Haligali evribadi!
Orulok, hogy meg megvagytok. Visszatertunk Ohioba. Innen egy nyilvanos gepen tudok netezni, ami eredetileg a repcsik foglalasara lett kitalalva, meg esetleg az idojaras lecsekkolasara, de egyertelmuen nem blogolasra, ugyhogy majd jelentkezem idoszakosan, de kepeket, majd csak Dagobol (ertsd: San Diego, Leon Uris: Meghalsz Tengeresz c. regenye utan szabadon) fogok tudni feltolteni. Egyelore ugy nez ki, a repteren fogok qvaszkodni, meg repulgetni augusztus 9-ig, akkor megy a gepem vissza a nyugati civilizacio partjara.
Gyors postabontas.
Sis: kosz a tamogatast, egy ilyen jofej emberkevel elboldogulok magam is, majd ha tobbet osszegyujtok, jol jon a tamogatasod. Ugy tunik, egyebkent megunta a blog olvasast, amiert oszinten nem is nagyon tudom karhoztatni.
Geri: Nem tudtam Oshkoshbol irni, azert frissult keveset (ertsd: egyaltalan NEM) a blog, de azt nem ertekelted, hogy faradhatatlanul irtam Pittsburgh-bol, Minneapolisbol, SOT a repcsirol is.
DGellert bajtars: Mail ment, ha kozerdekunek itelem kerdesedet blogban valaszolok, egyebkent pedig levelezopartnerekke valunk.
Most megyek, mert ki kell talalnom, hol alszom meg.
Hja nehez a VALODI qvaszok elete.
Pussz mindenkinek, koszonom hogy vagytok nekem :-D) <-- ez egy smiley tokaval, sajat kreacio. Jo, mi?
hétfő, július 31, 2006
csütörtök, július 20, 2006
Pittsburgh
Halihó!
Bár felrakni nem tudom most azonnal, úgy döntöttem megérdemeltek egy gyors helyzetjelentést Minneapolisból. Megérkeztem a Northwest 757-esén. A tegnapi nap folyamán vettem meg a jegyet. Mick vitt ki a reptérre, és egész meglepődtem, hogy nem késett el. Később elmondta, hogy a fél éjszakáját ébren töltötte, mert folyamatosan felébredt, hogy nem kell-e még indulnia. Igazán kezdem belátni hogy talán mégsem ő lett volna a legjobb választás egy 2000 kilométeres úthoz. Jobb szórakozást is el tudok ugyanis képzelni, mint konstansan szétparázni az agyam, vagy azt hallgatni, ő épp mitől parázza szét magát.
Hoppá! Megérkezett a repcsink. Most áll be a kapuhoz. MD-80 series-nek tűnik. Aminek az egyelen hátulütője, hogy már a 757-esen kiderült, a Jeppesen Captain Bag, nem fér be a felső rekeszbe, és az ülés alól is kilóg. Remélem azért felengednek vele erre a gépre.
Kissé fáradt vagyok, ezért a lényegre törő stílus, majd még lehet, előveszem a laptopot pár tízezer lábon, hogy értesíthesselek benneteket a legújabb fejleményekről. Azt el nem tudom képzelni, mik lennánek, de biztos van valami fontos riportolni való olyan magasból is.
Najó, most megyek, mert még el kell pakolnom a gépet, és lassan beszállás.
Tévedtem. DC-9-30. De most már süllyedünk befele Pittsburgh-be, úgyhogy el kell tennem agépet. Elaludtam, azért nem írtam semmit az úton. Jah, de azért ezt még elmondom. Ezúton tudatom minden kételkedővel, hogy a Northwest-nél igenis érvényben van a tolatási eljárás. Úgy kitolattunk a kaputól, hogy öröm volt nézni. Csak úgy füstöltek a hajtóművek. Najóvan télleg el kell tennem. Jah, a vészkijáratra is van policy-jük, olyan embernek kell ott ülni, aki képes kinyitni adott helyzetben a kijáratot, megérteni az angol nyelvet, stb. Végignézve a fószert, aki ezen a gépen a bal oldali kjárat mellett ült, az abszolút nem lehet követelmény, hogy ki is férjen a kijáraton. Viva america, és sokáig tápláljon minket a hamburger. Ha azt mondom, hogy a faszi körülfolyta a szék karfáját, nem fejezem ki magam elég plasztikusan. NINCS AZ AZ ATYA ÚR ISTEN, HOGY EZ AZ EMBER KIFÉRJEN AZON A LYUKON!!!!!
Nah léptem, szasztok, majd leszek valahonnan. Csak tudnám honnan fogom ezt a cuccot feltölteni...
Pussz
Pittsburghbol toltottem fel, majd bovebbet kesobb.
Pussz mindenkinek
Bár felrakni nem tudom most azonnal, úgy döntöttem megérdemeltek egy gyors helyzetjelentést Minneapolisból. Megérkeztem a Northwest 757-esén. A tegnapi nap folyamán vettem meg a jegyet. Mick vitt ki a reptérre, és egész meglepődtem, hogy nem késett el. Később elmondta, hogy a fél éjszakáját ébren töltötte, mert folyamatosan felébredt, hogy nem kell-e még indulnia. Igazán kezdem belátni hogy talán mégsem ő lett volna a legjobb választás egy 2000 kilométeres úthoz. Jobb szórakozást is el tudok ugyanis képzelni, mint konstansan szétparázni az agyam, vagy azt hallgatni, ő épp mitől parázza szét magát.
Hoppá! Megérkezett a repcsink. Most áll be a kapuhoz. MD-80 series-nek tűnik. Aminek az egyelen hátulütője, hogy már a 757-esen kiderült, a Jeppesen Captain Bag, nem fér be a felső rekeszbe, és az ülés alól is kilóg. Remélem azért felengednek vele erre a gépre.
Kissé fáradt vagyok, ezért a lényegre törő stílus, majd még lehet, előveszem a laptopot pár tízezer lábon, hogy értesíthesselek benneteket a legújabb fejleményekről. Azt el nem tudom képzelni, mik lennánek, de biztos van valami fontos riportolni való olyan magasból is.
Najó, most megyek, mert még el kell pakolnom a gépet, és lassan beszállás.
Tévedtem. DC-9-30. De most már süllyedünk befele Pittsburgh-be, úgyhogy el kell tennem agépet. Elaludtam, azért nem írtam semmit az úton. Jah, de azért ezt még elmondom. Ezúton tudatom minden kételkedővel, hogy a Northwest-nél igenis érvényben van a tolatási eljárás. Úgy kitolattunk a kaputól, hogy öröm volt nézni. Csak úgy füstöltek a hajtóművek. Najóvan télleg el kell tennem. Jah, a vészkijáratra is van policy-jük, olyan embernek kell ott ülni, aki képes kinyitni adott helyzetben a kijáratot, megérteni az angol nyelvet, stb. Végignézve a fószert, aki ezen a gépen a bal oldali kjárat mellett ült, az abszolút nem lehet követelmény, hogy ki is férjen a kijáraton. Viva america, és sokáig tápláljon minket a hamburger. Ha azt mondom, hogy a faszi körülfolyta a szék karfáját, nem fejezem ki magam elég plasztikusan. NINCS AZ AZ ATYA ÚR ISTEN, HOGY EZ AZ EMBER KIFÉRJEN AZON A LYUKON!!!!!
Nah léptem, szasztok, majd leszek valahonnan. Csak tudnám honnan fogom ezt a cuccot feltölteni...
Pussz
Pittsburghbol toltottem fel, majd bovebbet kesobb.
Pussz mindenkinek
szerda, július 19, 2006
Oshkosh... Cancelled!
Amint az a cimbol is kiderul...
Hogy esne bele a bubanatos, plundras, radai rosseb!
Annyira persze nem rossz a helyzet, hogy ne jussak el Oshkosh-ba, de hadd kezdjem az elejen.
