő, masszív füvezés, gombázás, valamint mittomén még micsoda fogyasztásának köszönhetően, hálistennek elvesztette az eszméletét. Miután ellenőríztem alapvető életfunkcióit és megbizonyosodtam róla, hogy állapota stabil, eltettem a aludni. Majd magamat is, megfogadva, hogy a jövőben icipicit körültekintőbben járok el.
Amint azt említettem korábban is, amerikában azért veszélyes a borzasztó csajozás, mert komoly szerencse kell ahhoz, hogy ne kizárólag BORZASZTÓ csajokkal akadjon össze az ember.
Kitérőnek ennyit, szombaton folytatjuk a beszámolókat.
Pusszantás mindenkinek
szerda, szeptember 06, 2006
Nu pagadgyij! Vagy mi a szösz...
Haligali Evribadi!
Remélem kellemesen telt a szünet. Kipihentétek magatokat, meg engem.
Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így mostantól ismételten nekiállhattok kibogarászni értelmetlenségeimet. Kissé berozsdásodtam az utóbbi időben, de majdcsak belejövünk lassan.
Szóval ott hagytuk abba a történet mesélést, hogy megérkezett a hugom und Edi az angyalok városába. Nem akarom fényezni magam, de pöpecre odataláltam. Útközben hangolgattam az oshkoshi szerzemény rádiómat. Gondoltam, ha már papírom van róla, hogy olvasni tudom a megközelítési térképeket, hasznosítom és kisilabizáltam belőlük, hogy a Swiss 40-Heavy melyik frekiken fog jelentkezni. Szép komótosan krúzingolok a 405-ösön, számolgatom, hogy nagyságrendileg negyed óra, és ott leszek, amikor reccsen a rádió.
- SOCAL approach, good afternoon, Swiss 40-Heavy descending to 7000.
Juhéé, gondoltam, a fiúk meghozták a túristáimat.
Ha akkor előre tudom, hogy ez az utolsó korrekt megszólalásuk a rádióban, talán kevésbé vagyok nyugodt. Amit a szakikám a rádión művelt, mondhatjuk borzalmasnak, rettenetesnek, félelmetesnek... De a lényegen nem változtat. Ha ezt ÉN művelem a kis 172-esemben, szerintem a Joe Leone még a levegőben kivág az ablakon. Előbb azt felejtették el, hogy Santa Monica után 110-es irányszögön kell tovább repülniük, majd a megközelítési engedélyből kifelejtették a 2500 láb magasség korlátozást, utána meg félreértették a torony frekit. Ami nem is lett volna akkora baj, de ami frekit visszaolvasott a főnök, az nem is a kommunikációra, hanem a navigációra fenntartott frekvencia csoportba tartozott. Ezúton üzenem a Swiss International A-340 szeméyzeteinek, hogy SOKKAL TÖBB ALÁZATTAL gyerekek. Ez veszélyes üzem, ezt már az Öcsi bácsi is megmondta, pedig ő nem repült 340-essel. Igaz viszont, hogy egész élete a repülésről szólt. És szól most is (Apuci, add át neki üdvözletem).
Szóval én kis naív gondoltam, innen már pár perc alatt kijutnak hozzám. Gondolnátok, hogy tévedtem? Szerencsére a gurító frekvencián maradtam, így hallottam, amint a Los Angeles nemzetközi repülőtér teljes irányítói személyzete ezt a két jómadarat próbálja valahogy elnavigálni a földön. Jól hangzana, hogy ezt is a két alumínium-cső-sofőr bénázta el, de a valósághoz hozzá tartozik, hogy többnyire vétlenek voltak. A sárgák voltak. A China Airlines-nak ugyanis sikerült mintegy 2000-2500 utast jó fél órán keresztül feltartania. Kb ennyien ültek ugyanis, a British, Swiss, Lufthansa, KLM, valamint a saját repülőgépük fedélzetén. És ezek csak azok voltak, akiket hallottam a rádióban panaszkodni. Én leparkoltam, felhívtam a szüleimet, besétáltam a terminálba, megnéztem hova fognak érkezni, elsétáltam, vettem egy fél liter üdítőt, megittam, ezek meg még mindig ott szenvedtek a gurulással.