Illetve a vegen, mert ma reggelig meg minden tokeletes, szep, jo es napfenyes volt. Tisztelt szurkolotaboromnak megkoszonve a tamogatast, ezuton ertesitek mindenkit, hogy a mai reggelem egy holgy agyaban kezdodott (ekezetek nelkul: agy, mint amiben alszunk es ha nincs ilyen tulporgott, aktiv fantaziank, mint nekem, mindenfele erkolcstelen dolgot muvelunk). A legnagyobb baklovest ott kovette el szegeny, hogy kozben megkerdezte, tudom-e a nevet. Mar majdnem lelkiismeret furdalasom keletkezett (nyilvan kitalaljatok, hogy foggalmam nem volt), am ez szinte nyomtalanul elmult, amikor konzekvensen az "Oh, Patrik, oh my god!" kifejezes-egyuttest kezdte ismetelgetni. A mai "masnapom" ezutan a napszemuveg feltalalojanak adott mertektelen halaimakkal folytatodott. A tobbit szurjetek le magatok (velem szuletett gentlemanus-sagom nem engedi, hogy reszletekbe bocsatkozzam).
Kovetkezo utam Mick Joyce, ir masod-kocsma-pilotam ideiglenes szallashelyere vezetett, amelyet tegnapi, tolem teljesen fuggetlen alkoholizalasanak folyomanyakent egy par uj sved srac lakasanak padlojan rendezett be. Teljesen es tokeletesen kiutotte magat. Minek iszik az az ir, amelyik nem birja, meg nem erthetem.
A suliba erve nekem akadt nemi papiroznivalom a tegnapi vizsga utan, Mick-et pedig elkuldtem megvenni a terkepeket, hisz holnap indultunk volna a nagy utra. A srac megjelenik a terkepekkel (szamitottam ra, hogy a rosszakat veszi meg, de ezuttal kitett magaert), majd kap egy boritekot a diszpecsertol, ami a reggeli postaval jott. En nekiallok a reszletes tervezesnek, mialatt o mint a mergezett eger, elkezd porogni a boritek felbontasa utan. Igazan nem nagyon erdekelt, meg nem is ertem ra vele tulzottan foglalkozni. Mar majdnem vegeztem az elso szakasz utvonaltervevel, amikor megjelenik az ajtoban a szokasosnal is vorosebb arccal (meg valamikor julius 4. tajekan leegett, mint a valodi, hamisitatlan homar, azota csak ragyurt), es belekezd valami erthetetlen, de meglepoen osszefuggestelen sztoriba, amelynek a lenyege, hogy sikerult ugy beszivarognia ebbe az orszagba, hogy a vizumat lenyegeben ervenyesito, Guinnes aztatta I-20-as lapjat otthon felejtette irorszagban. Ez meg azonban semmi, hiszen pusztan annyi volt a feladata, hogy valakivel idekuldesse azt a nyomorult lapot, es bemutassa az immigration hatosagnak. Tisztelt ir bajtarsam Jameson-ban pacolt jo edes anyukajanak azonban sikerult minden egyes felfamentes A4-es lapot elkuldenie, amelyet kicsi fiacskajanak szobajaban talalt KIVEVE az egy nyamvadt I-20-as lapot, amelyet baromi nehez am azonositani, mert akkora betukkel van rairva a tetejere, hogy I-20, hogy meg a felvak, aggastyan csotany is felfedezi masfel kilometerrol, szel elleneben, vaksotetben, fejteton maszturbalva.
En egy enervalt mozdulattal hagytam, hogy a terkep kicsusszon a kezembol, es azon morfondiroztam, ha most szimplan megolom, azzal csak jot teszek a vilagnak, igy az oshkoshi ut helyett inkabb lassu, borzalmas kinhalalanak tervezesebe kezdtem.
Aki meg nem keszult valamire TELJES energiaval, az ugysem tudja mit jelent ez az itelet az utolso pillanatban, aki meg mar megtette, az tudja mirol beszelek.
Meg megkiserelte a helyzetet szajbol szajba lelegeztetni. Azonban felvilagositottam, hogy ebbol bizony agyvelo folyik.
(hmmm... ennek igy nem sok ertelme volt, igy inkabb elmeselem a viccet teljes terjedelmeben. Honnan tudjuk, hogy friss, vagy mar avittas vizihullaval van-e dolgunk? Szivd meg az orrat, ha takony jon belole csak par napos, ha agyvelo, mar azik egy ideje. Vizualis tipus vagy?)
Rovid keserges utan, nekialltam az adott helyzetet megoldani, es vegul vettem egy jegyet holnapra Pittsburg-be az indianlanyhoz, igy majd Ohiobol fogok valami kavedaralo szerkezeten berepulni Oshkoshba.
Tobbet, reszletesebbet holnaptol.
Tisztelt, aktiv kommentelo kollega!
Az a gyanum, nem artana lassan massziv smiley hegyeket fuzni izes kommentjeid melle-moge (nem, a vesszok nem helyettesitik oket). Hogy jobb fej volnek mint gondoltad? En mindenkinel jobb fej vagyok. A stilusom pedig olyan, amilyen, sajna ugy erzem, nagyon mar nem fog megvaltozni, igy szamodra alighanem a mogszoksz, vagy megszoksz megoldas marad (figyeled milyen sokatmondo, igy ekezet nelkul? Es ezt a stilust nevezed te gusztustalannak?). Egeszsegi allapotom iranti aggodalmadat koszonettel veszem, igyekszem leadni par kilot, de azert szerintem nem vagyok kimondottan kover.
Jah, es a vesszok nem hianyoztak, nelkuluk is eleg tartalmas volt hozzaszolasod.
Azert koszonom neked, remelem nem ijesztettelek el, es tovabbra is megmaradsz lelkes olvasomnak, rajongomnak, szurkolomnak.
P.s.: Kuldj nevet, es cimet, akkor kapsz dedikalt borbefuzott peldanyt tolem.
Nah, mara ennyi. Azert Oshkoshban talalkozunk mindenkivel, aki jon.
Csovi
Hogy esne bele a bubanatos, plundras, radai rosseb!
Annyira persze nem rossz a helyzet, hogy ne jussak el Oshkosh-ba, de hadd kezdjem az elejen.
Illetve a vegen, mert ma reggelig meg minden tokeletes, szep, jo es napfenyes volt. Tisztelt szurkolotaboromnak megkoszonve a tamogatast, ezuton ertesitek mindenkit, hogy a mai reggelem egy holgy agyaban kezdodott (ekezetek nelkul: agy, mint amiben alszunk es ha nincs ilyen tulporgott, aktiv fantaziank, mint nekem, mindenfele erkolcstelen dolgot muvelunk). A legnagyobb baklovest ott kovette el szegeny, hogy kozben megkerdezte, tudom-e a nevet. Mar majdnem lelkiismeret furdalasom keletkezett (nyilvan kitalaljatok, hogy foggalmam nem volt), am ez szinte nyomtalanul elmult, amikor konzekvensen az "Oh, Patrik, oh my god!" kifejezes-egyuttest kezdte ismetelgetni. A mai "masnapom" ezutan a napszemuveg feltalalojanak adott mertektelen halaimakkal folytatodott. A tobbit szurjetek le magatok (velem szuletett gentlemanus-sagom nem engedi, hogy reszletekbe bocsatkozzam).
Kovetkezo utam Mick Joyce, ir masod-kocsma-pilotam ideiglenes szallashelyere vezetett, amelyet tegnapi, tolem teljesen fuggetlen alkoholizalasanak folyomanyakent egy par uj sved srac lakasanak padlojan rendezett be. Teljesen es tokeletesen kiutotte magat. Minek iszik az az ir, amelyik nem birja, meg nem erthetem.
A suliba erve nekem akadt nemi papiroznivalom a tegnapi vizsga utan, Mick-et pedig elkuldtem megvenni a terkepeket, hisz holnap indultunk volna a nagy utra. A srac megjelenik a terkepekkel (szamitottam ra, hogy a rosszakat veszi meg, de ezuttal kitett magaert), majd kap egy boritekot a diszpecsertol, ami a reggeli postaval jott. En nekiallok a reszletes tervezesnek, mialatt o mint a mergezett eger, elkezd porogni a boritek felbontasa utan. Igazan nem nagyon erdekelt, meg nem is ertem ra vele tulzottan foglalkozni. Mar majdnem vegeztem az elso szakasz utvonaltervevel, amikor megjelenik az ajtoban a szokasosnal is vorosebb arccal (meg valamikor julius 4. tajekan leegett, mint a valodi, hamisitatlan homar, azota csak ragyurt), es belekezd valami erthetetlen, de meglepoen osszefuggestelen sztoriba, amelynek a lenyege, hogy sikerult ugy beszivarognia ebbe az orszagba, hogy a vizumat lenyegeben ervenyesito, Guinnes aztatta I-20-as lapjat otthon felejtette irorszagban. Ez meg azonban semmi, hiszen pusztan annyi volt a feladata, hogy valakivel idekuldesse azt a nyomorult lapot, es bemutassa az immigration hatosagnak. Tisztelt ir bajtarsam Jameson-ban pacolt jo edes anyukajanak azonban sikerult minden egyes felfamentes A4-es lapot elkuldenie, amelyet kicsi fiacskajanak szobajaban talalt KIVEVE az egy nyamvadt I-20-as lapot, amelyet baromi nehez am azonositani, mert akkora betukkel van rairva a tetejere, hogy I-20, hogy meg a felvak, aggastyan csotany is felfedezi masfel kilometerrol, szel elleneben, vaksotetben, fejteton maszturbalva.
En egy enervalt mozdulattal hagytam, hogy a terkep kicsusszon a kezembol, es azon morfondiroztam, ha most szimplan megolom, azzal csak jot teszek a vilagnak, igy az oshkoshi ut helyett inkabb lassu, borzalmas kinhalalanak tervezesebe kezdtem.
Aki meg nem keszult valamire TELJES energiaval, az ugysem tudja mit jelent ez az itelet az utolso pillanatban, aki meg mar megtette, az tudja mirol beszelek.
Meg megkiserelte a helyzetet szajbol szajba lelegeztetni. Azonban felvilagositottam, hogy ebbol bizony agyvelo folyik.
(hmmm... ennek igy nem sok ertelme volt, igy inkabb elmeselem a viccet teljes terjedelmeben. Honnan tudjuk, hogy friss, vagy mar avittas vizihullaval van-e dolgunk? Szivd meg az orrat, ha takony jon belole csak par napos, ha agyvelo, mar azik egy ideje. Vizualis tipus vagy?)
Rovid keserges utan, nekialltam az adott helyzetet megoldani, es vegul vettem egy jegyet holnapra Pittsburg-be az indianlanyhoz, igy majd Ohiobol fogok valami kavedaralo szerkezeten berepulni Oshkoshba.
Tobbet, reszletesebbet holnaptol.
Tisztelt, aktiv kommentelo kollega!
Az a gyanum, nem artana lassan massziv smiley hegyeket fuzni izes kommentjeid melle-moge (nem, a vesszok nem helyettesitik oket). Hogy jobb fej volnek mint gondoltad? En mindenkinel jobb fej vagyok. A stilusom pedig olyan, amilyen, sajna ugy erzem, nagyon mar nem fog megvaltozni, igy szamodra alighanem a mogszoksz, vagy megszoksz megoldas marad (figyeled milyen sokatmondo, igy ekezet nelkul? Es ezt a stilust nevezed te gusztustalannak?). Egeszsegi allapotom iranti aggodalmadat koszonettel veszem, igyekszem leadni par kilot, de azert szerintem nem vagyok kimondottan kover.
Jah, es a vesszok nem hianyoztak, nelkuluk is eleg tartalmas volt hozzaszolasod.
Azert koszonom neked, remelem nem ijesztettelek el, es tovabbra is megmaradsz lelkes olvasomnak, rajongomnak, szurkolomnak.
P.s.: Kuldj nevet, es cimet, akkor kapsz dedikalt borbefuzott peldanyt tolem.
Nah, mara ennyi. Azert Oshkoshban talalkozunk mindenkivel, aki jon.
Csovi
kedd, július 18, 2006
IR vizsga, felsiker :-(
Halihop!
Felsikerrel zarult az elmult idoszak orulete. Kb masfel hete szenvedek azon, hogy helyrehozzam a papirmunkat, amit a svedek elszurtak, hogy lepapirozzam az egesz eddigi kepzesemet. Ehhez kepest, amikor otthon a sracok maguknak papiroztak a PPL-eket, az a legmagasabb szintu dokumentacionak felel meg. Borzaszto kupleraj van errefele, es a legjobb, hogy tobbnyire le is szarjak egesz magasrol. Igy nekem kellett utanajarnom olyan alairasoknak, amiket jo elore a kepzes elott kellett volna beszereznie a fopilotanak, meg az oktatomnak.
Na mindegy, ezutan volt egy Stage III ellenorzo, amin egesz jol megfeleltem, majd utana a mar jol ismert varakozas. Hirtelen minden alairasi joggal rendelkezo ember eltunt a fold szinerol, igy vagy egy hetig ultem, azon abrandozva, hogyan is fogom az egesz kocerajt a levegobe ropiteni, amint sikerul megfelelo tisztasagu TNT-re szert tennem.
Vegul persze elokerultek az emberek, es minden hepiend lett volna, ha...
A Nick ugyanis eltunt valahova a halal bal herezacskojanak hata moge, ahol persze nem volt semmilyen kommunikacios terero (talan mondanom sem kell, de azert mondom, hogy a sahara kellos kozepen jobb jelerosseg van mobiltelefonokon, mint itt SD vagy LA kellos kozepen). Hosszas telefonalgatas, es szenvedes aran sikerult utolerni, hogy ugyan legyen mar szives megprobalni es leszervezni nekem egy IFR vizsgat. Persze nem tudta elintezni, amig vissza nem ert. Egeszen pontosan a tegnapi napon. En nagy izgulva bejovok, hogy na hatha a kovetkezo par napban le tudok vizsgazni, mire kozli a faszi, hogy jovo hetfon lenne az esemeny. Na erre nalam beindult a gozmozdony effektus. Nick harom metert ugrott hatra, amikor meglatta a fulembol elotoro gozfelhot.
A mihez tartas vegett ugyanis elmondanam, hogy csutortokon, indulunk Oshkosh-ba (a mult es a jelen ido ravasz egyvelegere rogton fenyderul, amint kisse elorebb jutunk a tortenetben). Kozoltem a Nick-kel, hogy ez igy marhamod nem lesz jo poen, mert en az Oshkosh-t ki nem hagyom, ugyhogy vagy mnegprobal valami frappansat kitalalni, vagy majd utana keritunk sort a vizsgara, amit se o, se en nem igazan akartunk.
Igazan majd az egesz napom azzal telt, hogy azon agyaltam, mi a jo edes anyjuk szerelmetes mellbimbojaert nem tudtak ezek egy hettel ezelott lefoglalni valami idopontot. Majd kb este hatkor kozolte a Frank (vele csinaltam a Stage III ellenorzot, jofej, rohadt szigoru belga oktato), hogy masnapra (kedd, azaz MA) nem engedi a sajat ket novendeket vizsgazni ketmotorosbol, igy lesz egy szabad helye a vizsgaztatonak.
Namost, tudom en, hogy telhetetlennek fogtok tartani, de igazan nem igy kepzeltem a dolgot, annal is inkabb, mert kozolte, hogy a vizsgaztato azt akarja, hogy tervezzek egy utvonala San Luis Obispo-ba. Nem lenyeges a hely, ami lenyeges, hogy az egyik lenyeges VOR (navigacios berendezes), amit az utvonalhoz hasznalni kell vagy harom napja nem uzemel, igy ki kellett talalnom, hogyan kellene megkerulni. Kb este 11-re keszultem el, es akkor meg nem is neztem at az elmeleti anyag azon reszet, amelyet szerettem volna.
Szoval gondolhatjatok milyen nyugodtan es kiegyensulyozottan alltam neki masnap a vizsganak. Annal is inkabb, mert a magyar legugyi hatosagnak meg 11 ezer kilometerrol is sikerult rendesen felnyomnia az agyvizemet. Hogy melyik eszement zseninek tamadt otthon az az otlete, hogy mas szamot adjon a motoros betetlapnak, mint a teljes szakszonak, nem tudom, de hosszasan es intellektualisan elbeszelgetnek vele ha a kezeim koze kerul. A szakszo szamom ugyanis 08- cal kezdodik (inkluzive kotojel), a motoros betelap meg 00- val. Most probald meg a hamburger agyu FAA vizsgaztatonak elmagyarazni, akinek az agyfunkcioja redukalodott ket szam osszehasonlitasara, hogy a ketto egy es ugyanaz. Gyorsan kitalaltam valami tortenelmi sztorit, belekeverve a rohadt genya voros kommunistakat, hogy ez nalunk tortenelmileg igy alakult ki (mostanaban az amcsik mintha atestek volna a lo tuloldalara a volt szovjet sztorikkal kapcsolatban. Teljesen megorulnek ezekert, talan mar emlitettem, hogy repulgetnek itt egy bazinagy sarga ancsaval, egy negyzetkilometeres voros csillaggal a seggen, es rohadtnagy szoros ushankaval a fejukon, ami csak azert hulyeseg, mert kint van kb 40 fok. Na mindegy, CCCP rulez.), igy megoldodott ez az akadaly is.