No, engem ma éjjel nem hagynak blogot irni. De már legalább elkezdtem újra, holnap reggel folytatom.
Pussz
Remélem kellemesen telt a szünet. Kipihentétek magatokat, meg engem.
Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így mostantól ismételten nekiállhattok kibogarászni értelmetlenségeimet. Kissé berozsdásodtam az utóbbi időben, de majdcsak belejövünk lassan.
Szóval ott hagytuk abba a történet mesélést, hogy megérkezett a hugom und Edi az angyalok városába. Nem akarom fényezni magam, de pöpecre odataláltam. Útközben hangolgattam az oshkoshi szerzemény rádiómat. Gondoltam, ha már papírom van róla, hogy olvasni tudom a megközelítési térképeket, hasznosítom és kisilabizáltam belőlük, hogy a Swiss 40-Heavy melyik frekiken fog jelentkezni. Szép komótosan krúzingolok a 405-ösön, számolgatom, hogy nagyságrendileg negyed óra, és ott leszek, amikor reccsen a rádió.
- SOCAL approach, good afternoon, Swiss 40-Heavy descending to 7000.
Juhéé, gondoltam, a fiúk meghozták a túristáimat.
Ha akkor előre tudom, hogy ez az utolsó korrekt megszólalásuk a rádióban, talán kevésbé vagyok nyugodt. Amit a szakikám a rádión művelt, mondhatjuk borzalmasnak, rettenetesnek, félelmetesnek... De a lényegen nem változtat. Ha ezt ÉN művelem a kis 172-esemben, szerintem a Joe Leone még a levegőben kivág az ablakon. Előbb azt felejtették el, hogy Santa Monica után 110-es irányszögön kell tovább repülniük, majd a megközelítési engedélyből kifelejtették a 2500 láb magasség korlátozást, utána meg félreértették a torony frekit. Ami nem is lett volna akkora baj, de ami frekit visszaolvasott a főnök, az nem is a kommunikációra, hanem a navigációra fenntartott frekvencia csoportba tartozott. Ezúton üzenem a Swiss International A-340 szeméyzeteinek, hogy SOKKAL TÖBB ALÁZATTAL gyerekek. Ez veszélyes üzem, ezt már az Öcsi bácsi is megmondta, pedig ő nem repült 340-essel. Igaz viszont, hogy egész élete a repülésről szólt. És szól most is (Apuci, add át neki üdvözletem).
Szóval én kis naív gondoltam, innen már pár perc alatt kijutnak hozzám. Gondolnátok, hogy tévedtem? Szerencsére a gurító frekvencián maradtam, így hallottam, amint a Los Angeles nemzetközi repülőtér teljes irányítói személyzete ezt a két jómadarat próbálja valahogy elnavigálni a földön. Jól hangzana, hogy ezt is a két alumínium-cső-sofőr bénázta el, de a valósághoz hozzá tartozik, hogy többnyire vétlenek voltak. A sárgák voltak. A China Airlines-nak ugyanis sikerült mintegy 2000-2500 utast jó fél órán keresztül feltartania. Kb ennyien ültek ugyanis, a British, Swiss, Lufthansa, KLM, valamint a saját repülőgépük fedélzetén. És ezek csak azok voltak, akiket hallottam a rádióban panaszkodni. Én leparkoltam, felhívtam a szüleimet, besétáltam a terminálba, megnéztem hova fognak érkezni, elsétáltam, vettem egy fél liter üdítőt, megittam, ezek meg még mindig ott szenvedtek a gurulással.
No, engem ma éjjel nem hagynak blogot irni. De már legalább elkezdtem újra, holnap reggel folytatom.
Pussz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)