A szobeli vizsgarol nem szeretnek sok szot ejteni. En nem engedtem volna at magamat, a foszernak lathatoan mas volt a velemenye.
A repules reszen vereztem el vegul, de nem is a megkozeliteseknel, hanem egy rohadt DME Arc-on (laikusoknak: egy foldi navigacios adotol kell az oktato altal meghatarozott tavolsagban egy korivet leirni). Sikerult magamat olyan szinten belezavarni a dzsindzsaba, hogy a vegen balra helyett jobbra fordultam.
PUFF, a hegy!
Ha mindez IMC-ben tortenik (ertsd szart se latsz, amire ugye ez a kepzes felkeszit elvileg), ihattatok volna par unicum-sort a Kocsmapilota emlekere.
Tanulsag: hiaba van meg az IFR-ed, 35 oranyi gyakorlattal, nem egeszseges valodi IMC-ben repulni.
En vagyok a hulye, lehet rohogni rajtam... Megerdemlem.
A megkozelitesek amugy eletem egyik legjobbjai voltak. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy megkocogtatom az ILS tuit, nem ragadtak-e be kozepre, csak feltem, hogy a faszi felreertene. Szoval minden jo volt, eltekintve attol, hogy kinyirtam magunkat :-.
Igy kedves, joindulatu "anonymous" kolleganak, majdnem igaza lett, amikor jokivansagait kepernyore vetette.
"Csp !Kövér, gusztustalan disznó vagy.Remélem soha nem leszel pilóta!"
Ezuton uzenem neked, hogy egyresz kifelejtetted az "arrogans" jelzot. Masreszt viszont a hatalyos jogszabalyok ertelmeben elkestel baratom. Mert amennyiben "pilotanak" nevezunk barmely termeszetes szemelyt, aki ervenyes repulogepvezeto szakszolgalati engedellyel rendelkezik, ugy ez mar megtortent. De ne busulj, csak talalsz meg rajtam fogast... Amig le nem fogyok. Hehe!
Es ha mar itt tartunk...
Postabontas!
Kedves T!
Koszonom figyelmeztetesed, fenykepezo extra mennyisegu elemmel, valamint memoria kartyaval jelentem, bekeszitve. Amugy harom napja tanulmanyozom az Oshkosh-i megkozelitesi eljarasokat, mostanaban nyomtatgatom oket, nem lesz egy kis palya bemenni abba a kaoszba. Helyet asszem nem lehet foglalni, de ennek majd reszletesen utananezek.
Bozot Warrior!
Stabil baratno... Menyasszony... Bad command or file name...
Van akinek van, van akinek volt, van akinek lesz. Majd az utokor eldonti, melyikunk a szerencsesebb.
Az ivasos hasonlatodat viszont ertettem... Hmmm... Ez mar vajon haladasnak szamit?
Geri!
A csajozos projektre majd terjunk vissza, ha megprobaltad te is Del kaliforniaban.
BOOOOOOORZASZTOOOOOO csajozas. Vagy egyszeruen csak hidd el nekem, hogy nem egyszeru feladat.
Najo, ma ennyi fert bele szivacsos aggyal, amennyiben ennyi kehagyas utan, meg egyaltalan olvassa valaki ezt a cuccot. Azert megemlitem, hogy nekem is van lelkiismeret furdalasom, hogy nem jelentkeztem. Meglatom Oshkoshbol hogy sikerul. Ha mast nem kuldok sms-eket es feltetetem emberekkel kommentekkent.
Most leptem, pussz mindenkinek.
Csovi
Felsikerrel zarult az elmult idoszak orulete. Kb masfel hete szenvedek azon, hogy helyrehozzam a papirmunkat, amit a svedek elszurtak, hogy lepapirozzam az egesz eddigi kepzesemet. Ehhez kepest, amikor otthon a sracok maguknak papiroztak a PPL-eket, az a legmagasabb szintu dokumentacionak felel meg. Borzaszto kupleraj van errefele, es a legjobb, hogy tobbnyire le is szarjak egesz magasrol. Igy nekem kellett utanajarnom olyan alairasoknak, amiket jo elore a kepzes elott kellett volna beszereznie a fopilotanak, meg az oktatomnak.
Na mindegy, ezutan volt egy Stage III ellenorzo, amin egesz jol megfeleltem, majd utana a mar jol ismert varakozas. Hirtelen minden alairasi joggal rendelkezo ember eltunt a fold szinerol, igy vagy egy hetig ultem, azon abrandozva, hogyan is fogom az egesz kocerajt a levegobe ropiteni, amint sikerul megfelelo tisztasagu TNT-re szert tennem.
Vegul persze elokerultek az emberek, es minden hepiend lett volna, ha...
A Nick ugyanis eltunt valahova a halal bal herezacskojanak hata moge, ahol persze nem volt semmilyen kommunikacios terero (talan mondanom sem kell, de azert mondom, hogy a sahara kellos kozepen jobb jelerosseg van mobiltelefonokon, mint itt SD vagy LA kellos kozepen). Hosszas telefonalgatas, es szenvedes aran sikerult utolerni, hogy ugyan legyen mar szives megprobalni es leszervezni nekem egy IFR vizsgat. Persze nem tudta elintezni, amig vissza nem ert. Egeszen pontosan a tegnapi napon. En nagy izgulva bejovok, hogy na hatha a kovetkezo par napban le tudok vizsgazni, mire kozli a faszi, hogy jovo hetfon lenne az esemeny. Na erre nalam beindult a gozmozdony effektus. Nick harom metert ugrott hatra, amikor meglatta a fulembol elotoro gozfelhot.
A mihez tartas vegett ugyanis elmondanam, hogy csutortokon, indulunk Oshkosh-ba (a mult es a jelen ido ravasz egyvelegere rogton fenyderul, amint kisse elorebb jutunk a tortenetben). Kozoltem a Nick-kel, hogy ez igy marhamod nem lesz jo poen, mert en az Oshkosh-t ki nem hagyom, ugyhogy vagy mnegprobal valami frappansat kitalalni, vagy majd utana keritunk sort a vizsgara, amit se o, se en nem igazan akartunk.
Igazan majd az egesz napom azzal telt, hogy azon agyaltam, mi a jo edes anyjuk szerelmetes mellbimbojaert nem tudtak ezek egy hettel ezelott lefoglalni valami idopontot. Majd kb este hatkor kozolte a Frank (vele csinaltam a Stage III ellenorzot, jofej, rohadt szigoru belga oktato), hogy masnapra (kedd, azaz MA) nem engedi a sajat ket novendeket vizsgazni ketmotorosbol, igy lesz egy szabad helye a vizsgaztatonak.
Namost, tudom en, hogy telhetetlennek fogtok tartani, de igazan nem igy kepzeltem a dolgot, annal is inkabb, mert kozolte, hogy a vizsgaztato azt akarja, hogy tervezzek egy utvonala San Luis Obispo-ba. Nem lenyeges a hely, ami lenyeges, hogy az egyik lenyeges VOR (navigacios berendezes), amit az utvonalhoz hasznalni kell vagy harom napja nem uzemel, igy ki kellett talalnom, hogyan kellene megkerulni. Kb este 11-re keszultem el, es akkor meg nem is neztem at az elmeleti anyag azon reszet, amelyet szerettem volna.
Szoval gondolhatjatok milyen nyugodtan es kiegyensulyozottan alltam neki masnap a vizsganak. Annal is inkabb, mert a magyar legugyi hatosagnak meg 11 ezer kilometerrol is sikerult rendesen felnyomnia az agyvizemet. Hogy melyik eszement zseninek tamadt otthon az az otlete, hogy mas szamot adjon a motoros betetlapnak, mint a teljes szakszonak, nem tudom, de hosszasan es intellektualisan elbeszelgetnek vele ha a kezeim koze kerul. A szakszo szamom ugyanis 08- cal kezdodik (inkluzive kotojel), a motoros betelap meg 00- val. Most probald meg a hamburger agyu FAA vizsgaztatonak elmagyarazni, akinek az agyfunkcioja redukalodott ket szam osszehasonlitasara, hogy a ketto egy es ugyanaz. Gyorsan kitalaltam valami tortenelmi sztorit, belekeverve a rohadt genya voros kommunistakat, hogy ez nalunk tortenelmileg igy alakult ki (mostanaban az amcsik mintha atestek volna a lo tuloldalara a volt szovjet sztorikkal kapcsolatban. Teljesen megorulnek ezekert, talan mar emlitettem, hogy repulgetnek itt egy bazinagy sarga ancsaval, egy negyzetkilometeres voros csillaggal a seggen, es rohadtnagy szoros ushankaval a fejukon, ami csak azert hulyeseg, mert kint van kb 40 fok. Na mindegy, CCCP rulez.), igy megoldodott ez az akadaly is.
A szobeli vizsgarol nem szeretnek sok szot ejteni. En nem engedtem volna at magamat, a foszernak lathatoan mas volt a velemenye.
A repules reszen vereztem el vegul, de nem is a megkozeliteseknel, hanem egy rohadt DME Arc-on (laikusoknak: egy foldi navigacios adotol kell az oktato altal meghatarozott tavolsagban egy korivet leirni). Sikerult magamat olyan szinten belezavarni a dzsindzsaba, hogy a vegen balra helyett jobbra fordultam.
PUFF, a hegy!
Ha mindez IMC-ben tortenik (ertsd szart se latsz, amire ugye ez a kepzes felkeszit elvileg), ihattatok volna par unicum-sort a Kocsmapilota emlekere.
Tanulsag: hiaba van meg az IFR-ed, 35 oranyi gyakorlattal, nem egeszseges valodi IMC-ben repulni.
En vagyok a hulye, lehet rohogni rajtam... Megerdemlem.
A megkozelitesek amugy eletem egyik legjobbjai voltak. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy megkocogtatom az ILS tuit, nem ragadtak-e be kozepre, csak feltem, hogy a faszi felreertene. Szoval minden jo volt, eltekintve attol, hogy kinyirtam magunkat :-.
Igy kedves, joindulatu "anonymous" kolleganak, majdnem igaza lett, amikor jokivansagait kepernyore vetette.
"Csp !Kövér, gusztustalan disznó vagy.Remélem soha nem leszel pilóta!"
Ezuton uzenem neked, hogy egyresz kifelejtetted az "arrogans" jelzot. Masreszt viszont a hatalyos jogszabalyok ertelmeben elkestel baratom. Mert amennyiben "pilotanak" nevezunk barmely termeszetes szemelyt, aki ervenyes repulogepvezeto szakszolgalati engedellyel rendelkezik, ugy ez mar megtortent. De ne busulj, csak talalsz meg rajtam fogast... Amig le nem fogyok. Hehe!
Es ha mar itt tartunk...
Postabontas!
Kedves T!
Koszonom figyelmeztetesed, fenykepezo extra mennyisegu elemmel, valamint memoria kartyaval jelentem, bekeszitve. Amugy harom napja tanulmanyozom az Oshkosh-i megkozelitesi eljarasokat, mostanaban nyomtatgatom oket, nem lesz egy kis palya bemenni abba a kaoszba. Helyet asszem nem lehet foglalni, de ennek majd reszletesen utananezek.
Bozot Warrior!
Stabil baratno... Menyasszony... Bad command or file name...
Van akinek van, van akinek volt, van akinek lesz. Majd az utokor eldonti, melyikunk a szerencsesebb.
Az ivasos hasonlatodat viszont ertettem... Hmmm... Ez mar vajon haladasnak szamit?
Geri!
A csajozos projektre majd terjunk vissza, ha megprobaltad te is Del kaliforniaban.
BOOOOOOORZASZTOOOOOO csajozas. Vagy egyszeruen csak hidd el nekem, hogy nem egyszeru feladat.
Najo, ma ennyi fert bele szivacsos aggyal, amennyiben ennyi kehagyas utan, meg egyaltalan olvassa valaki ezt a cuccot. Azert megemlitem, hogy nekem is van lelkiismeret furdalasom, hogy nem jelentkeztem. Meglatom Oshkoshbol hogy sikerul. Ha mast nem kuldok sms-eket es feltetetem emberekkel kommentekkent.
Most leptem, pussz mindenkinek.
Csovi
szerda, július 12, 2006
Szia Geri!!!
Orulok, hogy visszatert olvasotaborom oszlopos tagja!
Az ok, amiert viszonylag ritkan jelentkezem, hogy veget ert a kepzesem, es mar csak a vizsga van hatra. Harom oras szobeli, utana repules, es borzaszto ideges vagyok mostanaban. Tanulok a svedeknel, probalom magamba verni mindazt amit kerdezhetnek, es leven, hogy BARMIT kerdezhetnek, a dolog nem olyan egyszeru.
Ugyhogy bocsassatok meg, amiert ritkan apdejtelem ezt a blogot, van meselnivalom, vannak kepek is, de nem akarom teljesen osszecsapni.
A heten szerintem nagyjabol lesz idom egy normalis blogot osszerakni, fenykepekkel meg mindennel, ugyhogy addig turelem.
Jah, es igerem valaszolni fogok a kommentekre is blogban.
Koszi
Csovi
Az ok, amiert viszonylag ritkan jelentkezem, hogy veget ert a kepzesem, es mar csak a vizsga van hatra. Harom oras szobeli, utana repules, es borzaszto ideges vagyok mostanaban. Tanulok a svedeknel, probalom magamba verni mindazt amit kerdezhetnek, es leven, hogy BARMIT kerdezhetnek, a dolog nem olyan egyszeru.
Ugyhogy bocsassatok meg, amiert ritkan apdejtelem ezt a blogot, van meselnivalom, vannak kepek is, de nem akarom teljesen osszecsapni.
A heten szerintem nagyjabol lesz idom egy normalis blogot osszerakni, fenykepekkel meg mindennel, ugyhogy addig turelem.
Jah, es igerem valaszolni fogok a kommentekre is blogban.
Koszi
Csovi
vasárnap, július 09, 2006
Kicsit elmaradtam!
Sziasztok! Bocsesz, kicsit elmaradtam a blogolassal az elmult héten. A múlt hétvégétől, egész a hét közepéig gyakorlatilag önmagam korlátainak tesztelésével voltam elfoglalva.
Az úgy kezdődött, hogy Wulfran nevű francia haverommal lementünk a Fregattba múlt pénteken
Az úgy kezdődött, hogy Wulfran nevű francia haverommal lementünk a Fregattba múlt pénteken
ami persze abba torkollott, hogy egész jól éreztük magunkat. Kikezdtünk pár csajjal, akikről persze utóbb kiderült, hogy férjnél vannak, pasijuk van, vagy csak egész egyszerűen leszbikusok. Szóval jól éreztük magunkat. Én olyan hajnali három körül értem haza, és valami olyan oknál fogva, amire már nem nagyon emlékszem másnap fel kellett kelnem viszonylag korán. Jah tudom mára, Sal-t kellett kivinnem a reptérre (milyen jó, hogy vissza olvashatom a saját blogomat!), így sikerült vagy két órát aludnom. Ez az ökör Wulfran meg felhiv délután, hogy húzzak le a Hooley's-ba mert inni kell. Én mostanában viszonylag limitálom az alkohol bevitelemet, de egy ilyen invitálásnak nem tudtam ellenállni. Utóbb persze kiderült, hogy szombaton nem dolgozik a Carlie, így ugrott a fuvarom hazafele, szóval végül alkoholmentes sörrel mérgeztem magam. Már egészen belemelegedtünk ott a nagy diskurálásba, majd felhivott a Catrina, es meghivott a mar honapokkal ezelőtt lebeszélt lakásavatóra. Arról is írtam korábban, említésre nem igazán volt méltó, de arra jó volt, hogz ne tudjam magam kialudni. Hajnali négytől fél nyolcig tudtam aludni, majd fel kellett hívnom a Dennis-t és elmentünk lőni.
Idáig ismeritek a sztorit, ám a java csak ezután következett. Délután felhívtak a suliból, hogy lenne egy ír srác, akiért le kellene menni a reptérre. Nosza, mondom, legalább nem svéd, akkor már csak jó ember lehet. Mint kiderült egyáltalán nem tévedtem. Azt azonban elfelejtették velem közölni, hogy a gép késik, és este tíz helyett fél egyre érkezett meg, elkeveredett a srác csomagja, egy órán keresztül kerestük, kettőkor el is indulhattunk a reptérről El Cajon City-be. Leraktam a szállásán, majd kitalálta, hogy éhes, így hajnali három körül elmentünk egy Denny's-be kajálni. Közben egyfolytában azt hallgathattam, hogy mekkora buli hely volt a suli tavaly, amikor ő itt volt, és csinálta a PPL-jét. Öröm volt nézni, másnap hogy fagyott le a mosoly az arcáról, látván a változásokat. Bulihely? Pofám leszakad.
Hétfő reggelre annyira fáradt voltam, hogy aludni sem tudtam, csak forgolódtam az ágyamban kb fél öttől nyolcig, majd felkeltem és elmentem a Mick-ért (az ír gyerek) a szállására és bevittem a suliba. Ez ott rögtön nekiállt haverkodni az olyan emberekkel, akik nekem három hónap után sem tudják, még a kontinenst sem ahonnan jöttem. Aztán kiképezték az új rendsyabályokra és akkor már nem volt annyira virgonc. Én meg kárörvendően röhögtem rajta. Délután tanulni próbáltam, majd visszavittem a srácot a szállására, ahol kitalálta, hogy menjünk este a fregattba. Oda lejött a Daniel nevű haverunk, akit ő tavalyról ismer, én pedig egy bonyolult történet kapcsán, és az a barom meghívott minket a házibulijába. Sajnos nem én vezettem, ellenkező esetben rég hazahúztam volna, így azonban csak úsztam az árral, és kénytelen voltam hajnalig inni. Reggel nyolckor borult ki teljesen a bili (nem aludtunk egesz ejjel), és elkezdtem könyörögni a Mick-nek, hogy vigyen haza, mert már beszélni nem tudok. Végül megszánt a srác, hazavitt, ahol elájultam, és délután kettőkor tértem magamhoz, majdhogynem fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem. Kedden azonban július 4-e volt, és nem tehettem meg, hogy kihagyom a beach partit. így ismételten felkerekedtem, majd a parkolóhelytől gyalogoltam másfél mérföldet a beach-ig, ahol már várt a Nick, két másik teljesen őrült és annál sokkal részegebb ír kollega társaságában. Azokkal flangáltunk fel-alá a beach-en, szereztünk pár telefonszámot, aztán a Nick elájult. Valamennyire életet leheltem belé, annyira, hogy hazatámolygott, én meg ottmaradta egy csapat 17 éves iowai katolikus bombázóval. VESZÉLYES HELY EZ AZ AMERIKA GYEREKEK!!!
Még a parton összefutottam az Anthony nevű haverommal, aki szintén az műszerét csinálja, kicsit dumáltunk, majd lementünk egy bárba, de én onnan leléptem olyan 11 fele, mert még hátra volt másfél mérföld gyaloglás a kocsihoz.
Nah EZEK után másnap a Stage III check-en, ami az IFR vizsga előtti utolsó ellenőrző repülés besüllyedtem 50 lábbal az egyik step down altitude alá. Hát én nem reklamáltam egy percig sem, hogy meghúzott, csak azon csodálkoztam, hogy egyáltalán megtaláltam a repülő elejét.
A hetem maradék része alvással, újabb repüléssel (pénteken) telt, majd tegnap lementünk PB Bar and Grill nevű szórakozóhelyre, ahol ismét begyüjtöttem egy telefonszámot, ám ez (ahogy az örök érvényű fordulat szól) már egy másik történet.
Na csövi, remélem még itt vagytok a környéken a hosszas hallgatás ellenére.
Pussz
kedd, július 04, 2006
vasárnap, július 02, 2006
Lövészet
És csak, hogy kellőképpen összezavarjalak benneteket így hétfő reggel, rögtön külön bejegyzésbe fel is rakom a lövészeten készült, önmagukért beszélő képeket. 
Sok nem látszik belőle, de itt épp Dennis lő az M16 A2-vel, előtérben az én M16 A4-esem, mellette 20 lőszert tartalmazó tár
Ugyanaz a felállás más szögből
A szer. M16 A2-vel. A váll- és hátizomzat szériafelszerelés
Totális koncentráció
A mesterlövész készen áll a cél megsemmisítésére
Számodra csak egy M16 A2, de ha én így kacsintok rád, jobb ha rögtön feladod, mert hiába is menekülnél
Tiszta lövöldözős játék, nem?
Rambo pedig bekaphatja!
Nos, ez volt a mai nap eseménye. Ha minden igaz, nem ez volt az utolsó alkalom. Egyébiránt érdekes élmény volt kipróbálni az M16-ost, meg megtapasztalni az amerikai lőtér "feeling"-jét. Hiszen azt jól tudjuk, hogy a lőfegyverek ugyanúgy az amerikai életformához tartoznak, mint a bazi nagy autók, vagy a már említett barbecue. Ezzel kapcsolatban pedig azt kell hogy mondjam, hogy a nagy számok törvénye alapján az amerikaiak a lőtéri viselkedése messze felülmúlja az élet egyéb területén tanusított kulturáltságukat. Ismerik a fegyvereiket, betartják a szabályokat, egyszóval a cowboy jenkik, és a bazinagy puskáik mellett nagyobb biztonságban éreztem magam, mint otthon a lőtéren.
Érdekes volt az biztos.
szombat, július 01, 2006
ACER Aspire 1640Z
Nem csalás, nem ámítás! Bizony ékezetekkel írok, méghozzá nem akármin, hanem a címben említett ACER laptopon. Ő az új barátom! Illetve... új? Helyesbítek, egyetlen. Tegnap vettem 800 dollarert. Amin pedig a legjobbat röhögtem, az ma reggel történt. Pontosabban, többminden történt ma reggel, de a laptoppal kapcsolatban a következőt kell elmesélnem. Csörög a telefonom, valami ismeretlen szám az. Nosza, mondom, hátha kiderül, hogy rám talált valami nagymellű szőke bombázó. Persze nem volt ekkora mázlim, hanem a bankom hívott. Én ott helyben magam alá csináltam, hogy valamit nem fizettem be, túlléptem a számlámat, büntetést kapok, vagy talán azon nyomban le is csuknak. Erre hosszas gombnyomogatás után közli velem a robot (naná, hogy robot volt, itt mindenhol robotok vannak a telefon vonalak végén), hogy erősítsem meg, hogy én fizettem ki tegnap 800 dollárt a számlámról. Csórikáim nem tudták mire vélni, hogy az eddigi qvasz bankszámláról, amin a legnagyobb elköltött összeg egy 60 dolláros fregattos piálás volt, most egyszeriben eltűnt 800 dolcsi. Gondolták, csak rácsörögnek erre a baromra, aki ha egyszer van némi pénz a számláján, rögtön elkölti valami ilyen hülyeségre.
De most legalább van számitógép, lehet nyugodtan, relaxáltan, ihlet-párnával a fejem alatt borzasztó mennyiségben blogolni.
Az elmúlt hétről annál sokkal több mesélni valóm, mint amit eddig leírtam, nem nagyon akad. Tanulás, készülés a szóbelire, meg a vizsga előtti harmadik ellenőrző repülésre, amely egy ugyanolyan vizsgából fog állni, mint a valódi. Ezen kívül minden nap voltam edzésen, igyekeztem nem kizárólag hamburgeren és hotdogon életben tartani férfias testemet és találkoztam a Nick-kel civilben.
Az úgy volt, hogy pár hónappal ezelőtt, miután befejeztük az IFR elméletet leültünk kb két órára a suliban átbeszélni azokat a témákat, amelyek nálam ismereti hiányban szenvednek, lévén hogy a PPL-t szeretve tisztelt hazámban teljesítettem. Nos, eme kedélyes beszélgetés hatására megjelent az elszámolásomban egy nagyságrendileg 200 dolláros tétel. Mostanra már ismerhetitek a reakciómat az ilyen és ehhez hasonló pénzügyi sokkhatásokra, de ismétlés a tudás anyja, úgyhogy: szem fennakad, vérnyomás 200, szemek vérben forognak, infarktus, gutaütés, robbanás, mentők, kórház, műtő...
Kulturáltan fogalmazva: Nem tudtam mire vélni a dolgot, így utánajártam. Kiderült, hogy minden egyes extra foglalkozásért a suli felszámol 40 dolcsit. Ezek után a továbbiakban kategorikusan elzárkóztam bármiféle külön órának még az ötletétől is, sőt ha bármelyik oktató felajánlotta, hogy elmagyaráz valamit, sikoltva menekültem. A Nick-et pedig egészen addig azzal szívattam, hogy belőlem akarja a leendő gyermekét egyetemre küldeni, amíg meg nem tudtam, hogy ő ebből mindösszesen 10, azaz tíz dollárt lát. Ezek után nemes egyszerűséggel le "hülye-barom-állat"-oztam, és felajánlottam, hogy ugyan már nem volna-é esetleg kedve valami kellemesebb környezetben, lehetőleg pálmafáktól és forróvérű, hosszúcombú latínáktól körülvéve, egy gyöngyöző korsó sör társaságában lefolytatni a következő szeánszunkat. így esett, hogy a hét vége felé, csütörtökön találkoztunk egy semleges helyen, és pálmafák alatt vettük át az anyagot, amelyet a leendő vizsgáztató kérdezhet. Hiányzott a sör, meg a forróvérű latínák serege, dehát egy tökéletes világban én már rég egy jumbo púpjában mereszteném amúgy sem elhanyagolható méretű hátsó tartozékomat. Ezen kívül pedig a Nick-ről kiderült, hogy teljesen jófej, és a végén nem fogadott el egy fillért sem. Ebből kifolyólag persze megigértem, hogy ha levizsgáztam, elmegyünk valahova, és bizonyos ésszerű korlátokig állom az alkohol fogyasztásának költségeit.
Az új svédekről nem is ejtettem még túl sok szót. Ja, lehet, hogy azért, mert igazán nem is lehet? Nekem kissé nyitottabbnak tűnnek, mint az eddigiek, ráadásul az egyikük vitorlázott is, így rögtön adódott közös téma. Meg az is közrejátszik, hogy ezúttal mindössze ketten vannak, kiegészítve egy kínai sráccal és egy indiai csajjal. Ebből következően meglehetősen jól informált leszek az elkövetkezendő idöszakban a világ jelenlegi legjobban fejlődő légiközlekedési iparágával rendelkező két régiót illetően. Igy csak arra tudlak titeket, süttürüttüket odakint figyelmeztetni, hogy lesz még olyan időszaka az életeteknek, amikor sajnálni fogjátok, hogy nem rugtatok be legalább egyszer a CsePeti-vel. Persze ez alól a Geri úgy érzem kivételt képez, de az most vizitúrázik, így tulajdonképpen nem is számít.
Viszont Saliba, a lakótársam elutazott a hétvégére San Franciscoba. Ez szombat reggel történt, és jómagam vittem ki a San Diego nemzetközi repülőtérre.
A történet előző este kezdődött, valamivel éjfél után, amikor a kocsmapilóta hazatámolygott az önkényesen Fregatt névre keresztelt, ismeretlen azonosítási számú vendéglátóipari egységből. Sal közölte, hogy ő másnap korán reggel indul, ezért majd jó előre felkel, hogy elkészüljön, de engem csak fél hatkor ébreszt, hogy elérjük a háromnegyed hétkor induló gépet. Egészen magasra húztam a szemöldököm, mert szokatlan volt tőle ez az átgondoltság, és tudatos tervezés.
Másnap reggel kopogás az ajtómon, majd az immár megszokottnak tekinthető akcentus kétségbeesetten, hogy:
Pítör, vi ár veri léjt! It's 6:05!
Az király, mondom, mert a srác még egy szál alsógatyeszban flangál és próbálja utolérni saját magát. Az egyetlen probléma, hogy az előző napi tervezés alapján, ő most épp a kávéját szürcsöli a reptér valamely kávézójában. Ehhez képest olyan óra húsz körül indultunk otthonról, és én megállapíthattam, hogy a 3.1 literes V6-os egész említésre méltó teljesítményre képes ha az ember tudja, hogyan kell megszólítani. Gyakorlatilag 15 perc alatt teljesítettük a mintegy 20 mérföldes távot, amely normál üzemeltetési paramétereket feltételezve legalább 35-40 percet vesz igénybe.
Most mondja valaki, hogy nem vagyok penge!
A tegnap este (most vasárnap délelőtt van, tehát szombatról van szó), nem tudom mekkora bekezdést érdemel, lévén hogy voltam ugyan egy házibuliban a Catrináéknál, és voltak is ott csajok... A hozzájuk tartozó boyfriend-ekből kialakított, kocsmapilóta-elhárító védőgyűrű kellős közepén. Dumáltam viszont egy csajozás szintján hozzám igen hasonló lábbeliben flangáló francia gyerekkel, akivel az este elején még nem sikerült anyanyelvi kapcsolatot kiépíteni, a vége felé viszont gyakorlatilag egész mondatokban sikerült kommunikálnunk a csigazabálók raccsolásában. Ismét meglepődtem saját agyam tőlem teljesen független képességén, amellyel egy egy nyelvet elő tud venni a helyéről, pár óra alatt leporolja, aztán szépen visszateszi oda, ahol eddig tárolta. A vicc az egészben, hogy ez a leg kevésbé az én személyes érdemem. Úgy értem, az szép lenne, ha tudatosan erőfeszítéseket tennék, hogy ezeket a nyelveket megtanuljam, szinten tartsam, időről időre elővegyem, mondjuk egy nyelvkurzus keretben, de sajnos nem ez a helyzet. Ez a tegnap este is úgy kezdődött, hogy nagy büszkén elraccsoltam a Wulfran-nak, hogy én biza beszélek fransziául, aztán snitt... Egy értelmes félmondatot nem tudtam kinyögni. Olyan szavak nem jutottak eszembe, hogy autó, meg menjünk, meg szomjas vagyok, szóval alap dolgok. Ettől persze teljesen elvesztettem minden önbizalmamat, és az este további részében egy árva francia szó nem hagyta el férfiasan ívelt ajkaimat. Aztán egyszer olyan hajnali fél három tájékán leültem a srác mellé és elkezdtünk beszélgetni... Franciául! Nála csak az én szemeim kerekedtek nagyobbra, és gyanakodva pislogott felém, hogy akkor mi volt az a hebegés-habogás pár órával azelőtt. Na nem azt mondom, hogy irodalmi szinten eltársalogtunk, de alapfokon meg tudtam vele beszélni, amit akartam, néha persze angol szavakkal keverve. így felbuzdulva gyorsan megállapodtunk, hogy valamikor a jövő hét folyamán összefutunk, kizárólag franciául beszélünk, és lemegyünk valami kellemes bárba "le plage" környékén.
Most viszont lépnem kell, mert jön lassan a Dennis, körülbelül 5 darab M16-ossal a truck-jában és megyünk lőni. Aki ismer, tudja, hogy szeretek lőni (aki még jobban ismer, azzal is tisztában van, hogy tudok is), és még sosem lőttem M16-ossal, úgyhogy alig várom!
A változatosság kedvéért ezúttal magammal viszem a fényképezőt, jó?
Még gyorsan, szemrehányón megemlítem, hogy mostanában ritkán jelentkeztek. Jól vagytok? Minden rendben?
Na majd gyüszök, addig is
Au revoir!
De most legalább van számitógép, lehet nyugodtan, relaxáltan, ihlet-párnával a fejem alatt borzasztó mennyiségben blogolni.
Az elmúlt hétről annál sokkal több mesélni valóm, mint amit eddig leírtam, nem nagyon akad. Tanulás, készülés a szóbelire, meg a vizsga előtti harmadik ellenőrző repülésre, amely egy ugyanolyan vizsgából fog állni, mint a valódi. Ezen kívül minden nap voltam edzésen, igyekeztem nem kizárólag hamburgeren és hotdogon életben tartani férfias testemet és találkoztam a Nick-kel civilben.
Az úgy volt, hogy pár hónappal ezelőtt, miután befejeztük az IFR elméletet leültünk kb két órára a suliban átbeszélni azokat a témákat, amelyek nálam ismereti hiányban szenvednek, lévén hogy a PPL-t szeretve tisztelt hazámban teljesítettem. Nos, eme kedélyes beszélgetés hatására megjelent az elszámolásomban egy nagyságrendileg 200 dolláros tétel. Mostanra már ismerhetitek a reakciómat az ilyen és ehhez hasonló pénzügyi sokkhatásokra, de ismétlés a tudás anyja, úgyhogy: szem fennakad, vérnyomás 200, szemek vérben forognak, infarktus, gutaütés, robbanás, mentők, kórház, műtő...
Kulturáltan fogalmazva: Nem tudtam mire vélni a dolgot, így utánajártam. Kiderült, hogy minden egyes extra foglalkozásért a suli felszámol 40 dolcsit. Ezek után a továbbiakban kategorikusan elzárkóztam bármiféle külön órának még az ötletétől is, sőt ha bármelyik oktató felajánlotta, hogy elmagyaráz valamit, sikoltva menekültem. A Nick-et pedig egészen addig azzal szívattam, hogy belőlem akarja a leendő gyermekét egyetemre küldeni, amíg meg nem tudtam, hogy ő ebből mindösszesen 10, azaz tíz dollárt lát. Ezek után nemes egyszerűséggel le "hülye-barom-állat"-oztam, és felajánlottam, hogy ugyan már nem volna-é esetleg kedve valami kellemesebb környezetben, lehetőleg pálmafáktól és forróvérű, hosszúcombú latínáktól körülvéve, egy gyöngyöző korsó sör társaságában lefolytatni a következő szeánszunkat. így esett, hogy a hét vége felé, csütörtökön találkoztunk egy semleges helyen, és pálmafák alatt vettük át az anyagot, amelyet a leendő vizsgáztató kérdezhet. Hiányzott a sör, meg a forróvérű latínák serege, dehát egy tökéletes világban én már rég egy jumbo púpjában mereszteném amúgy sem elhanyagolható méretű hátsó tartozékomat. Ezen kívül pedig a Nick-ről kiderült, hogy teljesen jófej, és a végén nem fogadott el egy fillért sem. Ebből kifolyólag persze megigértem, hogy ha levizsgáztam, elmegyünk valahova, és bizonyos ésszerű korlátokig állom az alkohol fogyasztásának költségeit.
Az új svédekről nem is ejtettem még túl sok szót. Ja, lehet, hogy azért, mert igazán nem is lehet? Nekem kissé nyitottabbnak tűnnek, mint az eddigiek, ráadásul az egyikük vitorlázott is, így rögtön adódott közös téma. Meg az is közrejátszik, hogy ezúttal mindössze ketten vannak, kiegészítve egy kínai sráccal és egy indiai csajjal. Ebből következően meglehetősen jól informált leszek az elkövetkezendő idöszakban a világ jelenlegi legjobban fejlődő légiközlekedési iparágával rendelkező két régiót illetően. Igy csak arra tudlak titeket, süttürüttüket odakint figyelmeztetni, hogy lesz még olyan időszaka az életeteknek, amikor sajnálni fogjátok, hogy nem rugtatok be legalább egyszer a CsePeti-vel. Persze ez alól a Geri úgy érzem kivételt képez, de az most vizitúrázik, így tulajdonképpen nem is számít.
Viszont Saliba, a lakótársam elutazott a hétvégére San Franciscoba. Ez szombat reggel történt, és jómagam vittem ki a San Diego nemzetközi repülőtérre.
A történet előző este kezdődött, valamivel éjfél után, amikor a kocsmapilóta hazatámolygott az önkényesen Fregatt névre keresztelt, ismeretlen azonosítási számú vendéglátóipari egységből. Sal közölte, hogy ő másnap korán reggel indul, ezért majd jó előre felkel, hogy elkészüljön, de engem csak fél hatkor ébreszt, hogy elérjük a háromnegyed hétkor induló gépet. Egészen magasra húztam a szemöldököm, mert szokatlan volt tőle ez az átgondoltság, és tudatos tervezés.
Másnap reggel kopogás az ajtómon, majd az immár megszokottnak tekinthető akcentus kétségbeesetten, hogy:
Pítör, vi ár veri léjt! It's 6:05!
Az király, mondom, mert a srác még egy szál alsógatyeszban flangál és próbálja utolérni saját magát. Az egyetlen probléma, hogy az előző napi tervezés alapján, ő most épp a kávéját szürcsöli a reptér valamely kávézójában. Ehhez képest olyan óra húsz körül indultunk otthonról, és én megállapíthattam, hogy a 3.1 literes V6-os egész említésre méltó teljesítményre képes ha az ember tudja, hogyan kell megszólítani. Gyakorlatilag 15 perc alatt teljesítettük a mintegy 20 mérföldes távot, amely normál üzemeltetési paramétereket feltételezve legalább 35-40 percet vesz igénybe.
Most mondja valaki, hogy nem vagyok penge!
A tegnap este (most vasárnap délelőtt van, tehát szombatról van szó), nem tudom mekkora bekezdést érdemel, lévén hogy voltam ugyan egy házibuliban a Catrináéknál, és voltak is ott csajok... A hozzájuk tartozó boyfriend-ekből kialakított, kocsmapilóta-elhárító védőgyűrű kellős közepén. Dumáltam viszont egy csajozás szintján hozzám igen hasonló lábbeliben flangáló francia gyerekkel, akivel az este elején még nem sikerült anyanyelvi kapcsolatot kiépíteni, a vége felé viszont gyakorlatilag egész mondatokban sikerült kommunikálnunk a csigazabálók raccsolásában. Ismét meglepődtem saját agyam tőlem teljesen független képességén, amellyel egy egy nyelvet elő tud venni a helyéről, pár óra alatt leporolja, aztán szépen visszateszi oda, ahol eddig tárolta. A vicc az egészben, hogy ez a leg kevésbé az én személyes érdemem. Úgy értem, az szép lenne, ha tudatosan erőfeszítéseket tennék, hogy ezeket a nyelveket megtanuljam, szinten tartsam, időről időre elővegyem, mondjuk egy nyelvkurzus keretben, de sajnos nem ez a helyzet. Ez a tegnap este is úgy kezdődött, hogy nagy büszkén elraccsoltam a Wulfran-nak, hogy én biza beszélek fransziául, aztán snitt... Egy értelmes félmondatot nem tudtam kinyögni. Olyan szavak nem jutottak eszembe, hogy autó, meg menjünk, meg szomjas vagyok, szóval alap dolgok. Ettől persze teljesen elvesztettem minden önbizalmamat, és az este további részében egy árva francia szó nem hagyta el férfiasan ívelt ajkaimat. Aztán egyszer olyan hajnali fél három tájékán leültem a srác mellé és elkezdtünk beszélgetni... Franciául! Nála csak az én szemeim kerekedtek nagyobbra, és gyanakodva pislogott felém, hogy akkor mi volt az a hebegés-habogás pár órával azelőtt. Na nem azt mondom, hogy irodalmi szinten eltársalogtunk, de alapfokon meg tudtam vele beszélni, amit akartam, néha persze angol szavakkal keverve. így felbuzdulva gyorsan megállapodtunk, hogy valamikor a jövő hét folyamán összefutunk, kizárólag franciául beszélünk, és lemegyünk valami kellemes bárba "le plage" környékén.
Most viszont lépnem kell, mert jön lassan a Dennis, körülbelül 5 darab M16-ossal a truck-jában és megyünk lőni. Aki ismer, tudja, hogy szeretek lőni (aki még jobban ismer, azzal is tisztában van, hogy tudok is), és még sosem lőttem M16-ossal, úgyhogy alig várom!
A változatosság kedvéért ezúttal magammal viszem a fényképezőt, jó?
Még gyorsan, szemrehányón megemlítem, hogy mostanában ritkán jelentkeztek. Jól vagytok? Minden rendben?
Na majd gyüszök, addig is
Au revoir!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)